Márciusban igyekeztünk együtt felfedezni az apró örömöket. Örültünk a napsütésnek, az ébredő természetnek, a közösen eltöltött kinti időnek és annak is, hogy végre elhagyhattuk a téli ruhákat. Sok közös játékban, alkotásban és vidám pillanatban volt részünk.

Beszélgettünk érzékszerveinkről is: miért jó látni, hallani, érezni az ízeket és az illatokat. Játszottunk szembekötős játékot, megfigyeltük a különböző ízeket, kedvenc ételeinket, valamint az illatokat, például a virágok és a méz illatát.

Saját készítésű játékokat is kipróbáltunk. Játszottunk „Rakd ki az arcodat!” játékot úgy, hogy közben nem láttuk, mit készítünk, majd ügyességi játék következett: a pon-pont kellett a megfelelő színű pohárba fújni. A színes ernyővel énekeltünk, körjátékoztunk, és közösen gurítottuk rajta a labdát. Az „Örömgolyó” játék közben sokat nevettünk és vidáman énekeltünk.

Igyekeztünk minél többet sétálni, megfigyelni az ébredő természet apró csodáit.

Megtanultuk Benczik Sylvia „Tarka-barka boldogság” című mondókáját. A Szívmanó-kártyák segítségével beszélgettünk érzéseinkről, arról, hogy mi tesz bennünket boldoggá, és hogyan tudunk örömet szerezni egymásnak.

Az udvaron örömkereső játékot játszottunk:
„Keress egy olyan dolgot, ami örömet okoz!”

Végül lerajzoltuk, mi tesz minket boldoggá: a fagyi, egy séta, a család, a játék vagy éppen a közös élmények.

A gyerekek engem utánozva lógó orral szomorúan sétáltak a teremben. Megérkezett Nati vidáman, mindenki felfigyelt rá, majd oda ment az egyik gyermekhez és megölelte. Mosolyt csalt az arcára ezáltal és ő is megölelt egy gyermeket, aki szomorú volt. Addig folytatódott az ölelés, amíg minden gyermek mosolygott újra.

Az március, az apró örömök hónapja.
A gyermekeket kértük otthonról hozzanak be boldog képeket, olyan fotókat, ahol mosolyogtak, a beszélgető körben ezeket néztük meg, felidézték, milyen élményhez kapcsolódott a mosoly.
A kikészített szinezőket színezve, beszéltünk az egyes érzékszerveinkről, funkciójukról,
örömforrásokról. Mivel óvodánkban ezen a héten tartjuk a Happy hetet, alkamunk nyílt az
egészséges ételekről beszélgetni, és meg is kóstolni. A boldogság világnapját egy közös tánccal tartottuk meg a közeli örökös boldog óvodánk meghívására, egy szomszédos közterületi téren.
Végül Boldog Dóri elmesélte Az újra együtt c. mesét, melyet nagy figyelemmel hallgattak,majd az „örömke” játékot is eljátszották. Ezután kiszínezték a hónap jelét, és feltettük a következő lépcsőfokra.

Apró örömök…mit is jelent számunkra?
Egy kifejezés, ami a jelenre vonatkozik. A jelenben kell meglátni, észrevenni azokat a dolgokat, melyek örömet okoznak nekünk.
Nem hessegethetjük el a kis dolgokat arra várva, hogy majd a jövőben valami más és nagyobb dolog miatt leszünk boldogok, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy ez valóban be fog következni. Valamint, ha nem értékeljük, nem éljük meg az apró örömöket, amelyek érnek minket, akkor honnan fogjuk tudni, azt, amikor egy nagyobb öröm ér minket.
Ha minden nap tartunk egy kis értékelést önmagunk számára, akkor felfedezhetjük, hogy milyen örömök értek és miért lehetünk hálásak.
Minél kisebb korban elkezdjük a gyerekeket tudatosan nevelni erre, annál inkább természetessé válik majd számukra, hogy észrevegyék boldogságforrásuk okát, tudatos gondolkodás nélkül is.
Ezt a témakört az érzékszervek által kezdtük el feldolgoni, mivel az öröm is egy érzés és valahogyan érzékeljük, mint az érzékszerveinkkel a színeket, formákat, szagokat, illatokat, hangokat, ízeket, anyagokat érezzük.
A napjaink részévé vált, hogy felfedezzük azokat a dolgokat, amikor valami öröm ért minket. Megkértük a gyerekeket, hogy szóljanak nekünk a nap folyamán, amikor úgy érzik, hogy abban a pillanatban boldogok és ha tudják, hogy miért, akkor mondják ki, hogy tudatosodjon, mi okozta számukra a boldogságforrást.
Eleinte alig jöttek a gyerekek, majd egyre többször jöttek és szóltak nekünk. A beszélgetőkörökben is mindig beszéltünk róla.
A téma zárásakor szerencsénkre egy elég esős hetünk volt. Megbeszéltük, hogy miért lehetünk boldogok amikor esik az eső. Az6 udvaron pedig pocsolyákban ugráltunk.