Nagy örömünkre szolgál, hogy ebben az évben a legkisebbekkel kezdjük újra a boldogságórákat, továbbá pozitív tapasztalatinknak köszönhetően óvodánk több csoportja is bekapcsolódott a programba. A 2,5-3 éves korosztály számra életkorukból adódóan, a lényeget kiemelve, változatos, játékos formában igyekszünk átadni a havi témákat.Az egyszerű ismeretközlés mellett az élményszerzésre, pozitív légkör kialakítására helyezzük a hangsúlyt. Célunk, hogy örömmel kapcsolódjanak be a foglalkozásokba és részvételükkel olyan maradandó élményekkel gazdagodjon kis személyiségük, amiről örömmel mesélnek szüleiknek, továbbá megalapozzák a témák részletgazdagabb megismerését.

A hála fogalmával a könyvben található bábjelenet segítségével ismerkedtünk. Elkészítettük a hála erdejét, ahol az állatok szülinapi ünnepséget tartottak. Hazafelé menet büszkén mutogatták saját munkájukat családtagjaiknak. Találkoztunk Dóra babával, akit lelkesedéssel fogadtak és bátran be is mutatkoztak neki. Elmesélte, hogy a Boldogságvárából jött hozzánk, ahol mindenki jó kedvű és sokat játszanak, táncolnak együtt a kis barátaival. Bagdy Bella Boldog vagyok dalára közös táncolásra hívott mindannyiunkat..

A boldogságfokozó hála
Kis csapatunk életében nagyon sok dolog történt, ami miatt hálásak lehettünk a szeptemberi hónap folyamán. Először is nagyon boldogak voltak a gyerekek, hogy újra együtt lehetnek a barátaikkal és önfeledten tudnak játszani. Első nap Boldog Dóra üdvözölte őket, aki már negyedik éve velük van, együtt játszanak, táncolnak, énekelnek, mesét hallgatnak.
Intézményünk szeptember 1-én ünnepelte 40.-ik születésnapját, ebből az alkalomból az intézménybe járó gyermekeket a pedagógusok meglepték az aszfaltra felfestett ugróiskolával. Ezen a napon öröm, boldogság és hála töltötte meg a szívét minden kicsinek és nagynak egyaránt.
A hónap során, a hála feldolgozása volt a legfontosabb célunk. Kíváncsian vártuk, hogy a gyermekek mennyire értik meg, hogy mit jelent maga a hála kifejezés. Csoportunkat jellemzi a beszélgető kör, ahol mindannyian megoszthatták a társaikkal, hogy miért hálásak. Nagy meglepetést okozott a számunkra, hogy minden gyermek tudott különböző dolgot kiemelni, nem ismételték meg egymást. A következő mondatok hangoztak el:
– Hálás vagyok azért, mert anya és apa szeret engem.
– Hálás vagyok azért, nem vagyok beteg, és tudok az óvodában a barátaimmal játszani.
– Hálás vagyok azért, hogy a 78 éves papám játszik velem.
A mese és a bábelőadás élménye pozitívan hatott a gyermekekre, ez által átélték a mese szereplőivel és a bábokkal együtt a hála érzését, élményét.
Szülők bevonása, óvodában történő népszerűsítés:
A gyermekek elkészítették saját hála leveleiket, amelyekből egy fűzért készítettünk és kitettük a csoport melletti folyosóra. A levelekre felkerültek a gyermekek által mondott hálaüzenetek, és megkértük a szülőket az online szülőértekezleten, hogy olvassák el őket, vajon megtalálják e, hogy melyiket mondta az ő gyermekük?! Megkértük, hogy ők is gondolják végig miért hálásak. Egy hála üveget kitettünk a Boldogságfolyosóra és az elméleti hátteret és prezentáltuk mellé.

Az elmúlt időszak mindenki számára nehéz volt, ezért a „kis” dolgok is fontosabbá váltak számunkra. Az elmúlt néhány hónap kimaradása miatt az óvodásaim érzelmi világában is változások történtek. Nem találkozhattak barátaikkal, velünk. Megtapasztalták, milyen az, ha egy számukra fontos személy nincs a közelükbe. Fontosabbá vált számukra a személyes kommunikáció, az érintés. Egy-egy óvodai nap alkalmával többször odajönnek és ölelve mondják: „Szeretlek, Rita néni!” 🙂

Izgatottan készültem az idei év első Boldogságórájára. Amikor a polcról levettem a könyvünket és elkezdtem az órát, örömmel tapasztaltam, hogy a nagycsoportosok felismerték és mosolyogva mondták: „Boldogságóra következik!” Elsőként én mondtam el nekik, miért is vagyok hálás (természetesen gyermeknyelven 🙂 ). Szeretném ezt most veletek is megosztani.

Hálás vagyok azért, mert:
– megkezdhettük a gyermekek nevelését az intézményünkben,
– ismét személyesen gyakorolhatom a hivatásomat (nem online formában),
– újra találkozhattunk egymással,
– személyesen is fogadhatom a gyermekek szeretetét, ölelését,
– hallhatok gyermekzajt a csoportszobában,
– az újonnan érkező kiscsoportosok szülei ránk bízták gyermekeik nevelését, minket választottak,
– minden kolléganőm és kis óvodásom is egészséges,
– és nem utolsósorban ebben az évben is folytathatjuk a Boldogságórákat.

Ezt követően ők is megosztották velem gondolataikat:
– „Hálás vagyok, hogy jöhetek oviba!”
– „Hálás vagyok anyuért, apuért és a tesómért!

Elmeséltem „A hálafa történetét”, amit kis ovisaim érdeklődve hallgattak, majd hálafát festettünk csoportszobánk ablakaira.

A munkafüzetből is megoldottuk a feladatokat és természetesen a hetekben több alkalommal Bagdi Bella zenéit (nagy kedvencek!) hallgattuk és relaxáltunk is.

Az idei évben hálával tartozunk azért is, mert elkészült óvodánk csodálatosan felújított udvara. Minden csoport számára kialakítottak egy-egy magaságyást. Kis kertészeinkkel pedig hálavirágokat ültettünk bele, melynek történetét röviden szeretném elmesélni.

„Egy szép napsütötte délelőtt elindultunk sétálni a városba. Megbeszéltük, hogy árvácskákat vásárolunk a helyi virágboltban. Szerettünk volna kolléganőimmel örömet okozni a gyerekeknek, így elhatároztuk, hogy saját anyagi forrásból vesszük meg a növényeket. Az árvácskák kiválogatása után az eladónő kedvesen közölte velünk, hogy szeretné óvodánknak ajándékba adni a virágokat. Megköszöntük a kedvességet és boldogan indultunk vissza az oviba, hogy elültessük a növényeket, szebbé tegyük udvarunkat.”

Úgy gondolom, ezen élményen keresztül a gyerekek is megtapasztalhatták az igazi hála érzését, jobban érthetővé vált számukra a hála fogalma és lényege!