A foglalkozást Bagdi Bella Jól érzem magam… c. dalával indítottuk. A dal meghallgatása után röviden beszélgettünk a hála jelentéséről. Mivel túlságosan elvont fogalom ez számukra, ezért elmagyaráztam nekik a koruknak, állapotuknak megfelelő szinten. Viszonylag elég hamar megértették, és nagyon aranyos válaszok születtek a Kinek és miért vagy hálás? kérdésre.pl.” azért vagyok hálás, mert nagyon kedves velem”
Ezután A vadgalamb és a méh c. magyar népmesét dolgoztuk fel. Elbáboztam a gyerekeknek, majd megbeszéltük a mese tanulságát. A vállalkozó kedvű tanulók is lehetőséget kaptak, hogy elbábozzák társaiknak a mesét. A foglalkozás végén hálasütit készítettünk lisztgyurmából. Arra kértem őket, hogy adják oda annak a társuknak, vagy felnőttnek, akinek valamiért hálásak. Nagyon élvezték a gyerekek, és örömmel várják a folytatást.
A hála gyakorlása
Szeptember hónapban a pozitív érzelmekre koncentráltunk és az „együtt”-érzés megteremtésére. Elkészítettük a saját Szív-szigetünket (a fő képnek ezt a szigetet választottam), meghozzuk minden nap a döntést, hogy erre a szigetre lépünk, és nemcsak egy távoli elképzelt bolygó napi hálaadó rituáléját találtuk ki, hanem a sajátunkat is egyben, melyhez a zene hatalmát is segítségül hívtuk. Az alábbi videóban ennek egy részlete látható.
Mi egy fiús osztálynak vagyunk mondhatóak, így a gyengédség, a hála és köszönet kimutatása nem volt jellemző ránk. Így örömmel vettem, hogy egy kis példamutatás után milyen mély gondolatokat fogalmaztunk meg és fogalmazunk meg a mai napig.
Szeptember 21
Hálanap a Pillangó csoportban.
Csoportunkban a hálanapot mozgásalapú relaxációs, játékos jellegűvé varázsolt gyakorlatokkal kezdtük el, amit a gyerekek nagyon nagy örömmel csinálnak. Majd folytatásként meghallgattuk Bagdi Bella Szép nap ölelj át engem c. dalát. Mélyen érző, csodás dal után megfogtuk egymáskezét a gyerekekkel és szemünket behunyva éreztük át mindenki szeretetét, majd elmondtuk a csoport Boldogság köszöntőjét:
Örülök,hogy itt vagy,
Kezdődhet egy jó nap,
Köszöntelek téged,
Cselekedjünk szépet!
Majd postásjátékkal folytattuk a foglakozást: Add tovább a falevelet. c. játékkal. Aztán megbeszéltük a gyerekekkel, mit jelent hálásnak lenni. Köszönetet mondtunk amiért, ilyen nagyszerű, szeretetteljes csoportban együtt lehetünk.
Egy tanulságos mesével folytattuk ezt a feledhetetlen jól sikerült napot, melynek címe: Maci bajban van. Ezután megbeszéltük a mese cselekményét, történését a hálával kapcsolatban. Végül a gyerekek választhattak maguknak egy hálakövet, melyre mindenkinek a neve rákerült és egy szép üvegbe helyeztük el ezt a számunkra értékes tárgyat. Ha a gyerekek szomorúak vagy csak rosszkedvük van, csak megkeressük a saját Hálakövüket és huss elszáll a bánat eszünkbe jut majd miért is vagyunk hálásak egymásnak és a világnak.
Hálásak vagyunk, hogy részesei lehetünk ennek a programnak!
Az őszhöz kapcsolódva Marék Veronika Kippkopp a fűben című meséjén keresztül megismerkedtünk a kis Gesztenyegyerek baratjával, a katicabogárral. A hála gyakorlása kapcsán őt helyeztük előtérbe aktuális Boldogságóránkon. Mivel a hónapban már beszéltünk a hála érzéséről,a gyerekeknek már nem volt új a fogalom, és az érzés gyakorlása sem. A mese meghallgatása után a gyerekek kiszíneztek egy-egy katicabogarat, melyet a jelükkel láttunk el. Ezután minden gyermek feltűzte a sajátját egy mágnestáblára. Ezt követően, egyenként jöttek a táblához, hogy az általuk választott pajtásuk,vagy pajtásaik katicájának pöttyeit kiszínezzék, miközben megfogalmaztak a válaszott gyermekkel kapcsoltaban egy -egy gondolatot, és azt, hogy miért hálásak vele kapcsolatban.
