Az optimista szemlélet alakításához a természet szépségének megláttatásában, megóvásában tűztem ki célul az idei tanévben.
Helyi sajátosságokat figyelembe véve településünk ligetében figyeltük meg a növény és állatvilágot. Optimista szemlélettel fedeztük fel a természet szépségét, rácsodálkozva az apró élőlények keresésére. Barangoltunk a ligetben melyet varázserdőnek neveztünk el. Felelevenítettük Tódi törpe Varázsszemüveg című meséjét. Szituációs játékban drammatizálva eljátszottuk a mese történetét. Az oviba visszaérkezve az előzőleg elkészített varázsszemüvegeket feltéve minden gyermeknek lehetőséget biztosítottam, hogy megossza pozitív élményét mely megfogalmazódott benne a ligeti séta során.
Az optimizmus gyakorlása
Boldogságóra
Októberben az optimizmus, a kitartás és a remény témakörét dolgoztuk fel a Boldogságóra keretében, amelyet a Halloween játékos elemeivel ötvöztünk, hogy a gyerekek számára élményszerűbbé és motiválóbbá tegyük a tanulási folyamatot.
A feldolgozott mese – Úgysemegy manó története – remek lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek azonosuljanak a főhős fejlődésével, felismerjék a saját „úgysem megy” gondolataikat, és megtapasztalják, hogyan alakíthatóak át pozitív, bátorító üzenetekké. A mese feldolgozását beszélgetés és közös alkotás követte: a gyerekek elkészítették saját „manóportréjukat”, amelyekből létrehoztuk A bátor manók galériáját.
A gyakorlati részben „Manópróba” állomásokat teljesítettek, ahol a játékos kihívások (cipőkötő-próba, seprűlovaglás, célbaütés boszorkányseprűvel) az önállóságot, a kitartást és az egymás iránti biztatást erősítették. A feladatokhoz pozitív megerősítés és apró jutalmak (cukorkák) társultak.
Az együttműködés, a bátorítás és a közös sikerélmény hatására nőtt az önbizalmuk és a pozitív önértékelésük.
A hónap gondolata:
A siker titka csupán az elhatározásban rejlik:
elhatározod, mit akarsz elérni, majd napról naprakitartóan teszel is érte, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem fog sikerülni.🥰
Október, az optimizmus gyakorlásának hónapja, így a kitűzött célom az volt, hogy a gyerekek tanulják meg észrevenni a jót a különböző helyzetekben. Közben fejlődjön önbizalmuk és kudarctűrő képességük, erősödjön az egymás iránti empátiájuk; legyenek képesek együttműködni úgy, hogy közben derűs, jó hangulatban töltik a csoportban a mindennapjaikat.
Mindezt változatos tevékenységek segítségével igyekeztem megélni, és megtanítani.
A felkínált tevékenységek közül sokat megvalósítottunk a hónap során. Relaxációként „A haragom kifújom…” és a „Domborítok, mint egy cica…” kezdetű gyakorlatokat végeztük el.
Aztán Úgysemegy és Debizony meséjén keresztül megtanultuk, hogy kitartással és bizakodással elérhetjük céljainkat. Sokszor emlegettük a manócskák történetét, amikor a hétköznapok során nehézségekbe ütköztünk pl. öltözködésnél, egy-egy tevékenység, vagy új feladat során. A folyamatos biztatás, a bátorító mondatok – a „Meg tudod csinálni!”, „Nem baj, ha nem sikerült, próbáld meg újra!”, „Ügyes voltál, hogy nem adtad fel!” –, a pozitív megerősítés sem maradt el. Gyakran meghallgattuk a hónap dalát is.
A lelki egészség napján sokat beszélgettünk a barátságról, a boldogságról. A beszélgetés végén mindenki elmondott egy jó dolgot, ami aznap történt vele, vagy aminek örült. A gyerekek kifejezték érzelmeiket: „Örülök, hogy ma együtt játszhattunk.”„Boldog vagyok, mert anya reggel megölelt.”
A varázsgömbbe mindenki lerajzolhatta mindazt, amire vágyik, vagy amit nagyon szeretne! Így kerültek a gömbökbe vágyott kisállatok, kirándulás, mentőautó sofőrrel, nagy ház, vagy épp egy angyal.
