Kezdetét vette a 2023/2024. tanév, mely csoportunk számára sok kihívást, akadályok leküzdését, felfedezést tartogat, hiszen a csoport nagy része most kezdte meg óvodai életét. Az első két hét a beszoktatásról szólt, több szülő jelen volt velünk ebben a kezdeti időszakban. Kiscsoportosaink számára a hála nehezen értelmezhető téma életkorukból adódóan, ezért leginkább az érzelmek megfogalmazását gyakoroltuk, napról napra szélesebb körben. Így jutottunk el a „Hála napraforgóig”. A meditációs gyakorlat során, mely a mi „Gondolkodós zenénk”-re történik (Bagdi Bella Ho’oponopono c. dala) egy szivecskével ellátott szirom segítségével elmondtuk a gyerekeknek, miért vagyunk hálásak nekik. (Pl. „Hálás vagyok neked, mert szépen elpakoltad a játékot.”) Mindeközben megsimogattuk a hasukat és rátettük a szirmot, amire vigyázniuk kellett a dal végéig. Ilyen egyszerű gyakorlattal próbáltuk a hála fogalmát közelebb hozni hozzájuk. Voltak, akik nagy meglepetésünkre már az első alkalommal megjegyezték a négy varázsszót: „Sajnálom!”, „Bocsáss meg!” „Köszönöm!”, „Szeretlek!”. A szirmokat mindenki egy „Hála napraforgó” szirmai közé ragasztotta fel. A kézműveskedés ideje alatt igyekeztünk minden gyermekkel beszélgetni pozitív érzelmekről, ezzel előkészítve a további Boldogságóra tematikákat. Nagyon kedves napraforgók születtek, melyekre nem csak mi, hanem óvodásaink is büszkén tekintenek.

A hála gyakorlása

Csoportunkkal ez a második év, hogy csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. Mit jelent hálásnak lenni? Erre a kérdésre kerestük a választ az idei első Boldogságóra foglalkozáson. Felidéztük a tavalyi emlékeinket, amikor elkészítettük a „Boldogság várát”, és hozzá a tíz lépcsőfokot.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a ráhangolódást a foglalkozásra „Égig érő fa vagyok”.
Meghallgattuk Bagdi Bella: Hálás vagyok című dalát. A gyerekek érdeklődve hallgatták, majd a dal végén mindenki megölelte azt a személyt a csoportból, akinek halás valamiért.
A téma feldolgozását Bezzeg Andrea: A Hálafa történetével valósítottuk meg. „Boldog Dóra versikéjével hívtam a gyerekeket mesét hallgatni. A hálafa története után segítő kérdésekkel beszélgetőkört kezdeményeztem. Megbeszéltük, hogy hálásnak kell lennünk minden apróságnak tűnő, de fontos dologért: hogy tudjunk beszélni, énekelni, sétálni, hogy egészségesek vagyunk stb. Körbe ülve a gyerekek megfogalmazták, hogy még mi mindenért hálásak. „Hálás vagyok a családomért, a gyönyörű őszi fákért, a barátaimért, hogy ide ebbe a csoportba járhatok stb…”
A rajzasztalnál mindenki körberajzolta a saját kezét, majd az ujjaikat különböző színűre, és közben megkértem Őket, hogy gondoljanak öt dologra, amiért hálásak. Végül az összes „falevél” felkerült a mi „Hálafánkra”.
A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük a hála virágát, és elhelyeztük az első lépcsőfokon.

A téma feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdy Bella Szép nap, ölelj most át engem dalát. Majd meséltünk a Hála tündérről, aki hálafalevelet küldött a gyerekeknek. Elindítottuk óvatosan a falevél adogatását, miközben nagyon vigyáztak a gyerekek a levélre. Mivel ennek a témának a feldolgozása nehéz az SNI-s óvodások számára, a témához bábjátékot hívtunk segítségül. A maci bajban van mesét játszottuk el nekik, amit nagyon élveztek. Majd elkészítettük a Hálafánkat, tenyérnyomattal díszítettük a faágakat, minden ujjunkat más szinűre festettük, miközben megneveztünk olyan személyeket, akiknek hálásak lehetünk. Pl. „Hálás vagyok anyának, mert mindig finomat főz.”
A bábjáték kellékeit a délután folyamán többször is felhasználták a gyerekek, és eljátszották a mesét. az udvaron is hála falevelet kerestek, amit hazavittek családjuknak.

Tenyérnyomatot készítettünk festéssel, vágással, melyet egy óriás „hálaszívbe” ragasztottunk. Beszélgető kör keretében mindenki elmondhatta miért hálás, hogy már óvodás lett és ilyen szép nagyra nőtt.