A bizakodó szőlősgazda

„Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.” János evangéliuma 15:4

Beszélgetéssel indítottuk az októberi boldogságóránkat, amely az őszi betakarításról, a szüretről szólt. Arról is szó esett, hogy nem mindig bőséges a termés, de a jó szőlősgazda mindent megtesz, hogy áldásos szüretben lehessen része. Ha mégis mostoha az időjárás, és nem kedvez a szőlőérésnek, akkor is fordulhat fohászkodva az Úrhoz. Próbáltunk az optimista szóval rokon értelmű kifejezéseket keresni, így megtanultuk, hogy a pozitív, reménykedő, derűlátó, optimista látásmódú mind ugyanazt jelentik: BIZAKODÓ. A gyerekek egyéni beszámolóik alapján rádöbbentünk, hogy soha nem szabad csüggednünk, mindig bízni kell!
Ezután egy szüretelős szerepjátékkal folytattuk, amellyel felidéztük a régi korok hagyományos szüreti hangulatát, amikor a szüretelők így hívták a puttonyos legényt, ha tele lett a kosaruk: „Puttonyos!”. Ő pedig fennhangon kiáltotta: „Itt rugdos!”, azért, hogy hang után hamar egymásra találjanak.
Szüretelés közben jó hangulat szokott kerekedni, amikor az emberek nótára gyújtanak. Így mi felelevenítettük az elmúlt tanévben tanult énekünket: Gárdonyi Gézának „A bor legendája” című versét énekeltük.
Jutalmunk a jól végzett munkáért a különböző szőlőfajták kóstolása volt.
Annak reményében zártuk tevékenységünket, hogy igyekszünk mindig mindenben megtalálni a jót!

Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

A havi témánk az optimizmus volt. A témát Tódi törpe varázsszemüvege című mesével vezettem be, majd beszélgettünk róla mit is jelent, hogy valaki a rosszban is meglátja a jót. A mese során az egyik gyermek nagyon szomorú volt, mert hiányzott neki az anyukája. Ez remek lehetőség volt arra, hogy kipróbáljuk a gyermekek megértették-e az optimizmus fogalmát.
Minden gyermek mondhatott neki valami szép gondolatot, hogy felviduljon. Ez sikerült is, már a jó kívánságok vége felé a szomorú kisgyermeknek, egy kis mosoly jelent meg a szája szegletében.
A beszélgetés végén megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját is.
A foglalkozás végeztével minden gyermek elkészíthette a saját varázsszemüvegét, mellyel megláthatják a rossz dolgokban is a jót. A szomorú kisgyermek is lelkesen készítette el a szemüvegét, mellyel már Ő is észrevette a szép dolgokat maga körül.

Boldogságóra témánk az optimizmus volt, amelynek célja, hogy a gyermekek megtapasztalják a pozitív gondolkodás, a derűs életszemlélet és az önmagukba vetett hit erejét.

A foglalkozást Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalával kezdtük, amely vidám, lendületes hangulatot teremtett, és segített a gyerekeknek ráhangolódni a témára. Ezt követően egy rövid relaxációs gyakorlat segítette a megnyugvást, a belső figyelem kialakítását, majd beszélgetőkörben közösen gondolkodtunk arról, miért jó a mai nap, és mitől érezhetjük magunkat boldognak, hálásnak.

A gyerekek nagy lelkesedéssel vettek részt a Varázstükör játékban, ahol pozitív tulajdonságokat fedezhettek fel önmagukban és társaikban, valamint a Hálás szív játékban, amely során megfogalmazták, miért és kinek hálásak.

Ezután következett a Varázsernyős játék, ahol a gyerekek labdákat dobhattak az ernyőbe – ezzel nemcsak ügyességüket, hanem önbizalmukat és kitartásukat is fejleszthették. A tevékenységhez kapcsolódóan minden gyermek elkészíthette saját varázsernyőjét, amelyet rajzolással, díszítéssel egyénivé tehetett. Ez a kreatív feladat segítette a pozitív érzések megerősítését és az élmények elmélyítését.

A nap tanulságos része volt a mese a békáról, aki minden akadályt leküzdött, mert hitt önmagában – ez remekül szemléltette, hogy a hit, a kitartás és a pozitív hozzáállás segítségével minden nehézség legyőzhető.

A tartalmas, játékos tevékenységek során a gyermekek megtapasztalták az optimista szemlélet lényegét, erősödött önbizalmuk, önismeretük és pozitív gondolkodásuk, miközben az egész foglalkozás önfeledt, vidám hangulatban telt.

