A foglalkozást a tanult Boldogóra mondókánkkal kezdtük. „Nap, nap fényes nap, sugaraid bontogasd. Vigyázz rám napsugár, a boldogság megtalál.” Ezt követően relaxációs gyakorlatokat végeztünk a Boldogságóra tankönyv által javasoltak közül. A gyerekeknek elmeséltem a Á”Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét, majd megbeszéltük a mese cselekményét és tanulságát röviden. A gyerekek ezután varázsszemüveget készítettek, melybe belevontam az őszt, azáltal, hogy a szemüveg tök formájú volt. Ehhez színezés technikát használtunk. Az elkészült szemüvegekkel végül táncra perdültünk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalra.
Az optimizmus gyakorlása
Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégium
Foglalkozás címe: Optimizmus, azaz reménykedő realizmus
Foglalkozásvezető: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Foglalkozás időpontja: 2025. 10. 22., 20h
Helyszíne: M. 19. 3. emelet, 316-os tanulószoba
A foglalkozás célja volt, hogy kollégistáink képesek legyenek felismerni, hogy az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jólétünkkel, és egészségünkkel.
A foglalkozásra való érzelmi és értelmi ráhangolódásként ötletbörzét tartottunk. A résztvevők első feladata volt meghatározni, mit jelent nekik az optimizmus. Majd azt is meg kellett fogalmazniuk, miért fokozhatja a boldogságot.
Mindenki elmondhatta, számára mit jelent az optimizmus és miért fokozhatja a boldogságot. Ezek után beszélgettünk a pesszimizmus jelentéséről, illetve, hogy hogyan gondolkodik egy pesszimista. Tartalmas válaszokat fogalmaztak meg.
Ezt követte egy rövid tanári magyarázat arról, mit jelent valóban az optimizmus szó, miért mondjuk, hogy „reménykedő realista” az optimista emberre, illetve, hogy milyen stratégai szerint gondolkodik az optimista. Beszélgettünk még a „hurrá-optimista” szó jelentéséről, továbbá, hogy erre a stratégiára mi lehet a jellemző.
Ezek után egy – a foglalkozásvezető által összeállított – feladatlapon dolgoztak a résztvevők. 6 pesszimista mondatot kellett optimista minőségűvé átalakítaniuk.
A harmadik, egyben utolsó feladatként megtudhatták magukról, mennyire optimisták is valójában. (HUNOPTI OPTIMIZMUS TESZT, Forrás: Dr. Köteles Ferenc, ELTE PPK) Ebből a tesztből megtudhatták, milyen az önértékelésük, megküzdési képességük, közvetlen optimizmusuk. Ki is elemeztük, kire, mi a legjellemzőbb.
A foglakozás vége előtt mindenki elmondhatta, szerinte mire volt jó a foglalkozás.
Értő módon, kellő komolysággal és humorral dolgozták fel a témát.
Tartalmas válaszokat kaptam a feladatokkal kapcsolatban. Jó érzés volt hallani, ahogy a pesszimista tartalmú mondatokat optimista minőségűvé alakították át. Ügyesen dolgoztak az ezekkel kapcsolatos feladatokban.
Jó hangulatú, örömteli foglalkozás volt, ahol könnyen megnyíltak a fiúk. Okos gondolatokat osztottak meg egymással és velem.
Készítette: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Október hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk a boldogságórákon. Az egész iskola csatlakozott a Világ Gyalogló (Hó) Naphoz, amelynek során mindhárom osztály aktívan részt vett a programban.
1. osztály
A hónap első óráján a gyerekekkel gesztenyéket gyűjtöttünk, majd körben állva megfogalmazták, mi az, ami még nem megy nekik, és mit tehetnek azért, hogy ez idővel sikerüljön. A „Meséld el egy sikeredet!” beszélgetőkörben meglepően érett gondolatokat osztottak meg magukról, bátran beszéltek érzéseikről és sikereikről.
A gyűjtött gesztenyéket haza is vihették, és több tanuló otthon készített belőle „erősséggesztenyét”, melyről még fényképet is küldtek.
A második órán megnéztük a Piper kisfilmet, majd az Erősségek kertjében megismertük a remény és optimizmus virágát. A gyerekek kiszínezték a hozzá tartozó erősségmondókát, és közösen beszélgettünk az érzésekről, amit a képen látható kislány átélhet. Az óra végén kipróbáltuk a hegylégzést.
A hónap záró óráján a pozitív mondókával ismerkedtünk meg, majd optimista esernyőt készítettünk, amelyre szimbólumokkal és színekkel fejezték ki a gyerekek a saját biztató gondolataikat.
