Március hónapban számos tevékenység zajlott intézményünkben. Csoportunkban egy végzős hallgató teljesítette szakmai gyakorlatát, így a mindennapi foglalkozások lebonyolításában ő is aktívan részt vett. Több alkalommal én magam is távol voltam, mivel mentálhigiéné mesterszakos tanulmányaimhoz kapcsolódóan külső helyszínen végeztem gyakorlatot. A „boldogságóra” foglalkozást ezért csak április 1-jén tudtam megvalósítani. A foglalkozás során a „Kitárom a virágom” című relaxációs gyakorlatot alkalmaztuk, amely a nyitottság és a szabadság élményét közvetíti. A gyerekek csukott szemmel, egy tulipán kinyílásához hasonló érzést elképzelve próbáltak az érzéseikre hangolódva ellazulni. Az „Újra együtt” című mesére már emlékeztek a gyerekek, különösen azért, mert nagyon szeretik a dinoszauruszokat. A kép segítségével közösen felidéztük a történetet, majd röviden át is beszéltük annak tartalmát. Ezt követően meghallgattuk a „Ha imádok élni” című dalt, amelynek refrénjét a gyerekek már együtt énekelték. Arra kértem őket, hogy közben gondolják végig, milyen dolgokat szeretnek az életben, mi okoz számukra örömet, és melyek azok az apró pillanatok, amelyek boldoggá teszik őket. A foglalkozást a „Pillanat kapitány” mese folytatásával vittük tovább, amelyben eljutottunk a Látás ligetébe. A gyerekeknek nagyon tetszettek a szivárványszínű levelek, többen meg is próbálták lerajzolni azokat. Beszélgettünk arról is, hogy a szivárvány látványa sokak számára örömforrást jelent, és hogy érdemes felfedezni a természet szépségeit, valamint odafigyelni azokra az élményekre, amelyek esztétikai örömöt nyújtanak. A foglalkozás során szíveket vágtunk ki, majd felragasztottuk őket papírra. Minden egyes szívnél arra kértem a gyerekeket, gondolják át, mi az, ami örömet okoz nekik – ezeket beleírtam a szívekbe, amelyeket hazavihettek, hogy megmutassák a családjuknak. Ezt követően elvégeztük a mókusos labirintusos feladatot a munkafüzetben, majd kiszíneztük az „apró örömök” jelét, és felragasztottuk a megfelelő lépcsőfokra. A foglalkozást a „Boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dal közös eléneklésével zártuk, amely már jól jelzi a gyerekek számára a program végét.
Intézményünk részt vett a Nemzeti Faültetés Napján is, amely során facsemeteosztó helyszínként működtünk. Számos család érkezett a környékről, sőt távolabbról is, hogy átvegye az előzetesen megrendelt facsemetéket. Tokaj ideális helyszínnek bizonyult, hiszen sokan kirándulással egybekötve tervezték az átvételt. A kiosztott facsemeték 20–50 cm magasak voltak, kis földlabdával vagy szabadgyökerű formában. Fontos információ volt, hogy ezek közterületre nem, kizárólag magánkertekbe ültethetők. A lehetőségnek gyermekek és felnőttek egyaránt nagyon örültek, és hálásak voltak azért, hogy ingyenesen juthattak facsemetékhez. A pénteki és szombati napokon több óvodapedagógussal együtt vettünk részt az osztásban, ezzel is hozzájárulva környezetünk szépítéséhez és a természet védelméhez.
Apró örömök élvezete
Az apró örömök élvezete című témával kétszer is tudtunk márciusban foglalkozni.
Az első alkalommal felolvastam a tankönyvben található történetet, majd erről beszélgettünk.
Ezután párokba rendeződtek a gyerekek és az volt a feladat, hogy meséljenek egymásnak egy olyan történetet, ami nagyon jó érzéssel töltötte el őket.
A visszajelzések alapján ez tetszett a gyerekeknek legjobban. Ez feltöltötte őket, nagyokat nevettek.
A másik órán kicsit összekapcsoltuk a húsvéti ünnepkörrel, és üdvözlőlapot készítettünk, amivel valakinek napi örömöt szerezhettek. Erre a lapra kedves üzenetet írtak, és rájuk bíztam kinek adják át. Eredetileg, szerettem volna, ha az osztályban adják át egymásnak, de mivel többen tiltakoztak, ezért ezt a tervet elengedtem.
Képek, csak a 2. óráról készültek.