Az udvaron megcsodáltuk a változatos őszi időjárást. Nap mint nap gereblyéztük a frissen hullott faleveleket, melyekből Gesztenye-gusztit fűztünk, az eső elől beszaladtunk a kis házba, ahol énekkel csalogattuk elő a napot, vagy éppen a pocsolyákban játszottunk!
Részt vettünk a Világ Gyalogló (HÓ)Napon a Boldog Óvodák és Iskolák közösségével! Történelmi emléksétára indultunk a 23-ai nemzeti ünnepünket megelőző napon. Az emléksétával a célunk az volt, hogy a gyerekek megismerjék városunk történelmi múltját, fontosabb nevezetességeit és kulturális örökségét. A séta során felkeressük a város legjelentősebb épületeit, emlékműveit és tereit, miközben betekintést nyertek a helyi történelem fontos eseményeibe és személyiségeinek életébe. A program lehetőséget teremtett arra, hogy fejlessze a gyerekek helyismeretét, ismereteit és erősítse identitásukat.
Az október havi boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt. Először is beszélgető kört alakítottunk, amiben átgondoltuk, mi is az az optimizmus és milyen az optimista ember, valamint néhány optimizmusra késztető idézetet is elolvastunk együtt. Ismertettem a gyerekekkel Martin Seligman optimizmusról szóló kutatásának eredményét, valamint a Pygmalion-effektust is megismerték, amely kapcsán érdekes gondolatokat osztottak meg egymással a diákok. Abban mindenki egyetértett, hogy az optimista gondolkodás fontos, és jót tehetünk vele önmagunk számára. Ezt követően, hogy az optimista gondolkodást „gyakoroljuk”, a gyerekek csoportokra oszlottak, majd minden csoport kapott négy rossz hangvételű hírt, amelyet át kellett dolgozniuk pozitív hangvételűvé (pl.: Egész héten borongós, esős idő várható. Hétvégén egész napos áramkimaradás lesz a városban.), majd, mintha híradós műsorvezetők lennének, elő kellett adniuk azt. A feladat megoldását, majd különösen az előadásokat jó kedv és sok nevetés kísérte.
“Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád.”
Yoko Ono
Október a legszebb őszi hónap az évben, ilyenkor a táj, az erdők gyönyörű színekben pompáznak. Egy kicsit az elmúlást mutatja környezetünk, de mi tudjuk, hogy egy kis pihenés, lecsillapodás után itt van újra a kikelet, az újjászületés. Ez a körforgás zajlik az életünkben, tudjuk, hogy mindig jön jobb, még szebb.
Októberben ünnepeljük az Állatok világnapját is, tanóráinkon ebben a hónapban az ősz mellett az állatok is nagy hangsúlyt kaptak. Boldogságórámat e két fontos téma köré szerveztem.
Az óra eleji relaxációs gyakorlat során tüdőtakarítást végeztünk. Avartalálkozó keretében állatok bőrébe bújhattak a gyerekek az őszi erdőben. Jó volt látni, ahogy egy kis kupacba összegömbölyödve ölelték egymást a találkozó végén. A relaxációs feladatok után megbeszéltük az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát. Megtanultunk hét fontos tippet az optimista gondolkodásmód fejlesztéséhez. A mesebeli kis szűcs története, meséje előtt megismerkedtünk régi mesterségekkel. A mesét interaktív formában dolgoztuk fel, a tanulóimnak sok pozitív, optimista hozzászólása volt az állatok nevében, a jövőjük alakulásában. Később mindenki elkészíthette a saját sündisznóját.
Óra végén Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára székfoglalósat játszottunk.
Váci Mihály Katolikus Általános Iskola
A hónap témáját egy keresztrejtvénybe rejtve találtuk meg megoldásként csoportonként, majd beszélgettünk arról, hogy mit jelent optimistának lenni, mi az optimista és a pesszimista hozzááállás, hogy ebből a szempontból milyenek vagyunk mi, milyen a mi osztályunk. Optimista történeteket meséltünk és volt aki rajzban fejezte ki optimizmusát.
A fehér bot napja (Vakok és gyengénlátók napja) alkalmából bekötött szemű játékokkal szereztünk tapasztalatot, hogy milyen fontos a látás képessége, hogy hogyan segíthetjük nem látó embertársainkat
A Világ gyalogló napon a Tarna gátján tettünk sétát, út közben megcsodáltuk a természeti értékeket.
Hogyan legyünk optimisták? (2025. október 7.)
Október hónapot az optimizmusról való beszélgetéssel folytattuk az ovisokkal. Ez a fogalom verbálisan nehezebben, de történetbe ágyazva és a mindennapi események során megtapasztaltatva sokkal inkább megértethető volt.
Bevezetésként az új Szívmanó légzőgyakorlatokkal kezdtünk a koncentrálás elősegítésére. A gyerekek jól emlékeztek arra a 3 féle gyakorlatra, amit a Hála hónapjában -szeptemberben- néhányszor kipróbáltunk: reggeli légzés, gyertyafújás, méhecske légzés.
Hogy mi az optimizmus, azt nem tudták elmondani, valaki még nem is találkozott ezzel a szóval, ezért arra kértem őket, hogy énekeljük el a Pozitív mondókát (Bagdi Bella) Az előző év évzáróján közösen is előőadtuk a vendégeinknek.
Történetnek erre a napra: Úgysemegy és Debizony mesét használtam fel. Mivel a következő napra kirándulást terveztem a csoportnak és azt gondoltam, hogy nagyon illik a hangulata a mi készülődésünkhöz.
Ezután beszélgettünk arról, amit már meg tudnak csinálni a gyerekek és ami még nem megy. Az ilyen beszélgetéseknél mindenkinek időt adok a gondolkodásra, a türelmes meghallgatástra. Ezt a kisebbek és a nagyobbak is egyaránt szeretik. Szívesen megnyílnak egymás előtt is.
Arra a kérdésre, hogy „Hogyan neveznéd el a manócskát, miután már meg tudta kötni a cipőjét és a csúzdán is fel mert mászni?” kevésbé tudtak kapcsolódó nevet kitalálni csekélyebb szókincsük és értelmi képességük miatt. A beszélgetést és ötletelést a meseillusztráció színezése közben is folytattuk. Aki kitalálta a manója nevét, annak ráírtam a rajzása, hogy otthon is tudjon róla mesélni. Az elkészült rajzok a faliújságra kerültek.
A foglalkozást zenehallgatással zártam, internetről is meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalát.
A foglalkozás feladata:
A mese témájával a következő napi kirándulásra is készültünk: mit vegyünk fel és mit vigyünk a táskánkba.
Az optimizmus érzésével való megismerkedés. (Nekem már sikerül! – érzés megtapasztaltatása)
Értelmi-, érzelmi- és szociális képességek fejlesztése: figyelem, gondolkodás, összehasonlítás.
Marcaltő, 2025. október 7.
A foglalkozáson az optimizmusról, vagyis a pozitív gondolkodásról beszélgettünk. Megértettük, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, hanem azt, hogy a nehézségek ellenére is képesek vagyunk a jó oldalát látni a dolgoknak.
Beszélgettünk arról, mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között, és hogyan segíthet a pozitív szemlélet abban, hogy bátrabban és nyugodtabban kezeljük a mindennapi helyzeteket.
Ezután több feladatot is kipróbáltunk:
1. „A pohár félig tele” játék – különböző helyzeteket kaptunk (pl. rossz jegy, elmaradt kirándulás, esős nap), és meg kellett keresnünk bennük a pozitív oldalt.
2. “Pozitív üzenetek” gyűjtése – mindenki írt egy rövid mondatot, amivel biztatni tudja magát vagy másokat, majd ezeket közösen kitettük az Optimizmus-falra.
3.”Ha én lennék az optimista hős” – kisebb csoportokban rövid jeleneteket találtunk ki, ahol a főszereplő nehéz helyzetbe kerül, de optimista hozzáállással megoldja a problémát.
4. 💡 „Gondolatátalakító” feladat – kaptunk negatív mondatokat (pl. „Úgysem sikerül.”), és át kellett fogalmaznunk őket pozitív kijelentésekké (pl. „Megpróbálom, és tanulok belőle!”).
Az óra végén megbeszéltük, hogy milyen érzés volt másként, pozitívabban gondolkodni. Sokan elmondták, hogy jobb kedvük lett, önbizalmat kaptak, és rájöttek, hogy a hozzáállásukon múlik, mennyire érzik magukat boldognak.
Összességében ez egy vidám, inspiráló óra volt, amely megtanított arra, hogy a pozitív gondolkodás nem velünk született tulajdonság, hanem egy olyan képesség, amit minden nap gyakorolhatunk.
Októberben is megtartottam a Boldogságórát, amelynek témája az optimizmus volt. Ezúttal különleges, halloweeni hangulattal terveztem meg. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek játékos, élményszerű módon tapasztalják meg, hogy akkor is megláthatjuk a dolgok jó oldalát, ha elsőre ijesztőnek vagy kellemetlennek tűnnek.
Az órát kreatív alkotással kezdtük, a gyerekek papírból „halloweeni optimista szemüveget” készítettek. A feladat izgalma abban rejlett, hogy most nem szép, vidám szemüveget terveztünk, hanem minél ijesztőbb, hátborzongatóbb, rémisztőbb szemüvegeket. A gyerekek szabadon fantáziálhattak, így születtek pókhálós, denevéres, sárkányszemes, sőt zombis szemüvegek is. A tervezés és kivitelezés nagy lelkesedéssel zajlott, mindenki örömmel alkotott.
Miután elkészültünk, beszélgettünk arról, mit jelent az optimizmus. Felidéztünk olyan helyzeteket, amikor valami kellemetlen vagy ijesztő történik velünk, és ezekre először „rossz szemmel” nézünk. Ezután a gyerekek felvették a saját, ijesztő szemüvegüket, és megpróbálták mégis megtalálni a jó oldalt az adott helyzetekben, akár a tanulságot, a fejlődési lehetőséget, vagy egy apró pozitívumot.
A tevékenység célja az volt, hogy a gyerekek megértsék, még ha valami elsőre félelmetesnek vagy csúnyának tűnik is, ha mögé nézünk, megtalálhatjuk benne a szépséget és a jót.
A gyerekek aktívan, bátran és fantáziadúsan vettek részt, sok személyes példát osztottak meg, és a foglalkozás végére már ők maguk fogalmazták meg az optimizmus lényegét.
Óránk mottója:
Nem minden olyan ijesztő, mint amilyennek látszik!🎃👻✨
A gyerekek nagyon jól érezték magukat az órán, hiszen sok játékos feladat és vidám beszélgetés segítette őket abban, hogy megértsék: az optimizmus tanulható, és minden helyzetben érdemes a jó oldalát keresni a dolgoknak.
Az óra elején a „Mosoly körben” mindenki megosztott egy apró örömöt a napjából – ez azonnal jó hangulatot teremtett, sok nevetéssel.
A „Pohár félig tele vagy félig üres” játékban a gyerekek rájöttek, hogy ugyanazt a dolgot többféleképpen is lehet látni, és érdemes a pozitív szemléletet választani.
A „Keressük a jót!” feladatban közösen gondolkodtak azon, mi lehet jó a látszólag rossz helyzetekben – például, ha esik az eső, lehet tócsákban ugrálni vagy virágot öntözni.
A rajzolós részben, „Az én boldogságnapom” címmel, minden tanuló lerajzolta, mi teszi boldoggá őt – volt, aki a családját, más a barátait, háziállatát vagy a kedvenc játékát ábrázolta.
Az óra végén, a „Boldogságbuborék” gyakorlat során, mindenki elmondott egy pozitív mondatot magáról, majd buborékfújással „elengedte” a rossz érzéseket.
Érzések és eredmények:
A diákok felszabadultan, vidáman vettek részt a tevékenységekben. A legtöbben azt mondták, megtanulták, hogy mindig van valami jó, amiért érdemes mosolyogni. Az óra hozzájárult az önbizalmuk, önkifejezésük és empátiájuk fejlődéséhez.