Ebben a nevelési évben Boldog Dórával a Levendula óvodában egy másik csoportba, a Bóbita csoportba együtt érkeztünk meg a vegyes életkorú gyermekekhez, itt vannak olyan gyermekek, aki most szeptemberben kezdték meg az óvodai életüket velük, így először találkoztak Boldog Dórával. Ez a csoport jól ismer már engem, de az együtt munkát csak ettől a nevelési évtől kezdtük el közösen. A gyerekeket egy köszöntővel köszöntöttem. Elmondtam nekik, hogy ezt a köszöntőt megtanuljuk, s ezzel fogjuk minden hónapban együtt köszönteni Boldog Dórát.
Jó reggelt tündöklő napsugár,
jó reggelt a felhőnek ki az égen jár,
jó reggelt a szélnek, ki a földet simogatja,
jó reggelt a virágnak, ami az embert fölvidítja,
jó reggelt nekem,
jó reggelt neked,
jó reggelt világ szeretlek téged.
Boldog Dóra is szeretettel köszöntötte a gyerekeket. A szélcsengő megszólaltatása után egy mesebeli erdőbe vezette őket, ahol egy Relaxációs gyakorlatot végeztek a gyerekek: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” A gyerekekkel beszélgettünk a Háláról, miért fontos, hogy jelen legyen az életünkben. Megbeszéltük azt is, hogyha gyakoroljuk a hálát, akkor teret adunk a pozitív gondolatoknak, ill. ha hálásan gondolkodunk, akkor mennyi mindent kaphatunk általa. Elmondtam nekik, hogy én nagyon hálás vagyok értük, hogy velük lehetek, s én tarthatom nekik is a Boldogságórás foglalkozásokat. A gyerekekkel közösen meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem a Világomban minden rendben van című albumról. Add tovább a falevelet! –Játékot játszottuk, mégpedig úgy, hogy a gyerekek először egy, majd kettő, majd három őszi levelet adogattak társaiknak. Boldog Dóra megszólaltatta a szélcsengőjét és mesébe hívó mondókáját elmondta a gyerekeknek. A Hálafa történetét meséltem el a gyerekeknek. A gyerekekkel közösen megtanultuk és elmutogattuk a mese után a Fa mondókáját. A nyáron találtam vásárlásom során egy fából készült fát. Gondoltam, hogy ez lesz a Hálafa. A nagycsoportosoknak le kellet rajzolniuk, azt, aki iránt hálát éreznek, a kisebbeknek pedig ki kellett színezniük, hogy miért hálásak. Boldog Dóra elköszönt a gyerekektől és azt mondta nekik, hogy amiért ilyen ügyesen, kitartóan részt vettek a Boldogságóra foglalkozáson, így mindenki felragaszthatja a Hála jelképét a kis virágot a Boldogságvár első lépcsőfokára.
Az első Boldogságóra foglalkozás során a gyermekek érdeklődően és nyitottan vettek részt a közös tevékenységekben. A foglalkozás fő célja az volt, hogy kiemelt figyelmet fordítsak a gyermekek érzelmi biztonságának megteremtésére, valamint az érzelmek felismerésének és kifejezésének támogatására. Fontosnak tartottam, hogy a gyermekek megismerkedjenek a boldogság fogalmával, valamint felismerjék és megfogalmazzák azokat a helyzeteket, amelyek számukra örömet és jó érzést jelentenek. A beszélgetés során a gyermekek életkoruknak megfelelően fogalmazták meg gondolataikat. Többen a családjukkal, barátaikkal, játékukkal és az óvodai élményekkel kapcsolatos pozitív érzéseiket osztották meg. A foglalkozás során azt tapasztaltam, hogy a gyermekek számára könnyebb volt konkrét élményeken és játékos helyzeteken keresztül beszélni az érzéseikről. A gyermekek pozitív élményekkel gazdagodtak, és megkezdődött annak a szemléletnek a kialakítása, hogy a mindennapokban is vegyük észre és értékeljük a számunkra fontos, örömteli pillanatokat.
Ez a foglalkozás megerősítette bennem azt a tapasztalatot, hogy az érzelmi nevelés hatékonyan építhető be a mindennapi óvodai életbe, különösen játékos, élményközpontú és a gyermekek saját tapasztalataira építő módszerekkel.
Ezt a témát továbbadtam a szülőknek. Otthon egy képet kellett készíteniük a gyerekekkel. „Így lakik nálunk a boldogság”

A gyermekek együttműködőek, motiváltak, lelkesek voltak a Boldogságórán. A bábjáték tetszett a legjobban a csoportnak, a macit irányították merre keresse az elvesztett ajándékot. A bábjáték feldolgozása során bátran válaszoltak. A kis közösségben mi is ünnepeltünk a nyuszi születésnapján mozgással, tánccal, amely kifejezetten pozitív hatást gyakorolt a közösségre.

