Az anyák napi készülődés során megtanultuk észrevenni az alkotás apró örömeit. A 9 éveseimmel nemcsak az ünnepi műsorra készültünk, hanem élveztük a papír selymes tapintását, a virágok illatát és azt a csendes izgalmat, ami a titkos ajándékkészítést kíséri. A gyerekeknek sokat jelentettek ezek a visszahúzódó, elmélyült pillanatok. Megértették, hogy egy apró, saját kézzel hajtogatott virág vagy egy őszinte mosoly is hatalmas örömforrás lehet mind az ajándékozónak, mind az édesanyáknak.
Apró örömök élvezete
**Téma:** Apró örömök felfedezése és megélése
**Korosztály:** Vegyes óvodai csoport (3–6 év)
**Időtartam:** 20–25 perc
Időpont: március
### **Cél:**
* A gyermekek figyelmének ráirányítása a mindennapi kis örömökre
* A jelen pillanat pozitív megélésének erősítése
* Hála, elégedettség és pozitív érzelmek fejlesztése
### **Eszközök:**
*Esernyő
*Színes anyag, labda
* Vidám vagy nyugodt zene
### **Tevékenység menete:**
### **1. Ráhangolódás – Beszélgetőkör (5 perc)**
Relaxáció: „Repül a madár” (könyv 38.o)
Éneklés: „Imádok élni” (könyv 154.o)
### **2. Játék – Örömvadászat (5–7 perc)**
*Esernyőtánc
*Színes anyag-labda: zenére történő mozgatás
### **3. Mozgásos játék – Mosoly-kör (5 perc)**
Előre a kezedet-mutogatós dalos játék
### **4. Kreatív tevékenység (5–7 perc)**
* „Az én örömöm” rajz készítése
* Közös Örömfal vagy Örömfa létrehozása
### **Lezárás:**
* Közös mondóka:
*„Apró öröm minden nap,
mosolyt hoz és szép csodát!”*
### **Fejlesztési területek:**
Pozitív gondolkodás, érzelmi nevelés, figyelem, önkifejezés, közösségi élmény.
Beszámoló – Apró örömök
A foglalkozás során a tanulók figyelmét a mindennapok apró örömeire irányítottam. Beszélgettünk arról, milyen dolgok okoznak számukra örömet egy átlagos nap során, illetve hogyan tudják észrevenni a pozitív élményeket a hétköznapokban. A tanulók szívesen osztották meg gondolataikat társaikkal, sokan említették a családdal töltött időt, a barátokat, a közös játékokat, a sikereket és a kedvenc tevékenységeiket.
A beszélgetést követően elkészítettük az „örömvirágot”, amelynek szirmaira a gyermekek lerajzolhatták vagy leírhatták azokat a dolgokat, amelyek boldoggá teszik őket. Az alkotómunka során fejlődött kreativitásuk, önkifejező képességük és finommotorikájuk.
A tavaszi időszakhoz kapcsolódva több közös mozgásos és szabadtéri tevékenységet is szerveztünk, amelyek vidám hangulatot és közösségi élményt biztosítottak a tanulók számára. A foglalkozások jó hangulatban, nyugodt és elfogadó légkörben zajlottak, hozzájárulva a pozitív gondolkodás, az egymásra figyelés és az osztályközösség erősítéséhez.
Az Apró örömök témáját az érzékszerveinken keresztül közelítettük meg. Az öt érzékszervre lebontva jelenítettük meg: – látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés. Beszélgettünk az érzékszerveken keresztüli aprócska örömökről.
Látás:A természet színeinek megfigyeléséről, társak mosoly,közös rajz, alkotás élménye.
Hallás: Madárcsicsergés, kedvenc dal hallgatása, nevetés, dicséret.
Tapintás: Különböző textúrák megismerése. pl:plüss, érdes kavics, puha kendő
Szaglás: Sütemény illata, tavaszi virágok illata,finom parfüm
Ízlelés: kedvenc gyümölcs, édesség íze.
A Márciusi hónapban Az Apró örömök élvezet témakörben meghallgattuk az a „Kreativitás virága az Erősségek kertjében” című rövid videót, amit nagyon szeretnek a gyerekek. A benne elhangzottakról beszélgettünk. Mind a három csoporttal játszottam a Szívmanó és Szeretetnyelvek érzelmi kommunikációt fejlesztő kártyajátékkal, amiben nagyon ügyesek voltak. Megbeszéltük, hogy mindenkinek – gyereknek és felnőttnek létezik szeretetnyelve, ez mindenkinél más lehet és van egy elsődleges és egy másodlagos szeretetnyelvünk. A szeretetnyelvünkben érezzük magunkat magabiztosnak, boldognak, amennyiben ezt folyamatosan megkapjuk a szeretet személyektől, családtagjainktól, környezetünktől. A gyerekek végül feladatlapot és egy szív formát kaptak, amelyet kiszínezhettek és egy óvodai társuknak átadtak.
A Boldogság világnapja alkalmából az egész óvoda a szép időben kiment az udvarra és táncoltunk a „Shine” című számra.
