Előző osztályom nagyon szerette a hálaöleléseket. Fontos volt számukra a testi közelség, mellyel kifejezték hálájukat azoknak a társaiknak, akikkel valami „fontosat” éltek meg a héten. Minden héten volt ölelgetés, függetlenül attól, hogy volt e boldogságóra vagy sem. Ez alap szükségletté vált. Úgy gondoltam, hogy a kicsi elsősöknél is alap dolog legyen, így elkezdtük az öleléseket. Boldogan mentek társaikhoz, hogy egy öleléssel kifejezzék hálájukat. Aki kapott ölelést továbbadta egy társának, így mindenkihez eljutott. A végét egy nagy osztályöleléssel zártuk le.

Új osztállyal kezdtem a tanévet. Kis elsőseim szeptemberben izgatottan lépték át az iskola kapuját. 28 csillogó szempár néz velem nap mint nap szembe. A hála érzése nehezen megfogható volt számukra. Sokat beszélgettünk róla történeteken keresztül. A boldogságórára már azonosították azt a bizsergő érzést, amit a hála vált ki. Le is rajzolták. Íme.

A harmadikosokkal ablakokat készítettünk, kinyitás után látszik ki miért hálás.

Az órát a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd beszélgettünk a háláról.
Csoport munkában „Ablak a világra” tablót készítettek a gyerekek.

A csoportban a hálával kapcsolatos szavakat gyűtöttek a gyerekek. Ebből készült a Hála című versike is.

Szeptember utolsó hetében tartottuk meg a 2. osztállyal a hála témakör feldolgozását. A gyerekek emlékeztek a tavalyi foglalkozásokra, örültek a folytatásnak.

Osztályunka szeptemberi hónapban nagy odaadással és lelkesedéssel foglalkozott a HÁLA témakörével. Egy kifestő segítségével megbeszéltük, ki miért lehet hálás a mindennapjainkban. Nagyon szép, értékes és mély gondolatok jöttek elő a gyerekekből. Örömmel osztottuk meg egymás közt gondolatainkat és hangolódtunk a hála hónapjára.