Üdvözlettel: Judit
Tartalmas hónap áll mögöttünk. A gyerekek egyre aktívabban vesznek részt a feladatok elvégzésében, annak ellenére, hogy nagyon sok időt tudunk a szabadban tölteni. Nagyon sok lecsendesítő gyakorlatot végeztünk, például koshi haranggal. Úgy kellett egymásnak átadni a körben, hogy a harang ne szólaljon meg. Ez nagy önfegyelmet, figyelmet is igényel amellett, hogy lecsendesednek. A végén pedig már úgy adhatták át, hogy mindenki megszólaltathatta. Ezt a gyakorlatt nagyon szeretik a gyerekek. elmondtam a következő játék szabályát, amely az egy ölelés ereje volt. Futkároztak zenére, majd mikor mutattam a kezemmel egy számot, és mondtam is mennyit mutatok, akkor annyi gyereknek kellett egymást átölelni. Később nehezítettem a feladatot, mert már nem mondtam a számot, csak mutattam. A Dajkaanénink is nagyon kedveli ezeket a feladatokat, így ő is becsatlakozott hozzánk. Nagyon tetszett nekik.A következő napi feladat a Ki mit tud? volt. A gyerekek nagy izgalommal készültek. Aki bizonytalan volt, kérdezte, hogy jó e, amit szeretne bemutatni a többieknek. Voltak aerobik fellépőink, mert 6 lány jár heti 2 alkalommal ilyen foglalkozásra. Ehhez kértek tőlem zenét, amire ők szoktak gyakorolni. Ezen kívül volt aki trükköt adott elő, voltak akik ugróiskoláztak, cigánykerekeztek, talicskáztak, verset mondtak. Ennek akkora sikere volt, hogy alig akarták abbahagyni, egyre jobban motiválódtak. Még a legbátortalanabb gyermek is többször jelentkezett előadásra. Minden produkciót hatalmas taps követett.
Másnap két játékot is játszottunk. Az egyik a zseblámpás játék volt. A szőnyegre ültettem a gyerekeket körben, majd szóltam nekik, hogy teljesen besötétítek, ne féljenek. Egy zseblámpával rávilágítottam különböző tárgyakra, amiket meg kellett nevezniük. Majd az egyik kisfiú kitalálta, hogy ő elszeretné kapni a szőnyegen a fényt, ő a cica. Természetesen engedtem a kérésének, de szabályhoz kötöttem, hogy mindig az lesz a cica, akinek a nevét mondom, hogy így elkerüljük az esetleges sérüléseket. Még ezt is tudták fokozni azzal, hogy ne csak előttük menjen a fény, hanem másfele is. Ekkor már feljebb húztam a redőnyöket, hogy ne legyen annyira sötét. Egyesével követték a fény irányát, hogy elkapják. Nagyon sok mókás pillanatot éltünk át, mert különböző módon akarták elkapni. Az utolsó feladat a Lépésváltó volt. Eleinte nehezen értették meg, hogy a találkozási pontnál a társaik mozdulatával kellett továbbhaladniuk. De hamar rájöttek. Itt is beindult a fantáziájuk, hogy ők milyen állat mozgását szeretnék utánozni. Ezekben az önálló ötletekben mindig támogatom őket. Véleményem szerint, amikor a pedagógus támogatja a gyermek saját ötleteinek megvalósítását, az több szinten is erősen fejlesztő hatású:
Amikor a gyermek azt tapasztalja, hogy az ő ötletei értékesek és megvalósíthatók, nő az önbizalma és pozitívabb lesz az önképe.Ösztönzi számukra a kreatív gondolkodást, a problémák többféle megközelítését, és az egyedi megoldások keresését.
A saját ötleteiken dolgozni sokkal motiválóbb, mint külső feladatokat végrehajtani, így a tanulás élményszerűbbé válik. Nem utolsósorban a csoport fontos tagjának érzi magát..
