Szeptemberi Boldogságóra foglalkozásunk témája a hála gyakorlása volt. A foglalkozást közös beszélgetéssel kezdtük. Hálát adtunk azért, hogy az új tanévben ismét együtt lehetünk, újra találkozhattunk egymással, és közösen élhetjük át az előttünk álló tanév élményeit. Külön örömmel köszöntöttük új tanulónkat, és megfogalmaztuk, hogy érte is hálásak vagyunk, hiszen vele tovább bővült kis közösségünk.
Beszélgettünk arról, hogy nemcsak a nagy dolgokért lehetünk hálásak. Fontos, hogy észrevegyük és értékeljük a mindennapok apró örömeit is. Egy mosoly, egy kedves szó, egy ölelés, a családunk, a barátaink, egy finom étel, a napsütés vagy az, ha valaki segít nekünk, mind olyan apróság lehet, amely örömet szerez. Megbeszéltük, hogy minden napban találhatunk valamit, aminek örülhetünk, és amiért hálásak lehetünk.
Ezután hálakört alkottunk. Körben, székeken ülve minden tanuló lehetőséget kapott arra, hogy elmondja, miért és kinek hálás. A gyermekek képességeiknek megfelelően, szükség esetén pedagógusi segítséggel fogalmazták meg gondolataikat.
Beszélgettünk arról is, hogyan tudjuk kifejezni a hálánkat mások felé. Kiemeltük a „Köszönöm!” szó fontosságát. Arra biztattuk a tanulókat, hogy ha valaki segít nekik, kedves hozzájuk vagy örömet szerez nekik, ezt ne csak érezzék, hanem fejezzék is ki. Egy mosoly, egy ölelés, egy kedves gesztus vagy egy egyszerű „Köszönöm!” is sokat jelenthet.
A foglalkozás alkotótevékenysége során minden gyermek elkészítette a saját Háladobozát. A dobozokat őszi hangulatban díszítettük: őszi fa és színes falevelek kerültek rájuk. A közös munka során beszélgettünk az ősz szépségeiről és a természet ajándékairól is.
A saját Háladobozokba a tanulók az ősz folyamán terméseket és a természetben talált apró kincseket gyűjthetnek: gesztenyét, makkot, diót, szép faleveleket és más érdekes terméseket. Ezek segítségével is szeretnénk tudatosítani bennük, hogy a természetnek is hálásak lehetünk mindazért a sok szépségért és kincsért, amit ad nekünk.
A foglalkozás jó hangulatához a zene is hozzájárult. Bagdi Bella „Hála” című dalát közösen énekeltük el. A közös éneklés vidám, felszabadult hangulatot teremtett, és tovább erősítette a közösséghez tartozás élményét.
A foglalkozás során arra törekedtem, hogy a hála érzését a tanulók számára egyszerű, érthető, kézzelfogható és saját élményeikhez kapcsolódó módon tegyük megtapasztalhatóvá. Megerősítettük bennük, hogy érdemes észrevenni és megbecsülni az élet apró örömeit, valamint köszönetet mondani azoknak, akik szeretettel, segítséggel és kedvességgel fordulnak felénk.
Hiszen mindig találhatunk valamit, aminek örülhetünk, és amiért azt mondhatjuk: KÖSZÖNÖM!

Az első osztályba érkező gyerekekkel legelőször a hála témakörével ismerkedtünk meg. Először elvégeztük a napimádás gyakorlatot, majd további légzőgyakorlatokat próbáltunk ki. Mivel a gyerekeknek ez volt a legeslegelső Boldogságórájuk ezért közösen megalkottuk a saját Boldogságvárunkat. A szőnyegen ülve a gyerekek lelkesen színeztek egymásra figyelve, hogy mindenki kedvenc színe, mintája helyet kapjon. A várat ezután közösen feltettük a táblára. A hála témakörét a fa meséjével vezettem be. A szereplőkhöz egy-egy bábot készítettem, a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a mesét. Ezután elővettem a munkafüzetben található képek színezett és laminált változatát. A gyerekek sorban elmondhatták, hogy miért hálásak. Az osztályban több nem beszélő gyermek is van, így ők a képek közül választhatták ki, hogy miért hálásak. A képek felhasználásával közös hálakertet készítettünk, mindenki egy-egy virágot színezett ki. A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk Bagdi Bella dalát, a szőnyegen pedig táncos mulatságot rendeztünk.