2. osztály
A másodikosok is a Piper filmmel indították a hónapot. A gyerekek mély gondolatokat fogalmaztak meg a történet szereplőiről, a kitartásról és a feladásról, majd megismerték a remény és optimizmus virágát.
A „Meséld el egy sikeredet!” körben bátran osztották meg pozitív élményeiket, érzéseiket. Az órát a remény és optimizmus mondókájához kapcsolódó színezéssel zártuk, amit otthonra is elvittek, hogy emlékeztesse őket az optimista hozzáállásra.
A második órát Reggeli pozitivizáló gyakorlattal kezdtük, és megbeszéltük, hogy a gyerekek minden reggel ezzel indítják a napot. Közösen készítettünk egy kis videót a közösség erejéről, amelyet a szülők is megkaptak, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk.
A harmadik órán a hegylégzést gyakoroltuk, majd a kitartás virágával ismerkedtünk meg. A gyerekek kiszínezték a hozzá tartozó erősségmondókát, nevet adtak a méhecskének, és közösen megbeszéltük, miért éppen ez az állat jelképezi a kitartást. Az órát relaxációval zártuk.
3. osztály
A harmadikosok szintén a Piper kisfilmmel kezdték a hónapot, amelyről nagyon érett gondolatokat fogalmaztak meg. A Nevetésverseny nagy sikert aratott, sok nevetéssel és jókedvvel telt az óra. Meghallgattuk a remény és optimizmus dalát, majd a hozzá tartozó színezőt is elkészítettük.
A „Meséld el egy sikeredet!” körben a gyerekek mély érzésekről beszéltek, az órát pedig a pozitív mondókával zártuk.
A második órán „Az ajándék” című animációs filmet néztük meg, amely mélyen megérintette őket. A beszélgetés során a kisfiú viselkedéséről, érzéseiről, és a kitartásról beszélgettünk. Megismertük a kitartás virágát is, majd hegylégzést és meditációt gyakoroltunk.
A harmadik órán a gyerekek optimista levelet kaptak ajándékba, amelyet hazavihettek. Megbeszéltük, mitől lehet „optimista” egy levél, és közösen feldolgoztuk Úgysem és Debizony történetét.
Az októberi boldogságórák nyugodt, oldott és pozitív hangulatban teltek. A gyerekek sokat beszélgettek, bátran megfogalmazták érzéseiket és gondolataikat.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A hónap témáját az optimizmust dolgoztuk fel. Megbeszéltük, hogy mit is jelent a gyerekek számára idegen szó, optimizmus. Hogy jobban megértsék, elmeséltem nekik Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mesén keresztül azonosulhattak a süniben lejátszódó érzésekkel. Az önbizalom program fejlődési szemléletmód feldolgozását az ajánlott játékkal próbáltam a gyerekekhez közel hozni. Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyit kell ahhoz gyakorolni, hogy valamit megtanuljunk. A legjobban ezt a hintázás és a biciklizés megtanulásának példáján keresztül szemléltettem a gyerekekkel. A még nem kövek játékot minden kirándulásunk alkalmával játszottuk. Ez a hónap nagyon mozgalmas volt számunkra. A Világ gyalogló napjához, hónapjához kapcsolódóan nagyon sok időt töltöttünk a természetben. Ellátogattunk Kardoskútra, ahol az állatok életével ismerkedhettek a gyerekek. Játszhattak, gyalogolhattak a pusztában, majd egy interaktív kiállítás keretében ismerkedhettek a madarak életével. Hallhattak a birka pásztor munkájáról, és meg is tapasztalhatták azt, hogyan tereli a kutyáival a juhokat. Hatalmas élmény volt gyermekeink számára. A következő programunk is kapcsolódott részben az állatokhoz, hiszen ellátogattunk Szegedre a múzeumba, ahol a már kihalt állatokat ismerhették meg játékos formában. Előtte viszont jót sétáltunk, a szegedi füvészkertben, ahol akadály pályákat kellett teljesíteni. A jól megérdemelt jutalom sült tök és tökös sütemény volt. Óvodánk csatlakozott a helyi kutyamenhely felhívásához is. Gyűjtöttünk élelmet, plédeket az állatok számára, melyet el is juttattunk néhány vállalkozó szellemű szülő és kisgyerek részvételével a menhelyre. A lelki egészség megteremtéséhez a gyerekekkel relaxációs gyakorlatokat végeztettem. A szülők és pedagógusok számára pedig délutáni programként illóolajokkal való ismerkedős délutánt szerveztünk. A kitartás és szorgalom erősségére szinte minden nap szükségünk van. A kirándulásaink során főleg a kitartásukra volt szükség, hiszen sokat gyalogoltunk, és bizony előfordult, hogy elfáradtak. Ilyenkor buzdítottuk őket a kitartásra, bátorítottuk őket a feladatok befejezésére.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A boldogságóra optimizmus témakörében a gyerekeknek a ”Mit súg a párnád?” gyakorlatot választottam. Elsősorban azért mert ez nagyjából megfelelt a csoport életkori sajátosságainak, illetve a párnával való közeli kontaktus bátorságot adott azoknak a gyerekeknek is akik kissé bátortalanabbak, visszahúzódóbbak. Célom az volt, hogy felfedezzék a világ szépségeit, megtanulják észrevenni a jót maguk körül és megtapasztalják, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban.
