Nagy öröm számunkra, hogy a 2019/2020-as Nevelési évünkre is sikeresen megnyertük a Boldog Óvoda pályázatot, így immár a szegvári Kurca-parti Óvoda Kisvakond csoportja második évben gyakorolja eme program pozitív értékeit.

A mai nap meglepetéseként vezettem fel az 1. Boldogságóra témáját, a HÁLA GYAKORLÁSÁT.

A gyermekek izgatottan várták tevékenységeinket, amikor is a Boldogságóráink ,,hívószavát” megtekintették: a ,,szeretet lángját”.

Resztoratív – körben, egymás türelmes meghallgatásával, spontán és irányított kérdésekkel felelevenítettük Bezzeg Andrea : A Hálafa története c.meséjét, majd elmeséltem a gyermekek részére. -Nagyon jó érzés volt számomra, hogy emlékeztek erre a mesére.-

Többször kérték a mesét, 3. alkalommal szabadjátékuk alkalmával, időnkénti felnőtt segítséggel mesélték el egymásnak. Egyik kedvencükké vált.

Ezt követően, beszélgettünk a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve a hála fogalmáról, majd egyénenként megfogalmazták, hogy ők kinek hálásak, s miért, majd le is rajzolták mindezt! Így jött létre a mi kis HÁLATABLÓNK, melyet az elkészülte után megtekintettünk. Egyénenként a gyermekek gyakorolhatták az önkifejezésüket, sikerélményhez jutottak. A bátortalanabb gyermekek is- kortárs/felnőtt ösztönzés hatására –megnyilvánultak.

Szép nap, ölelj most át engem c. hónap-dalára közösen mozogtunk, táncoltunk, énekeltünk, egy felhőtlen, örömteli légkör hatotta át a csoportunkat.

Fantáziájuk, empátiájuk, toleranciájuk, társas kapcsolataik erősödtek a nap folyamán a közös tevékenységeink során.

A gyerekek lerajzolták mikor és mitől érzik magukat boldognak. Beszélgetőkörünkből kiderült, hogy legtöbben családjukkal,kirándulás vagy játék közben a legboldogabbak.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Kázmér a kisegér egy családi ház legboldogabb lakója volt, mert egy olyan műhelyben élt ahol, sok – sok minden volt. Rengeteg szerszám, ásó, kapa, villa, permetező, fűnyíró, traktor és még sok más hasznos és haszontalan tárgy. Itt soha senki nem zavarta és mindene megvolt. Nyugodt élet, finom ételek, amit az udvaron gyűjtött az óriás diófák alól. Ennek a hatalmas műhelynek az egyik sarkában volt az ő apró kis háza, ahol soha senki nem zavarta. Itt élt nagy boldogságban egészen addig, amíg egy cica és egy kutya érkezett az ott lakó családhoz.
No, ettől a pillanattól kezdve megváltozott az élete. A Cirmi cica, mert így hívták a kiscicát, reggeltől estig, estétől reggelig ott leskelődött az ajtaja közelében, hogy mikor tudná végre elkapni. Csak néha tudod kiszökni az udvarra és gyűjteni pár falatot, így hamarosan olyan sovány lett, hogy már zörögtek a csontjai.
Egy szép napon Bodri a kutya is észrevette milyen sovány ez a Kázmér, és megsajnálta. Minden nap figyelte, hogy mi történik, így tudta meg, hogy a szegény kisegér menekül Cirmi cica elől, és nincs ideje eleséget gyűjteni. Minden nappal soványabb és soványabb lett, ezért elhatározta, hogy segít rajta.
Bodrit is gyakran felbosszantotta ez az apró szőrmók Cirmi cica, sokszor megkergette, mert a legfinomabb falatokat lopta el a tányérjából.
Ettől a naptól kezdve nagyon sokszor meg kergette Cirmi cicát, amikor a műhely ajtaja felé közeledett, sőt az is előfordult, hogy elkísérte egérkét a dió gyűjtésre. Kázmér nagyon hálás volt, hogy ilyen jó barátja van és végre jóra fordult a sorsa. Egyszer csak azt mondta Bodrinak:” Jó tett helyébe jót várj!”
Bodri csak mosolygott az ígéreten, de nagyon jól esett neki, hogy van egy szerető barátja, aki segít majd rajta, ha véletlenül bajba kerül.