A tanévkezdés izgalmai után a hónap végéhez közeledve került sor a foglalkozásra, melyet korábbi beszélgetések készítettek elő. A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd meghallgattuk a hónap dalát, és ezt követően arról beszélgettünk, hogy mi az, aminek a meglétét természetesnek vesszük, pedig nem mindenkinek van része benne (meleg étel, otthon, megfelelő ruházat, család stb.). A foglalkozás következő részében felolvastam a gyerekeknek Mihail Pljackovskij A sün, akit meg lehetett simogatni című meséjét, hogy a mosoly, a törődés, a jó szó értékére is felhívjam a figyelmet. Végül a meséhez kapcsolódóan, egyfajta illusztrációként is, elkészítettük a kis sünt „védő” hálaleveleket.
A hála gyakorlása
Szép nap ölelj most át
Szeptember a hála hónapja. A dal meghallgatása számomra mindig sok inspirációt ad.
A hála egy olyan érzés, amihez mindig pozitív dolog tartozik. Ebből adódóan jó hatással van ránk. Robert Emmons a téma egyik legnagyobb kutatója és szakírója úgy határozza meg a hálát, hogy „rácsodálkozás az életre, köszönetérzés és hála az életért”.
Elsőként próbáltuk más szóval megfogalmazni, hogy mi a hála: köszönet, boldogság, öröm, segítség, szeretet, együttérzés, ölelés. Ezután összegyűjtöttük, hogy miért lehetünk hálásak: család, barátok, testvérek, rokonok, házikedvencek (cica, kutya, ló, teknős..), víz, étel, ital, napsütés, kirándulás, tanulás, zene, film, mese, színek, egészség, környezetünkért, virág az út mellett, madarak a fán, játék, boldogság, stb. Készítettem egy hajtogatós lapot, aminek az elején napocska van, a hónap dalával összhangban öleli a beleírt szívakat. A lapra kellett ráírni a gyermekeknek, hogy miért vagyunk hálásak, majd kiszíneztük az elején lévő mosolygós napocskát.
Egy közös kézfogással fejeztük ki, hogy hálásak vagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra. Ezt nagy örömmel valósították meg a gyerekek többször is. Tetszett nekik, hogy összegabalyodnak.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Cica: Az új gyerekek befogadását jelentősen megkönnyítették a boldogságórák eszköztárából felhasznált „fogások”, melyek a biztonságérzetet, a szeretetet, a félelmek leküzdését segítették elő játékos formában. A Nasu mackó szerencséje című meséjét hallgatták meg a gyerekek, utánoztuk a mackó mozgását, és hangját. A foglalkozás lezárását pedig relaxációs gyakorlattal fejeztük be.
Szentlőrinci Általános Iskola Bicsérdi Általános Iskola Tagintézménye
A boldogságfokozó hála témaköréből a feladatok helyett a gyerekek inkább ezt az ötletet választották. Azóta gyűjtögetik, ki miért hálás nekik.
A csoporttal az élet apró és nagyobb örömeiről beszélgettünk. Meséltek családról, ajándékokról, gesztusokról.Kis cetlikre rajzolták azokat a dolgokat, melyekért hálásak, majd bemutatták ezeket a társaknak.
A hála, mint egy kedves madár száll le az emberi szívekbe, és teszi boldoggá azt. Ez a gyermeki gondolatvilág jelent meg legutóbbi boldogságóránkon, ahol a 2.b osztály tanulói fejezték ki gondolataikat, idei első boldogságóránk keretei között, szeptember második hetében.
A hála, mint egy kedves madár száll le az emberi szívekbe, és teszi boldoggá azt. Ez a gyermeki gondolatvilág jelent meg legutóbbi boldogságóránkon, ahol a 2.b osztály tanulói fejezték ki gondolataikat, idei első boldogságóránk keretei között, szeptember második hetében.
Középső csoportban az első Boldogságóránkon kicsit részletesebben foglalkoztunk a Hála témakörével, mint kiscsoportban.
Relaxációs gyakorlatként az „Égig érő fa vagyok…” nyújtó gyakorlatot végeztük, majd két már ismert mondókával továbbra is faként mozogtunk: „Fújja a szél a fákat…” és „Sim, sum, fúj a szél…”
Ezután leültünk a szőnyegre és elmeséltem Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja c meséjét. Mi is megköszöntöttük a tölgyfát, közösen elénekeltük Halász Judit: Boldog születésnapot című dalát.
Az előre elrejtett „Hála-szívek” keresése nagyon izgalmasra sikerült. Feltétel volt, hogy mindenki csak egy szívet hozhat a szőnyegre. A szemfülesebbek segítettek azoknak, akik nem találtak egyedül. A „Hála-szívek” birtokában mindenki elmondhatta, hogy kinek miért hálás.
A Hálavonattal utaztunk vissza az asztalokhoz. (Csak az szálhatott be a vonatba, akinek valamiért hálás volt az utoljára beszállt utasunk.) Az asztalnál két csoportban csomagoló papíron Hála-erdőt festettünk, a kinyomtatott állatokat pedig kiszínezték és felragasztották. Igazi meseerdő lett, színes állatokkal. Az erdőnk az öltözőnket díszítette.
Én egy Hála-hernyót is készítettem, amit az egyik radiátorra ragasztottunk fel. A kinyomtatott jelekből azokét lehetett felragasztani, akinek valamiért hálásak vagyunk. A csoportban dolgozó felnőtteknek is kinyomtattam az óvodás jelüket, így az irántunk érzett hálát is meg tudják jeleníteni. Úgy tervezem, hogy egészen a nevelési év végéig fent hagyom, hogy a végül megnézzük, mennyi jel gyűlt össze a mi kis hernyónkon.
Relaxációs gyakorlattal indultunk Medve vagyok cammogok. Hoztam magammal egy Nasu mackót, és elmeséltem a mesét a gyermekeknek, mesegyertya gyújtása után. Megbeszéltük a kérdésekre a válaszokat. Ezt követően a Mackó, mackó ugorjál mozgásos játékok játszottuk el. Végül mézet nyalogattunk, mint az igazi macik.