A Boldogságóra alkalmával a gyerekekkel arról beszélgettünk, mit is jelent optimistának lenni. Megfogalmaztuk, hogy ilyenkor hiszünk abban, hogy jó dolgok is történhetnek, akkor is, ha éppen valami nehéznek tűnik. A relaxációs gyakorlatokat beépítettem a mindennapi életünkbe, hiszen jó hatással van a csoportba járó gyermekekre, segít ellazulni, pozitívan befolyásolja a hangulatot és a koncentrációt. Egy bátortalan nyusziról meséltem ujjbáb segítségével, aki félt kipróbálni egy új, számára ismeretlen játékot. A kis főszereplőnek tanácsokra, biztatásokra volt szüksége, amit a gyerekektől meg is kapott:
– Sikerülni fog!
– Higgy magadban!
– Ne félj!
– Próbáld meg újra!
– Segíthetek?
Jó volt hallani, hogy a gyerekek milyen önzetlenül bátorították, lelkes szavakkal, pozitív hozzáállással segítették a nyuszit, aki a történet végén mégis kipróbálta az új játékot. Könnyen be lehetett vonni a csoportot a mesébe, hiszen a téma és a kiosztott bábokkal való tevékenykedés nagyon elvarázsolta őket. Az egyéni megnyilvánulásokkal a gyerekek beszédbátorságát, önbizalmát és az empátiáját szerettem volna erősíteni. A mese végén mindenki elmondhatta, hogy volt- e már hasonló helyzetben. Nagyon sok aranyos történetet hallhattunk, a gyerekek megértették, hogy ha optimisták vagyunk, akkor mosolyogva nézünk előre és próbáljuk mindig mindenben észrevenni a jót.
Zárásképpen meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát, amit nagy szeretettel fogadtak a gyerekek.

A mai alkalmon optimizmust igyekeztünk megtalálni magunkban. Szokásosan relaxációval kezdtünk, először csak zenével. Majd ezt követően mozgással kísértük, napimádással és a „Repül a madár…” gyakorlattal. Dóra, aki természetesen velem érkezett, elvarázsolta a gyerekeket igazi madarakká. Így együtt fel tudtunk szállni a léghajóra és repültünk optimista földre.
Dórával beszélgettünk, amikor megérkeztünk. Mi lehet az optimizmus? Dóra hozott magával sok-sok gesztenyét egy hatalmas kosárban. Elmesélte a gyerekeknek, hogy nagyon nehéz a kosár, de ő igenis hiszi, hogy fel tudja emelni. A gyerekek nagyon szurkoltak Dórának, és Dóra tényleg fel tudta emelni a kosarat.
Ezután a nagy munka után Dóra megpihent és én elmeséltem a gyerekeknek Tódi törpe varázsszemüvegét. Dórával együtt beszélgettünk mik is az értékek, hogyan találhatjuk meg magunkban. Előzetesen festettem egy hatalmas őszi fát. Erre a gyerekek kis papír körökre lerajzolták a saját értéküket és felragasztották a fára.
Ezt követően a léghajónkkal játszottunk, sok sok gesztenyét adott Dóra a játékhoz. Végül visszautaztunk a nagycsoportba.
Következhetett a relaxáció, napimádással és zenével.