A Manó csoportba járó 3-4 éves gyermekek minden apró érzésnek, dolognak, tárgynak, tevékenységnek nagyon tudnak örülni. Miután megtanultuk elmondani és mutogatni a Boldog mondókát, sokat játszottunk vele és amikor időnk engedte meghallgattuk az Imádok élni című dalt is.
A foglalkozást Bagdi Bella: Imádok élni című dalának meghallgatásával nyitottuk meg. Ezután azokra a kérdésekre kerestünk választ, hogy mi tesi őket boldoggá, milyen apró dolgok csalnak mosolyt a gyerekek arcára.
A következő feladatban körben ültünk a szőnyegen és adogattunk egy mosolygós smileyt. Akinél a mosolygós figura volt, annak mondani kellett valamit, ami mosolyt csal az arcára, amitől boldog lesz. Ebből két kör is megtettünk. Volt, akinek segítő kérdésekkel segítettem hozzászólását.
Még mindig körben ülve apróra vágott papírokat reptettünk. Ezt a gyerekek nagyon élvezték. Azt tanultuk meg vele, hogy igazán apró vagy egyszerű dolgok is mosolyt csalhatnak az arcunkra és mi is ilyen könnyen vidíthatunk fel másokat.
Ezután az apró örömök jelképét, napocskát festettünk. A festés alatt újra lejátszottuk az Imádok élni című dalt.
Az apró örömök megélése a tudatos jelenlétben és a hétköznapi pillanatok megbecsülésében rejlik. Egy egynapos kollégiumi kirándulás kötött programmal (hegymászás, múzeumpedagógia), majd a szabad elfoglaltsággal, mind pozitív energiával töltenek fel bennünket. A diákok és a pedagógusok is felszabadultabbak, esetleg más rejtett tulajdonságok is felszínre kerülnek. Végül ezek az apró, boldog pillanatok adódnak össze, és teremtenek meg egy kiegyensúlyozott, közösségi légkört.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A márciusi Boldogságóra témája az apró örömök felfedezése és megélése volt. A Bogyó és Babóca világához kapcsolódva a gyermekekkel Bartos Erika „Gömbi és a félelem” című meséjét dolgoztuk fel, amely az érzelmek felismerésére, kimondására és elfogadására adott lehetőséget.
A csoportszobában puha párnákon ülve, meghitt légkörben hallgatták végig a gyermekek az óvónő meséjét. Már az első pillanatokban érezhető volt, hogy Gömbi története közel áll hozzájuk. Amikor a kis virágbogár a sötéttől, a vihartól és a szerepléstől való félelméről beszélt, sok gyermek együtt érzett vele. Arcukon megjelent a felismerés: „Én is féltem már így.”
A mesehallgatást követő beszélgetőkör különösen bensőséges hangulatban zajlott. A gyermekek bátran meséltek saját félelmeikről: volt, aki a sötétségtől tartott, más az orvostól vagy attól, hogy elront valamit. Megható volt látni, ahogyan figyeltek egymásra, és természetes empátiával fordultak társaik felé.
A dramatikus játék során a gyermekek „fagyott képekben” jelenítették meg Gömbi érzéseit. Egyik csoport a szomorú, félő Gömbit mutatta be összegörnyedt testtartással, mások Kelemen támogató ölelését játszották el, végül a bátor, éneklő Gömbi alakja is megelevenedett. A szerepjáték felszabadító örömet adott számukra: a félelmek játékos formában kimondhatóvá és kezelhetővé váltak.
A legnagyobb élményt talán a „Titokdoboz” készítése jelentette. A gyermekek lerajzolták azt, amitől néha félnek, majd a rajzokat közösen elhelyeztük a dobozban. Ahogy sorra belekerültek a „félelmek”, egyre oldottabb lett a hangulat. Többen mosolyogva mondták:
„Most már nem is olyan ijesztő!”
A közös légzőgyakorlatok és a „varázsbuborék-fújás” játék különösen megnyugtatóan hatottak a gyermekekre. Nagy átéléssel ismételték a bátorságmondatot is:
„Félek, de meg tudom csinálni!”
Az imaginációs játék során minden gyermek elképzelhette saját „láthatatlan őrangyalát”, aki vigyáz rá és segít neki, amikor fél. A csendes pillanatokban szinte tapinthatóvá vált a biztonság és az összetartozás érzése.
A tevékenység végén minden gyermek „Gömbi szomorú” matricát és szóbeli megerősítést kapott. A pozitív visszajelzések láthatóan erősítették önbizalmukat és bátorságukat. Többen büszkén mutatták meg rajzaikat társaiknak, és örömmel beszéltek arról, mi segít nekik megnyugodni.
Ez a délelőtt nemcsak mesehallgatás volt, hanem közös lelki élmény is. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy a félelem természetes érzés, amelyről lehet beszélni, amelyet meg lehet osztani másokkal, és amely megfelelő támogatással oldhatóvá válik. A mese, a játék és az alkotás együttese biztonságos teret teremtett az érzelmek feldolgozásához.
A közösen átélt apró örömök – egy ölelés, egy bátorító szó, egy sikeresen kimondott érzés vagy egy mosoly – valódi boldogságpillanatokká váltak a gyermekek számára.