Az új nevelési évben tovább folytatódnak a Mosómaci csoportban a Boldogság foglalkozások. Újra találkoztunk Boldog Dórával, aki kirándulni ment a nyári szünetben. Elmesélte, hogy merre járt a nyári időszakban és érdeklődve hallgatta a gyerekek nyári élményét.
Dóra sajnos nem talált vissza a Boldog várba, ezért a gyerekek segítségét kérte. Új feladatok állnak a gyermekek előtt, azért, hogy újra visszataláljon a szeretett otthonába.
Elsőként a Hála fogalmát elevenítettük fel a gyermekekkel. Megbeszéltük ki miért hálás. Örömmel hallgattam, hogy a gyerekek a szüleikér, testvéreikért és barátaikért hálásak.
A foglalkozást egy relaxációval indítottam. Az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj ügyesedj” játékkal bevezettem a tevékenységet. A gyerekközpontúság érdekében eléneketük az „Alma, alma, piros alma” című dalt, valamint a „Lipem, lopom a szőlőt” kezdetű dalt.
A ráhangolódás jegyében Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem dalt énekeltük közösen. A jókedv, az öröm megmutatkozott az „Add tovább a falevelet” játékkal. Először egy, kettő, három, majd négy falevelet adtunk körbe. Közben számoltunk, hasonlítottunk. A játéknak köszönhetően a Külső világ tevékeny megismerése matematikai tapasztalatszerzéssel is megvalósult. A gyerekek érzelmileg ráhangolódtak a témára, valamint egy nagyon kellemes hangulat alakult ki a csoportunkban.
A gyerekekkel készítettünk tenyérlenyomatot, melyből egy szívet formáztunk. Megbeszéltük az alkotás közben, hogy mennyire jó, hogy vagyunk egymásnak. Az elkészült alkotás a faliújságon foglalt helyet, melynek köszönhetően a szülők számára is elérhetővé tettük a Boldogság foglalkozásunk egy momentumát.
A várhoz eljutottunk, majd felhelyeztük a hála szimbólumát, a kis virágot. A téma tovább adása a hála témakörben már mondhatom, hogy hagyománnyá vált, hiszen a tavalyi évhez hasonlóan idén is elhelyeztünk a Makói Óvoda minden tagintézményébe egyhála befőttet, amiben útindító üzenetekkel kedveskedtünk a szülőknek.

Óvodánkban homogén csoportok vannak. Tavaly kiscsoportos gyerekekkel beszoktatás zajlott, ezért ebben a nevelési évben csatlakozott a Tulipán csoport a boldogóra foglalkozásokhoz. Szülői értekezleten a részletesen tájékoztattam a szülőket arról, hogy mit is takar a boldogságóra program. A szülők nagyon lelkesek voltak. Készítettem egy faliújságot a szülők számára, ahol a havi témával kapcsolatos boldogság üzeneteket, személyiségfejlesztéssel kapcsolatos idézeteket tanácsokat fogalmazok meg. Nekünk pedagógusoknak is szükségünk van pozitív töltetre, hogy hitelesen közvetíthessük a boldogságórákat. Nyáron elvégeztem a Fedezd fel erősségeidet pedagógusként tanfolyamot, amely elősegítette a gondolkodásom formálását és bevezetem ebben a nevelési éppen az Erősség Központú Oktatási Program ismérveit és feladatait. Óvodánkban a hatból négy csoportban zajlik boldogóra foglalkozás. Már hagyomány, hogy az utolsó foglalkozást együtt tartják a csoportok. Most pedig bevezettük, hogy a Hála Világnapja alkalmából egy közös dramatizálást, mesejátékot mutatunk be a gyerekeknek. A Hálafa történetét koreografáltuk meg adtuk elő a négy csoportnak a torna szobában. A középső csoportosok még nagyon nehezen tudnak koncentrálni egy-egy komolyabb témára, ezért próbáltam játékosan bevezetni a hála témakörét. Először megértettem velük, hogy mi is az a hála, mikor vagyunk hálásak, és milyen érzés a hála érzése. A gyerekek többsége megértette és kifejezték gondolataikat beszélgetés közben hálával kapcsolatosan. Kiszíneztük a feladatlapot, amelyekben azt a tárgyat színezték ki amelyikért ők hálásak lehetnek és rendelkezésükre áll a szobájukban környezetükben. Nagyon tetszett a gyerekeknek a Szép nap… című dal. Szerettem volna a erre ellazuljanak és meditációs helyzetbe kerüljünk. A gyerekek nagy része túlmozgásos, nehezen tudnak lazítani. Óvodánkban eddig nagycsoportban csatlakoztak a boldogóra tevékenységekhez, de úgy gondoltam, hogy mivel nálunk nagyon sok egocentrikus gyermek van, jó lenne minél hamarabb megismerkedni a boldogság óra témaköreivel. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a szülőktől például festettünk hála követ és annyira szerették a gyerekek, hogy volt, aki vele is aludt otthon. A hála a fa meséjéhez kapcsolódva készítettünk a gyerekekkel közösen egy „hálafát” amelybe, ráírtuk hogy a gyerekek miért hálásak. Elkészítettük a hála virágot is és felragasztottuk a vár lépcső legalsófok ára. Az első foglalkozások nagyon élvezetesek voltak a gyerekek számára. Úgy gondolom megértették a hála a fogalmát és általában megpróbálták át érezni ezt az érzést. Örülök, hogy újra boldog órát tarthatok. Nagyon szeretem ezeket a tevékenységeket, mert nemcsak a gyermekek, hanem én is sokat gazdagodok a foglalkozások során.

