Hálás vagyok…

A „Noé bárkája” csoport a 2020-2021-es tanévben szépen benépesedett. A sok otthon töltött idő és a hosszú vakáció után mindannyian – kicsik és nagyok – nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk az óvodába és felszállhassunk a Bárkára!
Már az első óvodai napon csillogó gyermektekintetek, szelíd mosolyok, de ugyanakkor hangos örömök is kísérték a gyerekek első szavait: „Végre jöhettem óvodába!”, „Már vártam, hogy kinyisson az ovi!”, „De jó lesz együtt játszani!”… Ők még ekkor nem tudták, de mára megtanulták, hogy örömteli felkiáltásukkal hálájukat öntötték szavakba.
A hála világnapján, szeptember 21-én beszélgetni kezdtünk a gyerekekkel, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, és hogyan fejezhetjük ki hálánkat. Felsoroltak néhány fontos dolgot, amiért hálával tartozunk, úgy mint: család, mindennapi étel, az eső, a napsütés, a játékok, a Földön élő összes állatért és növényért, az otthonunkért, de legfőképp az egészségünkért lehetünk hálásak ezekben az embert próbáló nehéz időkben. A gyerekek rájöttek, hogy minden óvodai napunkat hálaadó imádsággal szoktuk kezdeni:
„Jó Istenem, felébredtem. Te őrködtél énfelettem. Köszönöm, hogy megtartottál, hogy felettem virrasztottál! El ne hagyj a mai napon, légy kísérőm a jó úton, hogy parancsod meg ne szegjem, Krisztusomat hűn kövessem! Ámen.”
Szeptemberi Boldogságóránkat azzal zártuk, hogy hálát adtunk azért, hogy ilyen sokan felfértünk a Bárkára ebben a tanévben: „Hálás vagyok azért, hogy a Bárka lakója lehetek!” mondat kíséretében helyezték fel a gyermekek az óvodai jelüket a Noé bárkája csoport logója köré.

Boldogsággal és tisztelettel,
a Bárkában lakó gyerekek és az óvó nénik:
Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

Hálás vagyok…

A „Noé bárkája” csoport a 2020-2021-es tanévben szépen benépesedett. A sok otthon töltött idő és a hosszú vakáció után mindannyian – kicsik és nagyok – nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk az óvodába és felszállhassunk a Bárkára!
Már az első óvodai napon csillogó gyermektekintetek, szelíd mosolyok, de ugyanakkor hangos örömök is kísérték a gyerekek első szavait: „Végre jöhettem óvodába!”, „Már vártam, hogy kinyisson az ovi!”, „De jó lesz együtt játszani!”… Ők még ekkor nem tudták, de mára megtanulták, hogy örömteli felkiáltásukkal hálájukat öntötték szavakba.
A hála világnapján, szeptember 21-én beszélgetni kezdtünk a gyerekekkel, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, és hogyan fejezhetjük ki hálánkat. Felsoroltak néhány fontos dolgot, amiért hálával tartozunk, úgy mint: család, mindennapi étel, az eső, a napsütés, a játékok, a Földön élő összes állatért és növényért, az otthonunkért, de legfőképp az egészségünkért lehetünk hálásak ezekben az embert próbáló nehéz időkben. A gyerekek rájöttek, hogy minden óvodai napunkat hálaadó imádsággal szoktuk kezdeni:
„Jó Istenem, felébredtem. Te őrködtél énfelettem. Köszönöm, hogy megtartottál, hogy felettem virrasztottál! El ne hagyj a mai napon, légy kísérőm a jó úton, hogy parancsod meg ne szegjem, Krisztusomat hűn kövessem! Ámen.”
Szeptemberi Boldogságóránkat azzal zártuk, hogy hálát adtunk azért, hogy ilyen sokan felfértünk a Bárkára ebben a tanévben: „Hálás vagyok azért, hogy a Bárka lakója lehetek!” mondat kíséretében helyezték fel a gyermekek az óvodai jelüket a Noé bárkája csoport logója köré.

