Mivel még igen kicsik voltak ősszel a gyermekeink, ezért komplex megvalósításra a segédanyag szerint nem törekedtem. A zene segítette munkámat a legjobban. Elmeséltem többször is a témához ajánlott mesét. Beszélgettünk a háláról. Szóban is megfogalmazták már néhányan, hogy miért is lehetnek ők hálásak. A kezükkel, az ölelésükkel azonban jobban ki tudták fejezni. Színekkel próbáltuk kifejezni az, hogy mennyi hála van bennük. Mivel még nagyon fiatalok, a beszédértés nem mindenkinél egy szinten van, és a technikai megvalósítás is változó volt. Azt gondolom minden gyermek nagyon örült a mi közös fánknak.

Séta alkalmával színes faleveleket gyűjtöttünk. Ezeket használtuk fel a tevékenységeink során. Egymásnak adogattuk, majd haza vitték hálalevélként. Táblát készítettünk ahová elhelyeztük a gyerekek fényképeit. A gyermekek színes pontokat oszthattak azoknak a társaiknak, akiknek valamit megköszönhettek, valamiért hálásak voltak nekik.

Megbocsátás- Ho oponopono ezt a szót és a jelentését minden gyermek megtanulta ezen az órán. Nehéznek bizonyult a kiejtése, de sikerült. Bevezetésként a mondókát választottam, színezővel. Tündéri bocsánat című mesét érdeklődve hallgatták végig gyerekek. A Tündérbocsánatot megtanultuk, hiszen az óvodai mindennapok során alkalmazni tudjuk. A kérdésekre adott válaszaik egyre jobban átgondoltak és megfogalmazottak. A tündéres árnyékkereső és a megbocsátás erdeje feladatlapokon dolgoztunk elmélyülten. Aztán kiszíneztük a megbocsátás jelét. A gyerekek izgatottan várják a Boldogság várához való eljutást.

A téma feldolgozását a megszokott módon, relaxációval kezdtük, majd a hónap dalát megtanultuk mozgással kísérve. Nagyon érdekes feladat volt a kedvenc játékok elbújtatása, majd térkép segítségével a megtalálásuk. Boldog Dórát meglátván a gyermekek már tudták, hogy a mese következik. A történet befejeztével ismét egy elmélyült beszélgetésre nyílt lehetőség. Ez a téma tetszett eddig a gyermekeknek a legjobban, a munkafüzetben megoldott feladaton is jól látható volt, melyben az érzelmeket kellett megjeleníteni az arcokon. Élvezték ahogyan az akadálypályán keresztül megküzdöttek a gonosz boszorkánnyal, aki elrejtette kedvenc játékaikat. Örömmel nyugtáztuk, hogy az óra során milyen sok képességfejlesztés történik. Az téma lezárásaként kiszíneztük a megküzdés jelét.

Ez a nevelési év számunkra valami újat, valami mást tartogatott számunkra, amitől csoportunk jó értelemben véve „kakukktojás” lett. Nem igazán tudják ezt külső szemlélők megfogalmazni, de mi egy kicsit mások vagyunk, illetve lettünk. Összetartó, egymást szerető, védő, boldog csoport vagyunk. A gyerekek nagyon empatikusak egymással, nem szégyenlik kimutatni fájdalmukat, boldogságukat, ölelik egymást és a felnőtteket. Igyekeztünk a gyerekek számára a pozitív élményeket, érzéseket biztosítani, amire nemcsak nekik gyerekeknek, hanem nekünk felnőtteknek is gyakran szükségünk volt. Kedvencünk volt az apró örömök élvezete, a társas kapcsolatok ápolása, a jó cselekedetek gyakorlása. Elindultunk egy úton, amiről nem szeretnénk letérni, sőt… A következő nevelési évben tovább folytatjuk programunkat, erősítjük, támogatjuk gyermekeinket a lelki egészség megtartásában, a pozitív életszemlélet kialakításában, amely hisszük, hogy minőségében jobb életet biztosít számukra.