Októberben az optimizmus témájával foglalkoztunk. A kiscsoportos gyerekek számára ez még nehezen érthető, túl elvont fogalom, ezért inkább az érzelmek felismerésén, játékos, élményszerű tevékenységeken keresztül segítettük őket abban, hogy megismerjék a jókedv fontosságát.
A gyerekekkel sokszor szoktunk beszélgetni a különböző érzelmekről – arról, hogyan érezzük magunkat különböző helyzetekben.
Egyik reggel a gyerekeknek két képet mutattam. Az egyiken egy mosolygós arc, a másikon egy szomorú arc szerepelt. Arra kértem őket, hogy válasszák ki az a képet, amilyennek most érzik magukat. A legtöbben a mosolygós arcot választották, de volt olyan kisgyerek is, aki a szomorú arcra mutatott. Ez teljesen természetes, hiszen a beszoktatás időszakában vagyunk és a szülőtől való elválás még nehéz pillanat. Ezek az érzések nem maradnak velük egész nap, az együtt töltött idő alatt a szomorú arcok egy idő után mosolygóssá változnak. Fontos, hogy a gyerekek kicsiként is fel tudják ismerni az érzéseiket. A mosolygós fejecskéket felragasztottuk a szekrényre, így sok-sok vidám arc nézett ránk napközben.
Ezután megismerkedtünk Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal – a mosolygós és a szomorú arcú síkbábokkal. A gyerekekkel együtt utánoztuk az arckifejezésüket, majd megbeszéltük, hogy melyiket volt jobb érzés utánozni és miért. A bábokat elhelyeztem egy –egy asztalon, közben megkértem Ági nénit és Kata nénit, hogy a sok kis mosolygós és szomorú arcú képecskéket (amiket korábban elkészítettünk) rejtsék el a csoportszobában. Mi a gyerekekkel addig kimentünk az öltözőbe, majd a csengő hangjára visszatértünk és kezdetét vette a „mosolygós és szomorú fejecske kereső”- játék. A gyerekek nagy lelkesedéssel, izgatottan kutatták a képeket, és amikor megtalálták őket, a mosolygós arcokat Boldog Blankához, a szomorúakat pedig Szomorú Szilárdhoz helyezték el.
Gyakran elmondom nekik az én érzéseimet is, hogy megértsék azt, hogy a felnőttek is tudnak boldogok és szomorúak lenni. Amikor szót fogadnak és kedvesek egymással vagy elpakolják a játékokat maguk után…olyankor az én szívem is „mosolyog”, és nagyon boldognak érzem magam – mint Boldog Blanka. De amikor nem vigyáznak a játékokra és bántják egymást vagy nem hallgatnak ránk, akkor viszont nagyon „szomorú” a szívem, és olyan szomorú vagyok – mint Szomorú Szilárd. Ezáltal a gyerekek nemcsak a saját érzéseiket tanulják meg felismerni, hanem azt is, hogy a viselkedésük hatással van másokra is.
Az ábrázolás foglalkozás keretén belül vidám „Varázsszemüveget” készítettünk. A szemüveget a gyerekek kedvük szerint festették és varázskövekkel díszítették. Beszélgettünk arról, hogyha ezt a szemüveget felvesszük, akkor a rossz dolgokban is meglátjuk a jót. Az őszi megbetegedések miatt a csoportunkban a beszoktatás ideje elhúzódott. A gyerekeknek segítünk abban, hogy meglássák az óvodai élet szépségeit, azt hogy mennyi izgalmas és örömteli dolog várja őket. Éppen ezért októberben is sokat festettünk, sétáltunk a kórházkertben, gyönyörű őszi faleveleket gyűjtöttünk, játszottunk, énekeltünk, nevettünk. A gyerekek megtapasztalják, ha még nehéz is reggel elválni, az óvodában sok-sok élmény és szeretet várja őket.
A „Tök jó hét” keretén belül a gyerekek kivágott tököket festettek felületfestéssel, majd mozgó szemeket ragasztottak rá és egy mosolygós szájat rajzoltak mindegyikre. Vidám, egyedi kis „tökfejek” születtek, amiket kiraktunk az öltözőben, hogy mindenki mosolyogjon, ha rájuk néz.
A gyerekeknek behoztam a csoportba az „érzelem-labdákat”. Megbeszéltük, hogy sokféle érzelem létezik. Megfigyeltük, hogy mindegyik labda egy-egy érzést fejez ki (mosolygós, szomorú, mérges, nevetős, ijedt, csodálkozó). A gyerekek először megnézték a labdákat, majd megbeszéltük, hogy melyik milyen érzést mutat, majd együtt utánoztuk az arckifejezéseket. Ezután kiválasztottam két labdát és az egyik érzelmet az arcommal megjelenítettem. A gyerekeknek pedig ki kellett találniuk, hogy melyik labda arckifejezését utánoztam. A játékot többször is eljátszottuk, mert a gyerekek nagyon lelkesek voltak.
Az „érzelem labdákkal” sokszor játszottunk. Körben álltunk és a CD-t bekapcsoltuk. Bagdi Bella dalaira körbeadtuk az egyik labdát. Majd a következő körben két labdát adtunk körbe. Végül mind a hat labdát körbeadtuk és figyeltünk arra, hogy a labdák ne ütközzenek össze. Ez a játék nemcsak a figyelmet, hanem az együttműködést és az örömteli hangulatot is erősítette.
A gyerekek szeretik a mozgással kísért játékokat. Körben jártunk a teremben, és a jól ismert mondókát mondogattuk
„Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet……
Csak nevetős / szomorú / mérges……. gyereket!”
Amikor a mondóka végére értünk, megfogtam az egyik labdát a kosárból és megmutattam a gyerekeknek a rajta lévő arcot. Ekkor mindenkinek azt az arcot kellett utánoznia. Ezután a labdát visszatettem a kosárba, újra mondtuk a mondókát és a következő érzelmet mutattuk. És így tovább a többi érzelemmel is eljátszottuk.
A gyerekek nagyon élvezték a közös játékokat és beszélgetéseket. A játékok során megtanulták, hogy az érzések felismerhetők, megnevezhetők. A tevékenységek során az érzelmi intelligenciájuk, a figyelmük és a mozgáskoordinációjuk is fejlődött.