A napközis foglalkozásom célja az volt, hogy a tanulók élményeken, játékos tevékenységeken és közös gondolkodáson keresztül megértsék a „telhetetlenség” fogalmát, és rátaláljanak arra, mi az, ami számukra valóban elég ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Az óra az apró örömök témakörére épült, hangsúlyozva, hogy sokszor egészen kevés is elegendő ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.A ráhangolódás egy ismert dal refrénjének meghallgatásával történt („Még, még, még, még, még, ennyi nem elég!”). A zenei élményt követően közösen megbeszéltük, mit jelenthet a refrén üzenete, majd a gyerekek egy rövid dramatikus játékban („Még, még, még…” játék) saját élményen keresztül tapasztalták meg a vágyakozás és az „elég” érzését. A tanulók körben álltak, én pedig különböző, számukra vonzó dolgokat soroltam, például édességeket, játékokat, programokat. Aki úgy érezte, hogy szeretné az adott dolgot, állva maradt, aki viszont úgy gondolta, hogy számára már elég, leült. A játék végén közösen reflektáltunk arra, milyen érzés volt nem tudni, mi következik, és mikor nehéz kimondani azt, hogy „elég”. A következő részben az osztály megtekintette a telhetetlen méhecske című diafilmet. A történetet egy ponton megállítottam, és irányított kérdésekkel segítettem a gyerekeket abban, hogy felismerjék a főszereplő érzelmi állapotát. Innen vezettük be a „telhetetlen” szó jelentését, közösen megfogalmazva, mit jelent az, amikor valakinek soha semmi nem elég.
Ezt követően alkotó tevékenység során elkészítettük az osztály közös „kaptárát”. Minden gyermek kapott egy méhsejt alakú papírt, amelyre rajzot és néhány szót vagy félmondatot írt arról, mi az, ami számára elég ahhoz, hogy jól érezze magát. Segítő mondatkezdetek támogatták az önálló gondolkodást, például: „Elég nekem, ha…”, „Boldog vagyok, ha…”. A méhsejteket egyesével összeragasztottuk, amely a kaptárt jelképezte, és aki szerette volna, röviden megosztotta gondolatait a csoporttal. A kész kaptárra közösen tekintettünk rá, és megfogalmaztuk, hogy ez egy olyan közösség, ahol nem a telhetetlenség, hanem az elégedettség „lakik”. A foglalkozás végén érzékszervi lezárásként a gyerekek egy-egy fapálcával megkóstoltak egy csepp mézet. Ez az apró, közös élmény különösen jól ráerősített az óra üzenetére: arra, hogy a jó dolgokból sokszor nagyon kevés is elég. A foglalkozást egy zárómondattal fejeztük be, amely összekapcsolta az élményeket és a tanulságot, és teret hagyott a gyerekek belső feldolgozásának:
„A jó dolgokból néha nagyon kevés is elég. A méz megmutatta ezt: egy csepp öröm is elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.”
Az apró örömök élvezete téma feldolgozását a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Azért is választottuk ezt a gyakorlatot, mert napok óta viharos szél tombol, így most mi is széllé változtunk.
Meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Imádok élni, majd énekeltük mi is karokat kitárva, összekapaszkodva, kézen fogva.
Beszélgettünk, hogy milyen örömök is vannak életünkben, itt az óvodában is minek tudunk örülni.
Elmeséltem Góliát és Pirinkó történetét, mely által megismerhették, hogy egy óriás és egy kis törpe is lehet jó barát, s ezáltal milyen sok öröm részesei lehetnek.
A munkafüzet alapján azt is megbeszéltük, hogy a mindennapok örömeinek megélését, mely 5 érzékszervünknek köszönhetjük. Színeztünk, rajzoltunk, játszottuk az „Érzékszerveinkkel” játékot.
Visszaemlékeztünk fényképeket nézegetve, hogy az óvodai mindennapokban mostanában milyen örömök értek bennünket. Örültünk, hogy a fiúk készítettek a lányoknak ajándékot, s felköszöntötték őket Nőnap alkalmából. Meglátogattuk az első osztályosokat, nekik is készítettünk ajándékokat, kis szíves halacskákat, együtt pedig akváriumok készültek. Együtt örültünk társaik sikereinek: Kinga 1. helyezett lett mesemondó versenyen, Zsombi 2. helyezett lett rajzversenyen. A víz világnapján halakat készítettünk különféle technikákkal, egy 8 karú polipot is, s Zsombit, aki a leghosszabbat készítette, megöleltük.
Örömöleléssel fejeztük be a foglalkozást, átmentünk a másik csoportba is, sőt haza is vitték az ölelést szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek, s megkértük őket, hogy ők is adják tovább az ölelést.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
A Boldogság világnapja és a Víz világnapja alkalmából tartalmas és élményekben gazdag
programokon vettünk részt a 2.z osztályosokkal. Ellátogattunk a Tapolcafői vízbázisra,
sétáltunk a Forrás tanösvényen és felmentünk a Víztoronyba is, ahol a gyerekek
megismerkedhettek a víz fontosságával és védelmével.
