Idén csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. A Boldogságórán résztvevő gyerekek az óvoda 3 vegyes életkorú csoportjából jöttek, mindannyian 5-6 évesek. Ismerik egymást, hiszen kis óvoda vagyunk, de közös foglalkozáson együtt még nem vettek részt. Így nemcsak a foglalkozás volt számukra újdonság, hanem a helyzet is.
A Boldogságóra elején elmondtam nekik, hogy miről szól a program, milyen témákról fogunk beszélgetni, mesét hallgatni, megmutattam nekik a „boldogság várát”, ahová el fogunk majd jutni év végén, minden hónapban 1-1 lépcsőfokot megmászva. Bemutattam nekik Boldog Dórát is, aki mesére hív majd bennünket.
A relaxáció alatt hallgattuk meg Bagdi Bella Szép nap dalát, majd beszélgettünk a hála kifejezésről. Segítségképpen megmutattam nekik a munkafüzetben található „Mi mindenért lehetsz hálás” oldalt, és a gyerekek fogalmazták meg, kinek és miért hálásak. Boldog Dóra mesére hívó mondókája után a Hálafa történetét meséltem el nekik. A tevékenység végén a gyerekek kiszínezték az óra elején megmutatott oldalt, vittek haza magukkal hálavirágot is, illetve elkészítettük a Hálakezet (tenyerüket körberajzolták, kiszínezték és kivágták ollóval). A Hálakezet kitettük az óvoda folyosóján található „Boldogságóra faliújságra”.
A hála gyakorlása
Téma: A hála gyakorlása
A foglalkozás szeptember 23-án történt. Előtte héten beszélgettünk a program lényegéről. Az udvaron kezdtük a HÁLA szó kirakásával. Utána bent az osztályban beszélgettünk, hogy ki és miért lehet hálás. Egy kisebb hálalevelet sikerült pár tanulónak írni, a többség csak szóban mondta el. Meghallgattuk a hála erősség mondókát és a dalt is.
Eredményesnek éreztem a foglalkozást. Az osztály többségét megérintette ez a téma.
Az Aranyoskák csoporttal ez volt az első Boldogságóra foglalkozás.
Először beszéltünk a programról, hogy mit kaphatunk tőle, valamint a foglalkozás menetéről.
Elkészítettük a ” Hála virágát”, ennek szirmaira írták fel a diákok, hogy miért is hálásak. Majd ez felkerült a falra, és így mások is láthatják, akik a teremben tanulnak.
A HÁLA szót a gyerekek önmagukból alkották meg. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, így a fedett teraszon készült a kép.
A foglalkozás végén már kérdezték, hogy mi lesz a következő téma, amit sikerként könyveltem el.
Talán azzal zárnám, hogy én az Aranyoskák csoportért vagyok HÁLÁS magamnak, nekik és az univerzumnak!
Üdvözlettel,
Vass Erzsébet.
Az idei 2024/2025 nevelési évben is folytatjuk a Boldogóra Programunkat, melynek értékeit szeretnénk továbbra is a gyermekeknek átadni, hogy ezáltal erősödjenek, fejlődjenek.
Az egyik leghatásosabb boldogságfokozó technikát, a hála gyakorlását, igyekeztünk minél több lehetőségekben megélni.
Bevezettük a reggeli köszöntéseket, legtöbben az ölelési módot választották. Az osztatlan figyelmünket még mindig sokan szeretnék, ezért a Gombakör játékunkat idén is folytattuk.
Az élet pozitív élményei kapcsán kirándultunk a közeli tanösvényre, amit a gyermekekkel el is neveztünk Boldog Panna hálaösvényének. Sétánk során rácsodálkoztunk a természet szépségére, gombafajtákból hármat is beazonosítottunk, elhagyott csigaházak ezernyi darabjait gyűjtögettük, a növények még zölden pompáztak, hálát is adtunk a kései nyári időjárásnak. Mintha a természet velünk együtt lélegzett volna, szerencsénkre egy kis őzike, ugrott át előttünk az úton, majd később pedig egy sikló tekergett át. Boldog Panna sokat segített ezen élmények megláttatásában, felismerésében. Rövid pihenőnk alatt, már önállóan, önzetlenül kínálták egymást, az otthonról hozott kis csemegéikkel, ami jóleső boldogsággal töltött el minket, felnőtteket, hiszen bizonyítékként szolgált, a közösség építésének sikerességében.
Nagy sikere volt a „Szia, örülök, hogy látlak” önbizalomerősítő játéknak, amit többször is kértek, így alkalmat adtuk ezen kívánságuknak. Hálanyakláncot is készítettünk, amit odaadtak annak, akihez személyes pozitív érzéseiket közvetíthették. Még a legnehezebben motiválható gyermek is kitartóan fűzögette hálanyakláncát, ami újra megmelengette szívünket, a boldogságóra eredményessége láttán.
