Ezen a héten a tavasz beköszöntével megismerkedtünk néhány virággal, és egy kis kertészkedést is beiktattunk a délelőttökbe, hiszen a gyakorlati tapasztalatszerzés segít leginkább az ismeretek elsajátításában.
A virághagymák elduggatása után megbeszéltük kinek mi tetszett a kertészkedésben a legjobban, mi okozott örömet számára. Sok élménnyel gazdagodtak a gyerekek, ami jól szemléltette, hogy mennyire fontos, hogy minden kis apróságnak örülni lehet.
A délelőttök lezárásaként minden héten legalább egy alkalommal meghallgatjuk egymást kinek mi okozott örömet/szomorúságot a szívébe, mi az, amit másképpen csinálnának, ha újra reggel lenne és belépnének az óvodába. Ezen a héten a Boldogságóra témájához igazodva minden nap megbeszéltük az apró örömöket, amik értek bennünket. Különösen nagy hangsúlyt fektettünk a pozitívumok kiemelésére.
A könyv ajánlásával kivetítőn csoportunkról készült képeket is nézegettünk, amely nagyon jó kedvre derített mindenkit, ami újabb öröm volt számunkra.
Ellátogattunk a kupakgyűjtő szívecskéhez is, ami szintén jó alkalom volt arra, hogy megértessük a gyerekekkel, hogy közösen nagy dolgokra vagyunk képesek. Elmondtuk nekik, hogy ha sok kupakot sikerül gyűjteni, segíthetünk vele meggyógyulni a beteg gyerekeknek.
Magunkra vonatkozóan pedig megpróbáltuk érzékeltetni velük, hogy a sok kicsi kupakból egy nagy egész lesz, ha megtelik a gyűjtő, tehát ha sok kis öröm ér bennünket, akkor lesz tele igazán a szívünk boldogsággal.
A legnagyobb élmény azonban pénteken érte a gyerekeket, hiszen ekkor történt a nőnapi köszöntés. A fiúkkal titokban készítettünk virágokat zsenília drótból és egy kis közös tánc, párválasztós dal után a fiúk megajándékozták a lányokat, ami fantasztikus élmény volt mindannyiunknak.
Apró örömök élvezete
Mindannyian nagyon vártuk ezt a témát, azonban az élet újra közbeszólt. A hónap első hetében biztonsági okok miatt az osztályunkból csak 2 gyerekkel tudtam az iskolában együtt dolgozni. Kötetlen beszélgetés során mondták el mindennapi apró és nagyobb örömeiket. A többi tanítványaimmal messengeren keresztül próbáltam kapcsolatot teremteni és érdeklődni apró örömeik felől. Nagyon készségesek voltak, nagyon sok apró élménynek tudnak örülni és ezeket megélni. Az iskolában két tanulónk készített ezekhez az információkhoz rajzot. Nagyon hiányoztak tanítványaim erről a foglalkozásról!
Az utolsó tanítási napon tartottuk meg az órát, így nem minden gyermek tudta befejezni a kiválasztott feladatot. Most kettészakadt a „tábor” azt illetően, hogy mit is válasszunk. Ezért volt aki képregényt, volt aki várat készített. De a legtöbb időt beszélgetéssel töltöttük, de meditáltunk is, zenét is hallgattunk. Nagyon élvezték ezt az órát is.
A gyerekek nagy lelkesedéssel fogtak hozzá az „Örömvár” elkészítéséhez. Három csoportban dolgoztak és gyönyörű munkák születtek.
Szerencsére, még a karantén előtt sikerült megtartanunk a boldogságórát!
A reggeli kört a „ki fér a szívedbe?” játékkal kezdtük. Mindenki fölsorolta, kiket szeret a legjobban. Persze, mindenki a szüleivel, testvéreivel kezdte, de voltak, akiknek ovis pajtások is, sőt, mi ovis felnőttek is belefértünk a szívébe.
Később, játékidőben Boldog Dóra „A vízi király lánya” című mesét hozta nekünk. A királylány nem vette észre a szép és jó dolgokat az életében, ezért mindig szomorú volt. Miután az apja csináltatott neki egy varázs szemüveget, már észre vett minden apró csodát, végre tudott mosolyogni! Mi is feltettük hát a csodás szemüveget, majd dobtunk a varázskockával, amin most az érzékszervek képei voltak és azon versenyeztünk, ki tud több örömet fölsorolni az adott érzékszervhez kapcsolódva. Nagyon érdekeseket gyűjtöttek:
Fül: zene hallgatása, Anyu mondja: jöttem érted, madárdal, mese hallgatása
Orr: süti illata, virág illata, Anyu pulóverének illata
Száj, nyelv: szülinapi torta íze, narancs íze, cukor íze, csoki íze
Bőr: simogatom a cicámat, apa megsimogat, anya megölel, fésülöm az óvó néni haját, pajtások szülinapi ölelése
Szem: látom anyukámat, diafilmet nézek, látom, hogy jön értem apu
Mindenki annyi mosolygós fejecskét kapott, ahány örömet föl tudott sorolni. A végén megszámoltuk, ki mennyit gyűjtött. A győztes szívecskés matricát kapott.
Felköszöntöttünk egy kispajtást a negyedik születésnapja alkalmából. Nálunk az a szokás, hogy közösen énekelünk egy dalt, aztán egyenként odalép mindenki az ünnepelthez és valami szépet és jót kíván neki, aztán megsimogatja, vagy megöleli.Aztán egy jót táncoltunk együtt.
Az ünneplés után felöltöztünk és örömsétát tettünk az ovi környékén. Megcsodáltuk útközben, mennyi szép és jó dolgot láthatunk: rügyező ágakat, bimbózó virágokat, fürge mókust, gyors autókat, szép, különleges forma felhőket, na és a játszóteret!
Mindenki kapott végül a pólójára egy mosolygós matricát a nap végén, hogy sokáig emlékezzen arra, mennyi örömet lehet összegyűjteni egyetlen nap alatt.
A legnehezebb a mi feladatunk volt, nyolcadikos osztályként. Így is borzasztó volt a több, mint félév egymás nélkül. De a tanév eddigi része is korlátozott volt, a maszk, egyéb dolgok miatt. De legalább naponta együtt lehettünk! Mostantól megint véget ér a személyes találkozás, nem is lehet tudni igazán meddig, hogy valóban találkozhatunk-e a tavaszi szünet után. Így is nehéz elfogadni azt, hogy véget ér a nyolc év, mindenki megy továbbtanulni, más középiskolákba. Pedig az egyik legjobb osztály, legjobb osztályközösség mi vagyunk! A közös rajz , abban erősített meg bennünket, hogy mennyire szeretjük a másikat, mennyire ismerjük egymást, tudjuk ki – mit szeret, ki minek örül a legjobban! Ebben a nehéz helyzetben, amíg rajzoltunk, beszélgettünk is jobb kedvre derített mindannyiunkat!Hiszen ez a pár óra hossza is, míg az Apró örömök témáját dolgoztuk fel, is együtt lehettünk, jó emberekkel, azokkal, akiket szeretünk!