” Azért vagyok hálás neki, mert meghagyta nekem az utolsó szelet almát.”
„Hálás vagyok, hogy a barátom, mert akkor is játszott velem, mikor fájt a hasa.”
Igazán szívmelengető mondatokat hallhattunk.
A hálagyöngysor készítését nagy örömmel fogadták a gyerekek. A hónap során, amikor valamiért úgy érezték, hogy hálásak, tehettek a láncukra egy újabb szemet. Le is jegyezték, hogy kinek, miért voltak hálásak, amit a zárófoglalkozáson meg is osztottak egymással. Van, aki büszkén viseli azóta is, de többen elajándékozták a nyakláncukat szeretteiknek.
Hála gyakorlása címmel készültek alkotások a hetedik osztályban a szeptemberi témához kapcsolódva.
Hálaszív címmel készültek az alkotások a negyedik osztályban a szeptemberi témához kapcsolódva.
Hála szíveink címmel készültek alkotásaink a harmadik osztályban a szeptemberi témához kapcsolódva.
Miért lehetünk hálásak és kinek/minek? Milyen érzés a hála? Egyáltalán az érzések csoportjába sorolandó?
Ezekre a kérdésekre kerestük óránkon a válaszokat, az óra eleji ráhangoló-meditációt követően.
Szeptemberben 2. tanévünket kezdtük Boldog Iskolaként. A tavalyi évhez hasonlóan igyekszünk bevonni az iskola osztályait minden hónap elején kihirdetett boldogságórás projektekbe.
A szeptemberi felhívásunk a következő volt:
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS OSZTÁLYOK RÉSZÉRE
Készítsetek osztályotokkal Hála Graffitit, fali üzenet-ábrát, plakáton vagy táblán. Dekoráljátok tetszés szerint, figyelve arra, hogy a számotokra fontos jelentést közvetítse!
Határidő: szeptember 29.
A plakát/tábla elkészítése előtt beszélgessetek együtt a hála témáról:
– Hogyan kapcsolódnak a következő idézetek a hálához?
„A hálás szív folyamatosan ünnepet ül.” (W.J.Cameron)
„Amikor reggel felkelsz, gondolj arra, hogy milyen kiváltság életben lenni, gondolkodni, örülni, szeretni.” (Marcus Aurelius)
„Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: ’Köszönöm’, az is elegendő lenne.” (Eckhart von Hochheim)
– Írjatok össze mindannyian 5 dolgot, amiért hálásak vagytok az életben! Osszátok meg egymással a hálalistát!
– Beszéljétek meg, milyen érzés hálásnak lenni, miben segít benneteket!
– Gyakoroljátok minden nap a hálát! Tartsatok ’hálaperceket’ otthon, amikor is mindenki elmondhatja, miért hálás aznap.
A felhívásban résztvevő osztályok „boldogságtallért” kapnak, ezt gyűjtik a tanév során. Az az osztály, aki a legtöbb tallért gyűjti össze, a tanév végén élményprogramot kap jutalmul.
Szép megoldások születtek a Graffiti felhívásunkra. Legszebb hálaélményem, amikor egy 8. osztályos kislány csillogó szemekkel kérdezte meg tőlem: „Látta tanárnő a plakátunkat?” Elmesélte, hogy nagy lelkesedéssel, csapatmunkában készítették. Kiderült az is, hogy bizony nem mindig zökkenőmentes csapatban dolgozni, nem egyszerű összehangolni az elképzeléseket, de a végeredmény mindenkit kárpótol, és jó érzéssel, büszkeséggel tölt el.
Hálás vagyok, hogy tanulóink ilyen sok mindenért hálát tudnak adni.
Hálával tartozunk az őket segítő osztályfőnököknek, kollégáknak.