A foglalkozást két relaxációs gyakorlattal kezdtük, amit a gyermekek nagyon élveztek. Első volt a Malomkörzes, majd a Dagasztás.
Ezután táncoltunk a Pozitív gyerek vagyok c. dalra.
Beszélgetőkört alakítottunk a szőnyegen és megbeszéltük az adott témát. Mivel ők már nagycsoportosok nagyon jó hozzászólásaik és meglátásaik voltak.
A Boldogságóra könyvben található mesét olvastam el nekik, melyet türelmesen ,csendben végighallgattak ,majd a mese végén lévő kérdéseket is feldolgoztuk.
Előre kivágtam nekik az optimizmus jelének színezéséhez a köröket. Asztalhoz ülve kiszínezték azokat és a boldogságlépcsőnkön mindenki elhelyezte.
Az optimizmus gyakorlása
Október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Az optimizmus, mint fogalom, az óvodáskorú gyermekek számára nehezen érthető. Arra törekedtem,hogy a gyerekek felismerjék, hogy a mindennapokban mennyi jó, szép dolog veszi őket körül, ezért a beszélgetőköreinket azzal kezdtük a hónap folyamán, hogy próbáltunk valami jót észrevenni az adott napon pl: érdekes formájú felhőt, a kicsik nem pityeregnek… A konkrét élményeken és egyszerű példákon volt a hangsúly. A relaxációs gyakorlatok közül többet is kipróbáltunk. A közös beszélgetések, játékos tevékenységek és Tódi törpe varázsszemüvege segítették megérteni, hogy a nehezebb helyzetekben is észre lehet venni a jó dolgokat.
Az órát beszélgető körrel kezdtük. A gyerekek elmesélték, hogy érzik magukat. Többen az örömeikről, míg néhányan a gondjaikról beszéltek. Ezután két csapatban nevetés versenyt rendeztünk, mely nagyon jó hangulatot teremtett az óra további részéhez.
Elkészítettük az optimista esernyőket, közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk, mely annyira tetszett a gyerekeknek, hogy többször is meghallgattuk és még táncoltunk is.
Minden rendben lesz!
Meg tudod csinálni!
Reggelente beszélgető körrel indítjuk a napot, ezáltal a gyerekek kiadják magukból a feszültséget, és jobban indulhat a napunk. Mivel inkább a fèlelmeikről, rossz álmokról meséltek, ezért elhatároztam, hogy az optimizmus jegyében megoldjuk ezeket a problémákat. Minden beszélgetést egy általam kitalált motivációs mesével zártunk. Elsősök révén, az írás, olvasás tanulása is feszültséget keltett bennük. Volt, aki félt a sötétben, volt aki a szörnyektől riadt fel álmában, aki félt megsimogatni egy állatot. Ezért cicát simogattunk, sárkányt győztünk le, aki már közénk tartozik. A gyerekek kérése az volt a sárkány legyőzése után, hogy tegyünk neki új szívet, mert ő jó akar lenni, mert mi hiszünk benne. Jó volt ezt hallani! Rengeteget dolgoztunk csapatban, van egy biztató manónk, aki a jó hangulatról gondoskodik a csapatban. Az én iranyításommal, motivációs kártyák által megtanulták, hogy ne adják fel, ha nehéz megoldani egy feladatot, kérjenek segítséget, bíztassák egymást, és sikerülni fog. Egyre többet hallottam, hogy: Minden rendben lesz! Meg tudod csinálni! Légy optimista! Ne add fel! Lassan november végére a kis csapat reggelente már jó dolgokról, szép álmokról mesélt. Ritka volt a panasz, de ha volt is, rögtön elhangzott:
– Minden rendben lesz!
Az egyik mesèmből megtanultuk, hogy mindannyian kis csillagok vagyunk, utat mutatunk fenyünkkel a nehézséggel küzdőknek, mosolyt csalunk a szomorúak arcára. 🌟
Az optimizmus azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy a dolgok jóra fordulnak.