A játék menete:
– „Lufifújással kört alakítottunk, majd minden gyerek helyet foglalt a szőnyegen, szabadon választott helyzetben (törökülés, sarkon ülés, nyújtott ülés).
– Az optimizmus fogalmának megértetése a gyerekekkel úgy, hogy mindenki számára érthetővé váljon. Azt gondolom ehhez az a legjobb módszer, ha játékos feladatokon és változatos tevékenységeken keresztül formálom az optimista szemléletüket, hozzáállásukat.
– Arcjáték tükörrel, érzelmeket kifejező kártyákkal: minden gyerek elmondhatta, hogy milyennek látja a saját arckifejezését (szomorú, vidám…), majd a kártyákból húzva az ábrázolt érzéseket. – Mitől lehet valaki szomorú, vidám stb.? Te mit teszel akkor amikor szomorú, vagy vidám vagy? Melyik érzés a jobb?
– Az általam hozott mintás párna volt a varázspárna. Az instrukció elmondása után megmutattam a gyerekeknek a játék menetét: „Kedves párna szomorú vagyok mert reggel nem találtam meg a kedvenc gyűrűmet! Mit tehetnék? (fülemhez tartottam a párnát és „kihangosítva” magam, mintha a párna válaszolna: Nézz meg a szekrény alatt! – Köszönöm szépen, erre nem is gondoltam!)
– A varázspárnába mindenki belesúghatta bánatát, majd amikor „elengedte”, megkönnyebbülhetett. A feladat során megtapasztalták, hogy a negatív érzéseket is ki lehet fejezni, és
– A játék végén a párnát középre helyeztem és mindenki ráfeküdhetett, kifejezve ezzel örömét a varázspárnának.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat a játékok során, örömmel vettek részt benne.
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Októberben az iskolában a pozitivitás és az optimizmus jegyében telt a boldogságóra.
A program célja az volt, hogy egymás felé figyelmesek, kedvesek és mosolygósak legyünk és, ha valami rossz történik az életünkben próbáljuk meg más szemmel nézni. Napocskákat adogattunk egymásnak, ezzel is kifejezve a jókedvet és a bátorítást, és, hogy mit szeretünk a másikban. A gyerekek gyönyörű, megható gondolatokat osztottak meg egymással.
Közösen hallgattuk a „Ha jó a kedved” és a „Rosszkedv elűző” című dalokat, amelyek még jobb hangulatot teremtettek. A zene mellett sokat beszélgettünk arról, mi tesz minket boldoggá, és hogyan segíthetjük egymást a nehezebb napokon. A gyerekek örömmel osztották meg saját pozitív gondolataikat és élményeiket. Az óra végén mindenki lerajzolta a saját kis napocskájában azt az eseményt, amikor rossz dolog történt az életében, de átformálta pozitívvá.
A rajzokból színes mandala készült, ami most is emlékeztet minket a mosoly, az optimizmus erejére.
A program során mindenki megtapasztalta, milyen jó érzés, ha figyelünk egymásra és pozitívan gondolkodunk.
Egy vidám, szeretettel teli órát zártunk, tele napsütéssel és jókedvvel, optimizmussal! 🌞
Ebben a hónapban a Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Az óra elején az Állatok világnapja alkalmából egy kedves, Oscar-díjas rövidfilmet néztünk meg, Piper – A kis madár címmel. A gyerekek nagyon élvezték a filmet, majd közösen beszélgettünk arról, mit jelent számukra az optimizmus. Sok szép gondolat született: a tanulók elmondták, hogy számukra az optimizmus azt jelenti, hogy nem adjuk fel, akkor sem, ha valami elsőre nem sikerül.
A gyerekek személyes példákat is hoztak: meséltek arról, mikor voltak kitartóak, és mit tettek, ha valami nem ment könnyen. Ezután némajátékot játszottunk – a feladat az volt, hogy szavak nélkül mutassák meg, hogyan tudják megvigasztalni egymást, ha valaki elkeseredik. Ez a gyakorlat sok vidám pillanatot okozott, és segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék az empátia és a támogatás fontosságát.
