A hála gyakorlása
Megtörtént az 1. hivatalos boldogságóránk. Csodálatos volt! Féltem, hogy az óra eleji relaxáció nem fog sikerülni, de kifejezetten élvezték a gyerekek, sőt örömmel értesültem arról, hogy a szülőket is tanítják azóta a gyerekek. A háláról sokat beszélgettünk, hálakártyákat készítettünk, hálafát, amit kiraktunk a termünkben. Szívesen vitték haza apró hálaüzeneteiket, amik nagy örömet okoztak otthon. A dalt azóta is szívesen hallgatják. Alig várjuk a következő boldogságórát!
A hála tèma feldolgozására került sor szeptemberben a harmadik osztályban..
A Magyar Nèpmese Napjára kèszülve, ihletet èreztem arra, hogy több órába beèpítve, a mesèk világát segítsègül vève beszèlgessünk a szeretetről, a köszönetről, a háláról. Gyermekeimmel sokszor, rendhagyó helyszínen, hangulatosan olvastunk, hallgattunk nèpmesèket. Ezeket elemezve beszèlgettünk a köszönetről ès annak kifejezèsèről. Rejtvènyfejtèssel eljutottunk a HALA szóhoz… Az ègig èrő fa című nèpmese szereplőit felsorakoztatva összefüggèseket kerestünk, hogy melyik szereplő melyiknek lehetett hálás, ès mièrt…
A gyermekek megszólaltatták a szereplőket, ès párbeszèdben elmondták mit mondhattak egymásnak… ( pl. szegèny kanászlegèny a gebènek , király a kanásznak, ès fordítva, stb.) Ezután megfogalmazták, hogy ők kiknek hálásak ès mièrt… Elhangzottak a szülők, nagyszülők, barátok, tanító, Isten, edző, testvèrek nevei. Ezt követően lerajzolták kèt szívbe akinek ők hálásak, ès azt is amit köszönnek. Az egyik szívbe egy családtagot választhattak, a másikba olyan valakit, aki nem a családjuk rèsze… Bemutatták egymásnak, majd aki olyan szemèlyt jelölt meg,pl. osztálytársat, akit lát, kèrtem menjen oda hozzá, mondja el amit èrez, amièrt hálás, ès egy mozdulattal köszönje meg.. Így születtek a mindent eláruló ölelèsek, baráti kèzfogások.
Nagyon szèpnek èreztem ezeket a gesztusokat, nagyon boldog lett tőle mindenki. Jól èreztük magunkat.
Hálásak vagyunk az őszi termésekért, s azért, hogy azokból termésbábokat, aszalványokat, lekvárt és mustot készíthettünk együtt.
Nagy izgalommal, tele kíváncsisággal készültem első boldogságórámra. A gyerekeknek nem volt ismeretlen ez a foglalkozás, mert az előző tanévben kolléganőm már beépítette a programot az óráiba.
Egy rövid ráhangoló beszélgetés után, megpróbáltuk körülírni, mi is az a hála. Kinek, miért lehetünk hálásak. Ezután a gyerekek társaikhoz fordulva fogalmazták meg hálájukat egymásnak. A következő alkalommal papírforgót készítettünk. A saját forgójába mindenki beleírta háláját. Ha a forgót fújja a szél, „szétszórja” a világba a hálát. Nagyon jó hangulatú, igazán tartalmas órák voltak.
Az idei nevelési évben is nagy hangsúlyt fektettünk csoportunkban a Boldogságórák folytatására.
Felelevenítettük az elmúlt év témáit, majd újra feldolgoztuk a Hála témakört.
A gyerekek nagyon motiváltak voltak és nagyon jó dolgokat mondtak a témával kapcsolatosan.
Egy kartonra függesztettük mindenki jelét, majd mindenki megnevezhetett valakit a csoportból akinek ő hálás és egy mosolygó arcot pecsételhetett a jele fölé. A végén megbeszéltük, hogy az a jó ha sok mosoly van a jele fölött valakinek vagy az, ha egyáltalán nincs.