A Boldogságóra program részeként a városban is jártunk, ahol a tanulók kedves BÓK-okkal lepték meg az arra járókat, mosolyt csalva az emberek arcára. Minden egyes BÓK, egy-egy vízcseppre került. Utunk során a helyi tv-vel is találkoztunk, akik beszámoltak a boldogság világnapjáról is.
Az alsó tagozatos diákjaink mindegyike írt egy kedves üzenetet, bókot vagy hálamondatot a
vízért. Ezekből az üzenetekből közösen egy különleges alkotást hoztunk létre: egy óriáspolip
csápjait készítettük el, amely a sok apró kedvességet és gondolatot jelképezi.
A nap során a víz tisztelete, a környezettudatosság és az egymás iránti kedvesség került a
középpontba. Hatalmas élménnyel gazdagodtunk, hálás vagyok a Boldogságóra programért.
Az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mi is okoz nekik örömet, minek örülnének ! Milyen csodás,a tiszta, gyermeki lélek , hiszen kis apróságoknak is tudnak örülni ! ( mosoly , simogatás , ölelés, közösen eltöltött idő, jàték az udvaron , kézműveskedés…)
1.A foglalkozást kezdő relaxáció: ( kb 3 perc)
Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…
2. Foglalkozást kezdő éneklés: ( kb. 4 perc)
Bagdi Bella: Imádok élni…
3. A téma bevezetése: ( kb. 8 perc)
Beszélgetőkör kezdeményezése: minél több olyan dolgot említsünk, melyektől úgy érezzük, szép a világ,szebb az élet!
Mosolygós képek nézegetése.
4. A téma feldolgozása mesével ( kb. 6 perc)
Bezzeg Andrea: Újra együtt
5. „Örömke” elkészítése a gyerekekkel közösen. (kb. 8 perc)
Minden érzékszerv megnevezése, funkciójának megbeszélése. Arról is beszélünk, hogy mely érzékszervünk miknek „örül” .
6.A foglalkozás lezárása: ( kb.3 perc)
Az apró örömök jelének megismerése, kiszínezése.
7.A foglalkozást záró éneklés: (kb. 4 perc)
Bagdi Bella: Öröm tölti be a szívem…
8. Családok bevonása: ” Terülj, terülj asztalkám!”
9. Vond be az óvodád!:
„Örömölelés”
Ebben a témában egy mesét dolgoztunk fel a gyerekekkel, melynek címe: Az aranykulcs
Ebben a mesében – kicsit átköltve – Boldog Dóra mesél arról az időszakról, amikor még rosszcsont volt és mindenkit csúfolt, bántott. Ennek következménye az lett, hogy elrabolta a sárkány és a toronyba zárta, hogy átgondolja mit tett. Emellett három próbát kellett kiállnia, melyeket az apró örömök köré fontam. A próbák: labirintuson áthaladni, akadályokon átkelni (ezt torna foglalkozáson a gyerekek is kipróbálták). Itt a mozgást, mint örömforrást emeltük ki.
A másik próba a reggeli elkészítése volt, amelyet Boldog Dóra becserélt egy hatalmas, szívből jövő ölelésre, melytől a sárkány szeméből örömkönny csordult. Természetesen ezt is eljátszottuk a gyerekekkel és megbeszéltük, hogy egy apró öleléstől is lehetünk igazán boldogok.
A mesét többször elmondtam, majd a gyerekek is elmesélték otthon a szüleiknek.
Az utolsó próba az volt, hogy válasszanak maguknak egy csoporttársat, akit valamikor megbántottak (csúfolták, elvették a játékát, stb.) és tegyék azt jóvá egy apró örömmel – mosoly, ölelés, közös játék.
Jutalmuk Boldog Dóra arany kulcsa volt, melyet mindenki egy napra haza vihetett és a párnája alá rakva, másnap minden kis apróságot helyre hozott a családban is (rendrakás, szófogadás).
Havi témánk : apró örömök élvezete.
Beszélgető körben megbeszéltük, hogy kinek milyen apró örömök szokták szebbé tenni a napját. Beszélgetés alatt rájöttünk, hogy egy illat, egy hang, egy kellemes tapintás vagy valaminek a látványa is okozhat örömöt.
Ezek észrevételéhez az érzékszerveinkre is szükség van. Ezután játszottunk az érzékszerveinkkel, kipróbáltuk mi okoz kellemes, mi kellemetlen érzést a számunkra. A témához kapcsolódva játszottunk az érzékszervek társasjátékunkkal is.
A foglalkozás zárásaként, előkerültek az érzelem kártyák is, melynek segítségével mindenki elmondhatta, hogy érezte a magát a foglalkozás alatt.