Boldogsággal és tisztelettel,
a Bárkában lakó gyerekek és az óvó nénik:
Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

A csoporttal szívesen játszottuk a Hála játékot . Intézményünk sajátos vonása, az Áhítat foglalkozás, melyben nagyon jól alkalmazható játék volt. A gyermekek sok szép élményt emléket felidéztek, pozitív megerősítést kaptak a játék által.

Az első Boldogságóra bevezetését egy kérdéssel kezdtük: „Ki érzi azt, hogy boldog?” Szerencsére nagyon sok gyermek felemelte a kezét.
Ezután a Boldogság Várának elképzelésével folytattuk, közösen megbeszélve, ki milyen várat látott maga előtt. A gyermekek szabadjára engedték fantáziájukat, és csodás ötletek születtek. Megnéztük a Montessori csoport közös Boldogságvárát is.
A tevékenységet a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal kezdtük, kiengedtünk minden negatív érzést, ami bennünk volt.
A gyermekek elkészítették Hálakezüket, melyekből közösen Hálaszívet állítottunk össze, ezzel mi lettünk az óvoda legnagyobb szívű csoportja 🙂
Megbeszéltük a hála jelentését, és minden gyermek elmesélte kinek tartozik hálával, és miért. Ezután megismerték a Hálafa történetét, a hála jelét, és mindenki elkészítette magának a saját, színes Hálavirágát. Alkotás közben meghallgattuk Bagdi Bella: „Szép nap ölelj most át engem” című dalát.
A tevékenység végén felhelyeztük a Boldogság Várának első lépcsőfokára a hála jelét, ezzel egy lépéssel közelebb kerültünk a boldogság eléréséhez. Zárásként Bagdi Bella: „Tükördal” című dalára táncolt az egész csoport, közben énekeltük a dal szövegét.
Meglepődve tapasztaltuk, mennyire türelmes és nyugodt a csoport az egész tevékenység alatt. Nagyon élvezték a gyermekek, igazán csodálatos nap volt a mai 🙂

Ismerkedés a hála fogalmával, avagy kiknek lehetünk hálásak:

Kiscsoportosainkkal megismertettem a Hálafa történetét, majd beszélgettünk a háláról, annak fogalmáról.
Megbeszéltük, hogy a hála jó érzéssel tölti el szívünket.
Szóba került, hogy kinek, mikor és miért lehetünk hálásak:
Például Édesanyánknak és Édesapánkak, a törődésért, szeretetét amit tőlük kapunk.
Hálásak lehetünk a doktornéninek, amiért meggyógyít minket, ha betegek vagyunk. Hálásak lehetünk a pékbácsinak, amiért friss kenyeret süt nekünk, vagy a szakács néninek, hogy mindig finom, friss étellel várnak minket az óvodában.
Az ezt követő napon együtt megtanultuk a meséhez kapcsolódó kicsiknek szóló kedves kis mondókát:
„nap, nap, nap, fényes nap,
Sugaraid bontogasd.
Vigyázz rám napsugár,
A boldogság megtalál.”
Másnap elkeszítettük a mi kis „hála álarcainkat”:
A gyermekek ujjnyomdázással mintázhatták meg saját álarcaikat.
Annak ellenére, hogy a beszoktatás folyamatában kínálatam fel a gyermekeknek ezt a feladatot, lehetőséget, örömmel vettek részt benne, így fejlődvén feladattartásuk, finommotorikájuk, koncentrációjuk.
Miután elkészültek az álarcok, mindenki felvette az általa készítettet, majd együtt elmondtuk a korábban tanult „boldogságmondókát.”

Hatalmas élményt nyújtott számomra
Ez az új feladat, én magam is örömmel készültem vettem részt, köszönöm a lehetőséget.