A gyermekek együttműködőek, motiváltak, lelkesek voltak a Boldogságórán. A bábjáték tetszett a legjobban a csoportnak, a macit irányították merre keresse az elvesztett ajándékot. A bábjáték feldolgozása során bátran válaszoltak. A kis közösségben mi is ünnepeltünk a nyuszi születésnapján mozgással, tánccal, amely kifejezetten pozitív hatást gyakorolt a közösségre.

A gyermekek együttműködőek, motiváltak, lelkesek voltak a Boldogságórán. A bábjáték tetszett a legjobban a csoportnak, a macit irányították merre keresse az elvesztett ajándékot. A bábjáték feldolgozása során bátran válaszoltak. A kis közösségben mi is ünnepeltünk a nyuszi születésnapján mozgással, tánccal, amely kifejezetten pozitív hatást gyakorolt a közösségre.

Ebben a hónapban hála témakörét jártuk körben a gyermekekkel. Célom az volt, hogy életkoruknak megfelelő, játékos és élményszerű módon ismerkedjenek meg a hála fogalmával, felismerjék életük apró örömeit, valamint képesek legyenek megfogalmazni, hogy kinek és miért hálásak.
A téma bevezetése beszélgetőkörben történt. Közösen gondolkodtunk arról, mit jelent hálásnak lenni, mi mindenért mondhatunk köszönetet, és milyen érzés az, amikor nekünk köszönnek meg valamit. A gyermekek szívesen kapcsolódtak be a beszélgetésbe, saját élményeiket is megosztották. Leggyakrabban szüleiket, testvéreiket, nagyszüleiket és barátaikat említették, de megjelentek az óvodához és a közös játékhoz kapcsolódó pozitív élmények is.
Az egyik kiemelt közös tevékenység a hálafa elkészítése volt. A gyermekek megfogalmazták, hogy miért, illetve kinek hálásak, majd ezeket a gondolatokat a hálafán jelenítettük meg. A tevékenység nagy örömet jelentett számukra, érdeklődve figyelték egymás válaszait, és büszkén helyezték el saját gondolataikat a közös alkotáson. A hálafa szemléletesen megmutatta számukra, hogy mennyi olyan személy, élmény és dolog vesz körül bennünket, amelyekért hálásak lehetünk.
Mesékkel, versekkel, énekekkel, játékos feladatokkal és alkotótevékenységekkel mélyítettük el a témát. Arra ösztönöztem a gyermekeket, hogy ne csak a nagy dolgokat, hanem a hétköznapok apró örömeit is vegyék észre. Törekedtem arra, hogy minden gyermek lehetőséget kapjon érzéseinek és gondolatainak kifejezésére.
A közös tevékenységek során jól megfigyelhető volt az egymásra figyelés és az érzelmi bevonódás. A gyermekek örömmel hallgatták egymás gondolatait, és egyre bátrabban fogalmazták meg saját érzéseiket. A visszahúzódóbb gyermekeket személyes példával és támogató kérdésekkel segítettem. Az egyéni képességeket figyelembe véve differenciált segítségnyújtásra törekedtem.
Különösen értékesnek tartottam, hogy a hála fogalma egyre természetesebben jelent meg a gyermekek kommunikációjában. Többször spontán módon is megfogalmazták, minek örülnek, illetve kinek szeretnének köszönetet mondani. A közösen elkészített hálafa emlékeztette őket a pozitív élményekre és a hála kifejezésének fontosságára.
Mindezek hozzájárultak a gyermekek érzelmi intelligenciájának, empátiájának, önkifejezésének, szókincsének, kreativitásának és társas kapcsolatainak fejlődéséhez. A közös alkotás és az élmények megosztása erősítette a csoport összetartozását és a pozitív, elfogadó légkört.
A gyermekek érdeklődőek, aktívak és motiváltak voltak, a kitűzött célok életkoruknak megfelelően megvalósultak. Fontosnak tartom, hogy a mindennapok során rendszeresen teremtsünk lehetőséget a hála, a köszönet és az egymás iránti megbecsülés kifejezésére.

Foglalkozást indító mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtünk, Napimádás légzőgyakorlatot végeztünk. Beszélgettünk arról, hogy mi is a hála. Példának egy általam írt mesét meséltem a gyerekeknek, majd evvel kapcsolatos kérdéseket tettem fel nekik. Továbbiakban feladatlapon dolgoztunk, „Mi mindenért lehetsz hálás?”. Közösen készítettünk Hálafát, minden gyermek lerajzolta egy általam kivágott papír falevélre, hogy miért hálás. Közösen ragasztottuk fel a karton fára a leveleket, és mivel maradt egy kis időnk a befejezés előtt, így őszi színekre is színezhettek néhányat, evvel is díszítettük a fánkat. Kockajátékot játszottunk, nagyon tetszett mindenkinek, majd néhány mondatban összefoglaltam a mai foglalkozást, jutalmul matricát osztottam ki nekik. Úgy gondolom, hogy az általam tartott foglalkozás sikeres volt, a gyermekek megértették a hála jelentését, megtalálták a közös hangot, összedolgoztak, jó volt a hangulat.