A közös élmények után Bagdi Bella „Pozitív mondókáját” is megtanultuk, amelyet hatalmas lelkesedéssel mondtak együtt a gyerekek. Az egyik kedvenc feladatuk az „Örök mosoly” volt, ahol saját tükörképüket rajzolták le úgy, hogy az arcukról sugározzon az optimizmus és a jókedv. A munkafüzet színezőjét is elvégeztük, majd az óra végén egy rövid, vezetett meditációval zártuk a foglalkozást – ez igazi meglepetés volt számukra, és segített ellazulni, megnyugodni.
Az óra során a gyerekek nyitottan, vidáman és együttműködve vettek részt a tevékenységekben. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a pozitív gondolkodás és a kitartás témája közel áll hozzájuk, és sokat tanultak arról, hogyan lehet derűsen, optimistán tekinteni a mindennapi kihívásokra.
A Szivecskék 7.a csoport 2025. október 22-én a Boldogságóra program október havi OPTIMIZMUS témáját Winston Churchill „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” idézetével kezdtük, melynek elemzését követően röviden összefoglaltuk, hogy mit is tudnak az optimizmusról, miért jó optimistának lenni.
Ráhangolódásként csoportmunkában megoldották a példagyakorlatot és elmondták, nekik mit üzen a megfejtett svéd bölcsesség.
A kamaszkorban lévő gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy ebben a korban az érzelmek széles skáláját érezhetik, az első csalódások, visszautasítások következtében befelé fordulókká, pesszimistává, olykor depresszióssá is válhatnak. Megkérdeztem Őket, hogy ki érzi úgy, hogy gyakrabban pesszimista, befelé forduló, passzív. A csoport kb. harmada érzi úgy, hogy gyakrabban pesszimista, harmada hullámzó (attól függ, hogy miben) és örömömre a többiek többnyire optimistának gondolják önmagukat. Megbeszéltük, hogy nincs állandóság, csak változás. A változás pedig belőlük indul ki, amit akarni kell. Idővel minden jobbra fordul, bármi is történik Velük! Ha egyedül nem birkóznak meg a bánatukkal, fájdalmukkal, gondjukkal, akkor nem szégyen segítséget kérni baráttól, szülőktől, testvérektől, rokonoktól, tanároktól vagy szakemberektől. Mindenki életében vannak nehézségek, kihívások – ezek segítik a fejlődésünket! Mindenben meg lehet találni a pozitívumot! Keressük meg a rosszban a jót! Az optimizmus tanulható! Erre végeztünk néhány feladatot: különböző helyzetekben megkeresték a lehetséges optimista szemléletet!
Zárásként megbeszéltük, hogy az első legfontosabb dolog az optimizmus gyakorlásában az, hogy észre kell venniük, hogy negatív gondolataik vannak, pesszimisták. Ilyenkor fontos, hogy kerüljék az önostorozást! Szeressék önmagukat – pl. tükörbe nézve dicsérjék magukat; öleljék vagy simogassák meg önmagukat! Keressék meg a szituációban a pozitívumot! Tanuljanak a hibáikból, hogy legközelebb másképpen csinálják! Másodszor gyakorolják a hálát! Harmadszor képzeljék el a sikert és a pozitív eredményeket!
A boldogsághoz vezető úton önmagukhoz őszintének kell lenniük, ismerniük kell önmagukat! Az őszi szünet előtti boldogságóránk a hála érzésével zárult.
Úgy gondolom, hogy a bensőséges, őszinte és tartalmas boldogságórák, gyakorlatok segítségükre van a kamaszkor kihívásaival szemben és az évek haladtával egyre többen válnak inkább optimistává, mint pesszimistává!
Októberben kapcsolódtunk a gyalogló programhoz. Gyönyörű helyeket kerestünk fel Algyőn. Sétáltunk a Tisza-parton, felmentünk a Kilátóba, megjártuk a Tanösvényt. A programon elsősorban a napközis és tanulószobás gyerekek vettek részt. A pihenőhelyeken megálltunk és csoportonként mindfulness gyakorlatokat végeztünk.
Az optimizmus, a remény és a kitartás játékos feladatai egész hónapban jelen voltak a Boldogságóráimon. A havi anyagban nagyon sok jó ötleteket találtam a foglalkozásokhoz. A toronyépítésnek és a szituációs játékoknak volt a legnagyobb sikere mindkét korosztályban. Az ölelés napján örömmel készítették el a gyerekek a havi anyagban megtalálható kártyát.
Összességében egy élményekben gazdag hónapot zártunk.
Boldogságvárunk második lépcsőfokàt is “megmásztuk” a kiscsoportos gyermekkel!
Együtt örültünk, hogy októberben ilyen csodálatos időnk volt . Megláttuk a természetben és egymásban is a szépet !