A Szeretet dal autentikus hangzása, szinte álomba merítette gyermekeinket, későbbi tevékenységeinket sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban végezték.
A foglalkozást relaxációs gyakorlatokkal kezdtük („Tüdőtakarítás”, „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj”, „Napra forgó a napraforgó” és „Körbe-körbe-karikába”), amelyeket a gyerekek lelkesen végeztek. Ezt követően a kézikönyvben szereplő Vas István idézet segítségével példákon keresztül megfogalmaztuk, mit is jelent számunkra a hála fogalma. A munkafüzet feladataiból szemezgetve szerkesztettem egy feladatlapot, az óra folyamán ide jegyeztük le a gondolatainkat. A hála kimutatásáról a keresztrejtvény megfejtése után beszélgettünk, gyűjtögettünk példákat az életünkből: ha végignézzük egy napunkat, miért is lehetünk hálásak és kinek. Felolvastam a tankönyvben szereplő „Csodakantár” című mesét, értelmeztük a szöveget és megkerestük a hálás szereplőket. Készítettünk „hálavirágot”: minden gyermek kapott egy papírszirmot, amire ráírta, hogyan fejezné ki a háláját egy számára kedves személynek. Az óra végén lecsendesedésképpen meghallgattuk a „Szép nap, ölelj most át engem” című dalt.
Elhatároztuk, hogy mi is részt veszünk ebben a programban, hogy boldogabban élhessük mindennapjainkat. A gyerkőceim értelmileg akadályozott 2-4. osztályos tanulók (de mivel ilyen kategóriát nem találtam tanulásban akadályozottnak jelöltem magunkat)
Velük még nagyon nehéz ezeket az elvont fogalmakat megértetni, de igyekszünk minél kézzel foghatóbban feldolgozni a témákat.
Szeptember 26. 1.óra, 2.óra 2.o.
Szeptember témaköre: Hála gyakorlása
Az órát közös énekléssel kezdtük, majd jött a relaxáció.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni a népmese (A csodakantár) főszereplőjével. Íráskészségük és szóbeli kifejezőkészségük nagy mértékben fejlődött. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Úgy gondolom, hogy érthetően elmagyaráztam a különböző fogalmakat. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az eltérő képességű gyerekek természetesen más-más feladatot kaptak. A tehetséges gyerekek inkább az önálló véleménynyilvánítás terén tudták megcsillantani képességeiket. De a gyengébb képességű gyerekek is kaptak testhezálló feladatot a különböző játékokban. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Az óra közben többször felhívtam a figyelmüket arra, hogy kit, hogyan lehetne bevonni a munkába. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket. Az óra után már nem kellett figyelmeztetni őket arra, hogy fejezzék ki a hálájukat, ha kapnak segítséget valakitől. Maguktól is képesek voltak a köszönet kifejezésére. Nem változtatnék az órám felépítésén, mert úgy érzem, hogy pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam a gyerekeket a feladatok oldása közben. Még a viselkedészavarral küzdő gyerkőcöm is elfogadóbb volt társaival szemben, amiért természetesen nagyon megdicsértem a többiek előtt. Sok jutalomkártyát és ötös érdemjegyet tudtam kiosztani az óra végén. Meditációval zártuk az órát.
Szeptemberben folyamatosan készítették a gyerekek a csodás jutalmakat hálájuk jeléül és a hála befőtt üvegbe gyűjtötték. Majd szept. 26-án kiosztottuk a meglepetéseket, melynek nagyon öröltek a gyerekek.
Az ének, a matematika, a rajz és a magyar irodalom tantárggyal is létrejött a koncentráció. Problémamegoldó gondolkodásukat, együttműködő képességüket, kézügyességüket, ritmusérzéküket, zenei hallásukat elég jól sikerült fejlesztenem ezeken az órákon.
A Komlói Zenemanók szeptember hónapban szolfézs órákon beszélgettek arról, hogy miért lehetnek hálásak zeneiskolásként. Válaszaikból kiderül, hogy szeretnek zeneiskolások lenni, hálásak a tudásért, hangszereikért, a tudásért.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Az 5. osztályban ez a hét a hála jegyében zajlott. Hétfőn osztályfőnöki órán beszélgettünk a hála fogalmáról. Megfogalmazták a gyerekek, hogy kinek és miért hálásak. Elkészítettük a befőttes üveget, majd a hét többi napján gyűjtöttük a hálás gondolatokat úgy, hogy nem árultuk el egymásnak az érzéseinket. Ma azonban felbontottuk az üveget, közben a hónap zenéjét hallgattuk, és felolvastuk egymás írásait. Kitaláltuk, hogy ki melyiket írhatta. Megható pillanatok voltak, hálásak vagyunk a ötletért.
A szeretett személynek készítettünk ajándékot, a szív forma szerepelt mindegyikben. Gyönyörű alkotások születtek. Közben arról beszélgettünk,miért lehetünk hálásak az érzelmeinkért.