Akkor is próbálunk mosolyogni, ha valami nehéz.
Az optimista ember észreveszi a jót, és nem adja fel könnyen.
Ha optimisták vagyunk, könnyebb tanulni, játszani és segíteni egymásnak.
Erre az alkalomra egy nagyobb lélegzetvételű feladattal készültem nekik. Volt amit a tanteremben végeztek el, és volt amit a ligetben rollerrel vagy kerékpárral.
A ligetben a diákok kerékpáros és rolleres akadálypályán próbálhatták ki ügyességüket. A pálya izgalmas feladatokkal várta őket: kanyarok, szlalom, egyensúlyozás és „megállj!” pontok tették próbára a résztvevők figyelmét és mozgáskoordinációját.
Az alsó tagozatosok a gyalogos közlekedés alapjaival ismerkedtek. Gyakorolták a zebrán való átkelést, és megfigyelték az iskola környékén található közlekedési táblákat. A tantermekben közlekedési társasjátékokkal és kártyajátékokkal is bővíthették tudásukat, valamint saját közlekedési táblákat rajzoltak, amelyekből színes kiállítás is készült az aulában. A digitális tanulás sem maradt el: a gyerekek Wordwall-feladatokon keresztül ismételhették a tanultakat.
A csoporttal először az optimizmus és pesszimizmus különbségét fedeztük fel. Megértették, hogy az optimizmus olyan életszemlélet, amelyben a világ alapvetően jó hely, ahol az emberekben is sok jót találhatunk, és a dolgok végül rendeződnek. A gyerekek saját magukat is lerajzolták: mennyire tartják magukat optimistának. Így születtek meg a vidám rajzok magukról.
Az optimizmus témáját több alkalommal is feldolgoztuk a hónap folyamán.Először különféle iskolai helyzeteket oldottak meg a gyerekek pozitívan, majd több alkalommal „örömdobozukba” gyűjtötték a velük történt jó dolgokat. Ezeket közösen felolvasták egymásnak – így nemcsak a saját élményeik, hanem társaik örömei is gazdagították őket.
Októberben az optimizmus világába érkeztünk: azt kerestük, hogyan láthatjuk meg a jót a mindennapokban, hogyan erősíthetjük magunkban azt a hozzáállást, amely segít átlendülni a nehezebb napokon is.
A hatodikosok hangulatjelekkel fejezték ki aktuális érzéseiket, majd összeállították az osztályuk optimista, pozitív gondolatait. Megfogalmazták, mitől jó a közösségük, és milyen értékek teszik a mindennapjaikat örömtelibbé.
Egy hónap, amely megtanította a gyerekeket arra, hogy a jó ott van körülöttünk – csak észre kell venni, el kell mesélni, és meg kell őrizni.❤️
A hála fal nagy sikere után a hallgatókkal is feldolgoztam a Boldogságóra alapprogram optimizmus gyakorlásának témáját. Ezt a feladatot a tanító szakos nappali tagozatos hallgatókkal készítettük el. Mivel ők tanítók lesznek így egy mesére építettem a feladatot. A mese címe: Történet a sündisznóról aki simogatásra vágyott. Megbeszéltük a történetet majd kértem, hogy készítsük el a sünit a faliújságra. Sok ötletelés után egy nagy süni készült! A süni érdekessége, hogy minden hallgató körberajzolta a kezét, kinyírták ollóvak, majd mindenki egy bátorító gondolatot írt rá a kézlenyomatra. Ezek a kézlenyomatokat alkották a süni hátán a tüskéket, így jelképezve a kéz, a simogatás és az összetartozás fontosságát.
Az óránk témája az optimista és pesszimista ember bemutatása, megismerése volt. Az elméleti anyag áttekintése után sok szituációs gyakorlatot végeztünk, majd a tanult ismeretanyag elsajátítása után mindenki elkészítette a maga optimista szemüvegét. Nagyon jó móka volt, rettentően élvezték a tanulók.
