A hála témakör feldolgozását a karácsonyi ünnepkörrel dolgoztuk fel. Mindenki hittanos a csoportunkban, így nem jelentett problémát a szülőknek ez a megközelítés.
Mesék olvasásával, bábozással, beszélgetőkörök kezdeményezésével, templom látogatással, saját tapasztalatok elmesélésével tudatosítottuk a gyermekekben, hogy mennyi mindent köszönhetünk a Jézuskának. Kapcsolatban lehetünk vele, kifejezhetjük hálánkat, segítséget kérhetünk tőle úgyis, hogy nem látjuk.
Próbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy nem csak a tárgyi dolgokért lehetünk hálásak neki.
Mi hála Betlehemet készítettünk a téma lezárásaként. Egyéni és csoportos munkabán egyaránt, ami a faliújság és a csoport díszei lettek.
Amikor elmegyünk előtte, egy pillanatra megállunk együtt és elmondjuk magunkba, hogy miért vagyunk hálásak. Ezzel gátolva a negatív érzések megjelenését, kiegyensúlyozottság érzését megteremteni és megbecsülni illetve örülni annak, amink van.

Első boldogságóránk egy nehezen megfogalmazható és érzékenyíthető témával: a hála gyakorlásával indult. A foglalkozást Bagdi Emőke: Lemegy a nap, lankad a kar… relaxációs gyakorlatával kezdtük, majd körben ülve a szőnyegen egy „Vándorjáték” c. drámajátékkal folytattuk, mely során körbe járt először egy képzeletbeli kisveréb, majd puszi, simogatás. A gyerekek teljesen átszellemültek ezektől a pozitív érzésektől. Ezután az „Azt szeretem benned” játék következett, mely során mindenki mondhatott társáról egy pozitív dolgot. Jó volt látnom a gyerekek örömtől mosolygó arcát, mikor valamelyiküktől dícséretet kaptak. A következőkben a Hálafa történetét meséltem el nekik, és beszélgetést kezdeményeztem a meséről, annak szereplőiről, érzéseikről. „Mi mi mindenért lehetünk hálásak?” -tettem fel ezt a kérdést és a gyerekek válaszoltak rá- sok érdekes és megható dolog napvilágra került. Később az asztalokhoz ülve mindenki készíthetett egy képeslapot szüleinek, melyre egy préselt levelet ragasztottak fel, kidíszítették a lapot és ráírtam „az üzenetet”, ki mit köszön szüleinek- ezt természetesen mindenki haza vitte, a csoportszoba papírfájára pedig falevél formára kézlenyomatokat készítettünk, erre is ráírtam, ki miért hálás, így lett egy saját hálafánk. A tevékenység lezárásaként Bagdi Bella: Jól érzem magam c. dalát hallgattuk meg és mozogtunk, táncoltunk rá együtt.

A hála gyakorlását a hálafa történetének bemutatása után, hála tündért készítettünk a gyerekekkel. Őszi levelekből festéssel készítettük el a szoknyáját, és közben arról beszélgettünk, hogy ki miért hálás.

A szeptemberi boldogságóra témája a hála gyakorlása volt.A gyerekeket Bagdi Bella:Ha boldog vagy,mutasd meg mindenkinek c. dalával hívtam táncba.Kezdő relaxációként a”Napimádást”választottam,aminek segítségével elengedtük a feszültséget,izgalmat.Majd körben a szőnyegre ülve megbeszéltük,hogy mi hála jelentése,hogyan tudjuk kimutatni a hálánkat a szeretteink felé.A hála nagyon fontos,hiszen a segítségével és eredményeképpen el tudjuk engedni a negatív dolgokat,érzéseket.A hála gyakorlása tényleg boldogabbá és egészségesebbé teszi a testünket és lelkünket is.A gyerekek figyelmesek voltak,és néhányan meglepően „felnőttes” dolgokat mondtak,élvezték a beszélgetést,aminek a végén elkészítettük a mi „Hála fánkat”.

A hála témakör kapcsán Levéladogatós játékot játszottunk, ahol a gyerekek kézről-kézre adtak először csak egy, majd kettő, végül pedig három levelet. Ezt követően meghallgatták a Hálafa történetét, majd hálatelt szívvel meséletek arról, hogy ők kinek, és miért hálásak. Saját tenyerük rajzán az ujjakat különböző színűre színezték, majd a tenyér részbe lerajzoltak egy dolgot/személyt, amiért hálásnak érzik magukat.