Szeptemberi témát összekötöttem a nyári élményekkel. Sokan hálásak azért, mert el tudtak menni nyaralni és szép élményekkel tértek haza. Kis papírokra lerajzolták, amit aztán egy nagy piros szív formára fel is ragasztottak. A folyosón helyeztük el, hogy a szülők is láthassák.
Középsőseink az őszi fa témába illesztették a boldog téma feldolgozását. Az ablakot díszítették vele.

Hála a legkisebb bárkalakóért

„Nem számít, milyen kicsi vagy, te is hozzáteszel valamit a világhoz.” – Yoko Ono
Ebben a tanévben a Noé bárkája csoporthoz egy új bárkalakó csatlakozott, akinek éppen úgy esett, hogy a süni lett az óvodai jele. Ő még nagyon picike, így sok-sok kedvességre, szeretetre van szüksége ahhoz, hogy a mi nagy családunk tagjának érezhesse magát.
Szeptember 24-én, a szív világnapján, úgy döntöttünk, hogy hálát adunk a legkisebb csoporttársunkért. A bárkalakó kicsi süni még nem sokat beszél, ezért magyarhangja az óvó néni volt, aki felolvasta a gyerekeknek Aranyosi Ervin: A süni panasza című versét.
Aranyosi Ervin – A SÜNI PANASZA

Tudod azt, hogy miért tüskés a kabátom?
Azzal védem mástól féltett szabadságom!
Az én lábam rövid, nem tudok elfutni,
tüskék mögött tudok biztonságba jutni.
A tüskék megvédnek, nem ehet meg senki,
viszont, így szúrósan, nehezebb szeretni.
Senki nem vállalja, hogy megsimogasson,
nekem kedveskedve, szép szívemre hasson.
Pedig úgy szeretném, hogyha szeretnének,
simogató kezek bőrömhöz érnének,
Az én kicsi szívem olyan boldog lenne,
onnantól a hála virágozna benne.
Tüske nélkül én sem bántanék meg senkit,
szereznék barátot, nem is hiszed mennyit!
Bizony az ölelés lelkemnek jól esne,
a simogatástól kis szívem repesne!

Sajnos a kabátom nem tudom levetni.
Lennél a barátom és tudnál szeretni?

Majd a gyerekek egy szerepjáték keretében eljátszották a Hálás család egy délelőttjét. Elsősorban H-val kezdődő keresztneveket kerestek, felvállalták a családon belüli szerepeket, majd bemutatták a család reggeli készülődését. A legkisebbet (Hálás Samut) az édesanya, Hálás Helga öltöztette, majd édesapával, Hálás Hunorral közösen óvodába vitték. Ott, az óvodai nagy családdal együtt hálasétára indultak az óvoda ebédlőjébe hálaéneket énekelve: „Hála, hogy itt a csendes reggel, / Hála, hogy éjre nappal jő. / Hála, hogy minden órám gondját elhordozza Ő!”. Ott megreggeliztek és az ételért hálaimát mondtak.
Ezen a boldog napon a kicsi bárkalakó szívét jelképezte egy nagy, piros papírból kivágott szív forma, amelyre minden csoporttárs felragasztotta a saját jelét, ezzel remélve azt, hogy mindannyian beköltözhetünk az új gyerek szívébe. Samu mosolya az arcán biztosított bennünket afelől, hogy ő örökre a szívébe zár mindannyiunkat. Bezárta a papírszívet is, benne minden gyerek óvodai jelével, s előbukkant az ő saját jele, a süni.
Az óvó nénik pedig minden gyermeket egy hála-kártyával ajándékoztak meg.
Hálás szívvel a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea