A Sün Balázs mese kapcsán készítettem a gyerekeknek gesztenyéből süniket, melyekkel újra eljátszhatták a történetet. Beszélgettünk az optimizmusról, annak jelentéséről és fontosságáról, valamint azt is átgondoltuk közösen, hogy hogyan lehetünk optimisták. Megbeszéltük a gyerekkel, hogy Sün Balázs-a főszereplő- szintén optimista volt, mert hiába nem fért el a házban a testvérei mellett ő azt mondta, hogy megnövök és emiatt nem kell a küszöbön aludnom. A mese tanulságát illesztettem be az optimizmus témakörébe. Ennek kapcsán lefestettem a gyerekek tenyereit és kézlenyomatokból elkészítettük a süni tüskéit, bár kicsi volt a süni teste, mégis minden tüske elfért rajta.
Az optimizmus gyakorlása
Kertvárosi Pedagógiai napok-Bemutató foglalkozás
Tevékenység menete:
Motiváció:
Mezítlábas ösvényen állatok mozgásának utánzása
Foglalkozást kezdő relaxáció:
Karkörzés „úszó”verseny, Nyújtózkodás, Légző gyakorlat
Rávezető beszélgetés az optimizmusról, Fésűs Éva Bundavásár című meséjéből inspirálódva megírtett mese felidézésével
A téma feldolgozása:
Lori Lite: Buborékrepülés mese (Dr. Kádár Annamária ajánlásával)
A foglalkozás lezárása:
Beszélgetés az optimista viselkedésről a szivárvány színeinek, tulajdonságainak felidézésével
Visszavezetés a játékba:
Rajz készítése önmagukról, a saját kiválasztott, magukat legjobban erősítő színű buborékba.
Buborékrepülés- fotó készítése a gyerekekről (Snapchat)
Reflexió:
A motiváció során egyik kedvelt mozgásos tevékenységünket alkalmaztam, melyben a csoporttal közösen készített mezítlábas lapokat is használtuk.
A gyermekkel rendszeresen alkalmazzuk ezeket az eszközöket, foglalkozás és szabad játék során is, így a használatának szabályait jól ismerik. Egy gyermek (SNI) kivételével mindenki örömmel kapcsolódott be a játékba. Az állatok mozgásának utánzásával nem csak a talpakat, hanem a kezeket is megmasszíroztuk a változatos struktúrájú szenzoros eszközökkel. Ezzel a mozgásos tevékenységgel felpezsdítettük a szervezetüket, az idegrendszerüket is felkészítve a foglalkozásra.
A relaxációs gyakorlatok segítették a ráhangolódást. A karkörzéssel a gyermekek felszabadulhattak, és oldódott a jelenlévő idegen felnőttek miatti feszültség. A nyújtó és légző gyakorlatok az ellazulást támogatták, így hangolódhattunk rá a közös beszélgetésre és mesehallgatásra.
A rávezető beszélgetésnél sikerült a gyermekek figyelmét a pszichológussal közös párbeszéddel felkelteni, az érzelmi hangulatot megteremteni. A gyermekek aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésbe – felelevenítve az előző héten az optimizmushoz kapcsolódó mesét. Külső szemlélőként is jól megfigyelhetőek voltak az átélt érzelmek a megfogalmazásaikban és a gyermekarcokon (aggódás, odafigyelés, segítőkészség, kedvesség, támogatás, bátorítás).
A mesehallgatás során a gyerekeket aktív részvételre ösztönöztem, a relaxációt segítő ismétlődő simító mozgások utánzásával. Többen kapcsolódtak ehhez, néhányan pedig elpihenve hallgatták a mesét. Az érdekes és látványos szemléltető eszköz mellett a hangszínt és hangerőt változatosan alkalmazva végig sikerült fenntartani az érdeklődést még a kisebb, illetve a figyelmi problémákkal küzdő (SNI) gyermekeknél is.
A foglalkozás lezárása során beszélgettünk az optimista viselkedésről a szivárvány színeinek, tulajdonságainak felidézésével. Megfigyelhető volt, hogy a gyermekek milyen pontosan adták vissza a mesében hallott kifejezéseket, mint például az energia, öröm, szeretet, békesség…
Levezetésként ismét egy kis mozgásos játék következett: egy jól ismert mondókára (Testjáték) jól megpaskoltuk a testünk különböző részeit – ez volt a rávezetés az emberábrázolásos rajzra. Ezt követően hangulatuknak megfelelő színű rajzlapot választhattak, amelyen egy buborék volt. Ebbe rajzolhatták bele saját magukat (visszavezetés a játékba).
Később az udvari játék közben fotók készültek a gyerekekről: „Sellők a tenger hullámaiban” (Snapchat), mögöttük a szivárványos szemléltetőképpel.
Osztályommal az októberi Boldogságórán az optimizmusról beszélgettünk. Elképzeltük, hogy milyennek látnánk a világot, ha egy optimista illetve egy pesszimista szemüvegen keresztül néznénk. Ezután „A lakatlan sziget” története kapcsán arról próbálták a gyerekek meggyőzni egymást, hogy minden rosszban meg kell látni a jót, a kis reménysugarat. Saját életükből is hoztak erre példákat. Ezt követően mindenki megrajzolta a saját tulajdonságfáját. A levelekre a pozitív tulajdonságaikat gyűjtötték össze. Jó volt látni, hogy aki elakadt és már nem tudott magáról gyűjteni, a többiek azonnal mondtak jó dolgokat róla. Rajzolás közben meghallgattuk a hónap dalát. Miután elkészültek a munkák, egyenként a teremben lévő fotelba ültek és a saját magukról írt pozitív tulajdonságokat „meleg zuhanyként” elmondtam nekik. A többiek a végén szívesen egészítették ki olyan dolgokkal, amik nem hangzottak el. Látszott, hogy mindenkinek jólesett ez a kis játék. Óra végére készítettem egy-egy lapocskát a gyerekek nevével. Mindenki húzott egy nevet, akinek a lapra egy pozitív üzenetet írt. A titkos üzeneteket összeszedtem, majd mindenki megkapta a sajátját. Többen is büszkén olvasták fel, hogy milyen üzeneteket kaptak. Látszott, hogy örülnek a kedves szavaknak, mondatoknak.
Nagyon jó hangulatban telt az óra és rengeteg pozitív érzéssel mentek haza a gyerekek a nap végén.
Optimizmus gyakorlása – Csodamalom előadás a negyedik osztályban.
Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása volt a célunk minden tekintetben. Mivel a programot tavaly kezdtük a csoporttal, a fogalom már nem volt ismeretlen számukra, sőt! Olyan okos megközelítéseket, elmélkedéseket tettünk a témában a munkafüzeti feladatok feldolgozása közben, hogy érdemes lett volna videófelvételt készíteni az elhangzottakról! Ez óriási örömmel töltött el engem, mert igazán visszaköszönt a tavalyi foglalkozásokba fektetett energia ilyen rövid távon is.
A javasolt feladatok közül az „Optimista képkeret” készítését választottuk, amelyről képet is töltök fel.
Ezen kívül az intézményben található bábokat használtuk különböző szituációk megjelenítésére: „optimista és pesszimista megközelítésben” vizsgáltunk mindennap előforduló helyzeteket.
Bár nem szerepelt az ajánlások között, képeslapot is készítettünk „jövőbeli” önmagunk számára címezve. A fényképek között erről is szerepel felvétel.
Összegezve: szuper hangulatú boldogságórákat töltöttünk együtt ebben a hónapban is, köszönjük az ötleteket, a fantasztikusan kidolgozott anyagot!
Optimista szemlélet a harmadik osztályban.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,,Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád.” (Yoko Ono). Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
A témára való ráhangolódásként eljátszottuk a gyerekekkel az ,,Avar találkozó” címet viselő játékot. A gyerekek elhelyezkedtek a térben szétszórtan, egymástól távolabb. Elcsendesedtek, majd vettek néhány nagy levegőt. Elképzelték, hogy erdei állatok az őszi avarban. Utánozták az erdei állatokat, akik nagyon szeretik az őszt, ami sok finom táplálékot ad nekik. Ezt követően közeledtek egymáshoz, és lassacskán alkottak egy nagy állatkupacot. Ha jön a hűvös este, összebújnak, és úgy melegítik egymást. Kicsit forgolódtak is… És sustorogtak!
Beszélgettünk arról, hogy: Mi az a szűcs, mivel foglalkozik? Hogyan képzelnek el egy mesebeli kis szűcsöt? Ennek a szűcsnek volt egy vidám ládikója… Mi lehet a ládájában, és mit hord a szekerén?
Az állatok világnapja (október 4.) valamint a lelki egészség világnapja (október 10.) alkalmából az óvodások megismerkedtek Fésűs Éva ,,Bundavásár ” című interaktív meséjével.
Mesélés során a gyerekek követve az instrukciókat eljátszották a mesét szerepekre osztva.
Egy varázslattal a gyerekek Panasz- erdőbe, a Nyafogás tó vidékére kerültek.
Az erdei állatok sírtak- ríttak, hogy miért fúj úgy örökké a Hiszti- szél. A nagy sírás- rívást bizony meghallotta a mesebeli kis szűcs. Nosza, nagyot gondolt! Ládáját felnyitotta: volt abban (minden, amit korábban beleképzeltetek …) fényes szőrme, tündérkabátok, puha bolyha. Tüstént munkához látott, varrt télire az állatoknak bundát. Amikor elkészült, szekérre rakta a temérdek bundát, és kihajtatott a kerek erdőre.
Ott nagy hangon hirdetni kezdte:
– Megnyílott a bundavásár
tessék, sünik, egerek, nyuszik!
Meleg bunda juthat annak,
Aki nem siránkozik!
Van itt, kérem, mindenféle
nyusziködmön, rókaprém,
jó meleg a háta, ujja,
divatosra szabtam én.
Kifordítom, befordítom,
vállatokra igazítom,
mókus farka, pocok mancsa,
nyuszi füle belefér!
Bújjék bele, aki fázik,
s nem ijeszti meg a tél!
Hajj az állatok bizony fáztak, de úgy hozzá voltak már szokva a panaszkodáshoz, hogy hirtelen azt sem tudták mi tévők legyenek!
Gyorsan összedugták a buksijukat, hogyan is részesülhetnének ők a mesebeli kis szűcs
portékáiból?
Ahogy a szűcs a ládikójával szöszmötölt, meg- meghallott egy- egy állati szót, és így szólt:
– Aki fel tud vidulni,
az bundában fog aludni!
Minden állatnak jut kabát,
Ki megmutatja mosolyát!
Jósoljatok, számoljatok,
Legjobb jövőt álmodjatok!
Jöhet eső, szél, vagy gyorsvonat,
Egy optimista gondolat
Átfordítja félelmeink,
Felemeli érzelmeink!
Örömökről meséljetek,
Bizakodón beszéljetek,
És én meghálálom prémmel, szőrrel,
Így birkózunk meg az ősszel!
Ezt követően a gyerekek egy választott állat szerepében a kis szűcs elé járultak, és egy bizakodó gondolattal vettek tőle bundát. Minden gyerek a maga módján, megfogalmazott egy-egy bizakodó gondolatot, optimista várakozást, örömteli részletet. Ezután Panasz- erdőben megjelent egy ragyogó napsugár! A Hiszti szél pedig egyre kellemesebb szellővé szelídült.
A kis szűcs ládikója kiürült, minden portékáját eladta. A szűcs így búcsúzott az avar állataitól:
– Elfogytak a bundák, prémek,
Hát rólatok mit meséljek?
Hála-híd és Morcos-mező,
Célváros és Küzdő-tető.
Szív-szigeten Csoda-liget,
E helyekre mind elmegyek.
Jön az ősz, és jön a tél,
A kis szűcs sokakkal beszél.
Milyen híretek vigyem én,
Mi lakik szívetek mélyén?
A gyerekek egyenként elmondták, hogy mi lakik a szívük mélyén.
Ezt követően papírból süniket készítettük.
A gyerekek fantáziájukra, képzeletükre, kreativitásukra, volt bízva, hogy építőkockákból építsenek egy időgépet. Majd beleültek és képzeletben elrepültek vele előre az időben, amikor már teljesültek az álmaik, vágyaik. Elmesélték mire vágytak, milyen érzés, amikor vágyaik, álmaik teljesülnek.
Ezt követően elképzelték, hogy van egy bolygó egy messzi- messzi galaxisban, amit Jobb Veled a Világ bolygónak hívnak. Az itt élők gondosan ügyelnek arra, hogy a napjuk vidáman
induljon. Öltözködésükkel vidámságot “vesznek” magukra. Többféle vidám ruhájuk is
van. Megbeszéltük, hogy mit gondolnak, milyen az igazán vidám öltözködés? És milyen a nem vidám? Melyik ruhájukban a legvidámabbak? Majd megterveztük a legvidámabbá tevő köpönyeget a bolygólakóknak.
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,,Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád.” (Yoko Ono). Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
A témára való ráhangolódásként eljátszottuk a gyerekekkel az ,,Avar találkozó” címet viselő játékot. A gyerekek elhelyezkedtek a térben szétszórtan, egymástól távolabb. Elcsendesedtek, majd vettek néhány nagy levegőt. Elképzelték, hogy erdei állatok az őszi avarban. Utánozták az erdei állatokat, akik nagyon szeretik az őszt, ami sok finom táplálékot ad nekik. Ezt követően közeledtek egymáshoz, és lassacskán alkottak egy nagy állatkupacot. Ha jön a hűvös este, összebújnak, és úgy melegítik egymást. Kicsit forgolódtak is… És sustorogtak!
Beszélgettünk arról, hogy: Mi az a szűcs, mivel foglalkozik? Hogyan képzelnek el egy mesebeli kis szűcsöt? Ennek a szűcsnek volt egy vidám ládikója… Mi lehet a ládájában, és mit hord a szekerén?
Az állatok világnapja (október 4.) valamint a lelki egészség világnapja (október 10.) alkalmából az óvodások megismerkedtek Fésűs Éva ,,Bundavásár ” című interaktív meséjével.
Mesélés során a gyerekek követve az instrukciókat eljátszották a mesét szerepekre osztva.
Egy varázslattal a gyerekek Panasz- erdőbe, a Nyafogás tó vidékére kerültek.
Az erdei állatok sírtak- ríttak, hogy miért fúj úgy örökké a Hiszti- szél. A nagy sírás- rívást bizony meghallotta a mesebeli kis szűcs. Nosza, nagyot gondolt! Ládáját felnyitotta: volt abban (minden, amit korábban beleképzeltetek …) fényes szőrme, tündérkabátok, puha bolyha. Tüstént munkához látott, varrt télire az állatoknak bundát. Amikor elkészült, szekérre rakta a temérdek bundát, és kihajtatott a kerek erdőre.
Ott nagy hangon hirdetni kezdte:
– Megnyílott a bundavásár
tessék, sünik, egerek, nyuszik!
Meleg bunda juthat annak,
Aki nem siránkozik!
Van itt, kérem, mindenféle
nyusziködmön, rókaprém,
jó meleg a háta, ujja,
divatosra szabtam én.
Kifordítom, befordítom,
vállatokra igazítom,
mókus farka, pocok mancsa,
nyuszi füle belefér!
Bújjék bele, aki fázik,
s nem ijeszti meg a tél!
Hajj az állatok bizony fáztak, de úgy hozzá voltak már szokva a panaszkodáshoz, hogy hirtelen azt sem tudták mi tévők legyenek!
Gyorsan összedugták a buksijukat, hogyan is részesülhetnének ők a mesebeli kis szűcs
portékáiból?
Ahogy a szűcs a ládikójával szöszmötölt, meg- meghallott egy- egy állati szót, és így szólt:
– Aki fel tud vidulni,
az bundában fog aludni!
Minden állatnak jut kabát,
Ki megmutatja mosolyát!
Jósoljatok, számoljatok,
Legjobb jövőt álmodjatok!
Jöhet eső, szél, vagy gyorsvonat,
Egy optimista gondolat
Átfordítja félelmeink,
Felemeli érzelmeink!
Örömökről meséljetek,
Bizakodón beszéljetek,
És én meghálálom prémmel, szőrrel,
Így birkózunk meg az ősszel!
Ezt követően a gyerekek egy választott állat szerepében a kis szűcs elé járultak, és egy bizakodó gondolattal vettek tőle bundát. Minden gyerek a maga módján, megfogalmazott egy-egy bizakodó gondolatot, optimista várakozást, örömteli részletet. Ezután Panasz- erdőben megjelent egy ragyogó napsugár! A Hiszti szél pedig egyre kellemesebb szellővé szelídült.
A kis szűcs ládikója kiürült, minden portékáját eladta. A szűcs így búcsúzott az avar állataitól:
– Elfogytak a bundák, prémek,
Hát rólatok mit meséljek?
Hála-híd és Morcos-mező,
Célváros és Küzdő-tető.
Szív-szigeten Csoda-liget,
E helyekre mind elmegyek.
Jön az ősz, és jön a tél,
A kis szűcs sokakkal beszél.
Milyen híretek vigyem én,
Mi lakik szívetek mélyén?
A gyerekek egyenként elmondták, hogy mi lakik a szívük mélyén.
Ezt követően papírból süniket készítettük.
A gyerekek fantáziájukra, képzeletükre, kreativitásukra, volt bízva, hogy építőkockákból építsenek egy időgépet. Majd beleültek és képzeletben elrepültek vele előre az időben, amikor már teljesültek az álmaik, vágyaik. Elmesélték mire vágytak, milyen érzés, amikor vágyaik, álmaik teljesülnek.
Ezt követően elképzelték, hogy van egy bolygó egy messzi- messzi galaxisban, amit Jobb Veled a Világ bolygónak hívnak. Az itt élők gondosan ügyelnek arra, hogy a napjuk vidáman
induljon. Öltözködésükkel vidámságot “vesznek” magukra. Többféle vidám ruhájuk is
van. Megbeszéltük, hogy mit gondolnak, milyen az igazán vidám öltözködés? És milyen a nem vidám? Melyik ruhájukban a legvidámabbak? Majd megterveztük a legvidámabbá tevő köpönyeget a bolygólakóknak.
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.
Minden gyermek elmondta, hogyan érzi magát, ezután beszéltünk arról, miért jó rossz helyzetben is a pozitív gondolatokra figyelni.
A gyermekekkel korábban már csináltuk fonalból sündisznót, a tanterem dekorációjában is szerepel, így a papír sündisznót örömmel készítették el. A gyors munkatempó miatt arra is jutott időnk a délután folyamán, hogy elmenjünk sétálni az őszi tájat nézve, majd egy játszótéren megálltunk és mindenki jól érezte magát.
