„Szuperhős Optimista Kaland”
Az optimizmus gyakorlása, folyamatos, vizuálisan támogatással zajlik. Elismerek minden apró sikert és kiemelem a tanulók pozitív erősségeit. A foglalkozások megkezdése előtt, bemutatom az összes lépést piktogramokkal (pl. Egymás köszöntése, Bátorság lépcsők, Megoldás keresése, Záró rituálé). Ha egy lépés befejeződött, leveszik annak piktogramját, hogy érezzék a kontrollt és tudják, mi következik. Az autista tanulóknál a végrehajtó funkciók zavara, nagymértékben befolyásolja a rugalmas viselkedésszervezést. Ezért az optimizmus gyakorlását, a végrehajtó funkciók fejlesztésével kapcsoltam össze.
Minden foglalkozásunk egymás köszöntésével kezdődik.
A ráhangolódás utáni játékunknak a „Bátorság lépcsők ”nevet adtam.
Célja: A feladatok részekre bontása, hogy minden apró lépés sikerélménnyé váljon. A kézmosás folyamata nehéz feladat a gyerekeim számára. Így magát a folyamatot 6 lepésre bontottam, mindegyik lépést képpel jelöltem. Feladat: A képes kártyákat egy függőleges sorba raktam (mint egy lépcső). Minden egyes befejezett lépés után, egy mosolygós matricát adtam a gyerekeknek, amit az elvégzett lépcsőfokra ragasztottak. Minden lépés után mondtam egy bátorító szót „Kész az 1. lépcső! Bátor vagy!”
A következő játékunk címe „Megoldás keresése”.
Feladat: Készítettem „Rossz-Jó” képeket egyszerű szituációkról (leesik a labda, játék elpakolás). Megbeszéljük, mi történik, elhelyezzük a vidám és a szomorú arcot a megfelelő képre.
• Leesett a labda a földre (rajz).
• Rossz (szomorú arc): „Most koszos lett, nem tudok vele játszani.”
• Jó (vidám arc): „Nem baj, letörlöm és mehet a játék tovább!
Befejezésként mécsest gyújtottunk és megnyugtató zenét hallgattunk, miközben a fényképeiket nézegettük, amiket akkor készítettem, amikor valamilyen tevékenységben nagyon ügyesek voltak.
Zárógondolat:
Az igazi optimizmus fejlesztése e gyermekeknél abban rejlik, hogy megtanítjuk nekik észrevenni a pozitívumokat a strukturált, kiszámítható környezetben, és segítünk nekik felépíteni egy belső „Boldogság Dobozt” – ami tele van a jó érzésekkel, megerősítésekkel és sikeres pillanatokkal. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik, az a képesség, hogy észrevegyék és értékeljék a napfényt a mindennapokban.

A Kadarkúti Általános Iskola gyógypedagógiai napközis csoportjában (1–7. osztály) az októberi Boldogságórán az optimizmus és a kihívások hónapja volt a téma. Pedagógusként hiszem, hogy a gyerekeket legjobban példával lehet inspirálni: nemcsak beszélek a nehézségekről és célokról, hanem meg is élem őket.
A sikerhez vezető út nem egyenes – tele van kanyarokkal, akadályokkal és újratervezéssel. De minden egyes lépés, minden próbálkozás közelebb visz önmagunk jobb változatához. A sport ebben különösen nagy szerepet játszik: fejleszti a kitartást, erősíti az önbecsülést, támogatja a testi és lelki egyensúlyt, és megtanít arra, hogyan legyünk „gyűrhetőek” – azaz rugalmasak, ellenállóak a kihívásokkal szemben. Segít, hogy bízzunk önmagunkban, hogy optimistán tudjunk előretekinteni, szembenézni a nehézségekkel, és érezzük az erőnket, a tettrekészségünket – azt, ami miatt még a nehéz is könnyebbnek tűnik. Éppen ezért fontos számomra a példamutatás.
Én is gyakran keresem a saját kihívásaimat. Egyik legemlékezetesebb élményem, amikor idén, közel ötvenévesen átúsztam a Balatont. Ez nemcsak fizikai, hanem lelki próbatétel is volt számomra, és megtanított, hogy soha nem késő új célokat kitűzni, és a hit, a kitartás, valamint az önmagunkba vetett bizalom valóban csodákra képes.
Ha a gyerekek látják, hogy a felnőttek is küzdenek, hibáznak, de újra felállnak, megtanulják: a kihívások nem akadályok, hanem lehetőségek, amelyek erősebbé, bátrabbá és „gyűrhetővé” tesznek minket. Ezért vállaltuk a kihívást és részt vettünk a gyaloglás kihíváson.
Őszi túránk – 9,2 km közös élmény
Iskolánk, a Boldog Iskola Közösségek program résztvevőjeként örömmel csatlakozott a Magyar Szabadidősport Szövetség felhívásához, amelynek célja a mozgás, a természet és a közösség összekapcsolása volt.
Csoportunk (6 tanuló és két pedagógus) 9,2 km-es gyalogtúrát teljesített, miközben felfedeztük Kadarkút nevezetességeit:
Római katolikus Szentháromság-templom – 1834–1840 között épült, 1840. június 14-én szentelték fel.
Református templom – neogótikus stílusban, 1905–1906 között készült Károlyi Emil és Schlauch Imre tervei alapján.
Temető – ahol ellátogattunk Jálics Ernő (1895–1964) szobrászművész, iskolánk névadója sírjához.
Művelődési Ház – a helyi közösségi élet színtere.
Főtér – a Hősi emlékművel (oroszlánfigurás 1848-as és világháborús emlékhely), amely a hősök emlékét őrzi.
A túra számunkra nemcsak fizikai megpróbáltatás volt, hanem lelki feltöltődés is. (Bár azt sajnáltuk, hogy betegség miatt több hiányzónk nem tudott velünk tartani. Az időjárás sajnos nem engedte, hogy másik időpontban újra megpróbáljuk.)
A természet közelsége, a közös élmények és az egymásra figyelés igazi boldogságforrást jelentettek.
Ezzel a programmal nemcsak a kihívásokkal való megküzdést gyakoroltuk, hanem átéltük a kitartás, az együttműködés és a közösségi összefogás erejét is.
________________________________________
Animáció Világnapja és az Állatok Világnapja – Tanulságok a Piper meséből
A hónap végén az Animáció Világnapja és az Állatok Világnapja alkalmából közösen megtekintettük a Piper című, Oscar-díjas rövidfilmet.
A kis szalonka története mindenkit megérintett: láthattuk, hogyan tanul meg a kismadár szembenézni félelmeivel, újra és újra próbálkozva, míg végül sikerrel jár.
A film feldolgozása során arról beszélgettünk, mit jelent számunkra az optimizmus és a kitartás.
A gyerekek elmondták, mikor könnyű optimistának maradni, és milyen helyzetekben nehezebb.
Közösen rájöttünk, hogy a nehézségek nem elkerülendők – éppen ezek tesznek minket erősebbé és bátrabbá, akárcsak Pipert, aki a félelmein túllépve megtalálta a sikerhez vezető utat.
A kisfilm remekül kapcsolódott a hónap témájához: segített megérteni, hogy a kihívások és az újrakezdések mindig lehetőséget adnak a fejlődésre, és hogy a bátorság, az önbizalom és a kitartás vezet el bennünket a boldog, kiegyensúlyozott élethez.