„Miután újra együtt a csapat, hálával gondolunk azokra a kihívásokra, amelyek erősebbé tettek minket.”
A hála gyakorlása
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást vidám köszönési formával kezdtük. Elkészítettük az osztály ,,hálabefőttjét”. Kicsi cetlikre kerültek a szeptemberi boldog pillanatok.
Megemlékeztünk a nagy meseíróról, Benedek Elekről. A jeles napon, szeptember 30-án, Népmese Napján mesetúrán vettünk részt.
A hálás herceg c. mesén keresztül rávilágítottunk arra, hogy mit is jelent számukra a hála.
A gyerekekkel az első foglalkozáson a Hála jelentésével, gyakorlásával foglalkoztunk. Közösen összeszedtük, hogy kinek , kiknek, minek vagyunk hálásak nap, mint nap. A gyerekek ügyesen elmondták, hogy hálásak a szüleiknek, nagyszüleiknek, testvéreiknek, a barátaiknak, a napnak, esőnek, a víznek, növényeknek, állatoknak. Megbeszéltük, hogy ki milyen módon szokta a háláját kifejezni. Családtagjaik, barátaik irányába: öleléssel, rajzzal, együtt játszással. Növényeknek, állatoknak: öntözéssel, etetéssel, itatással, sétálással, simogatással, játszással. Ebben a hónapban elkészítettük a saját „hála befőttünket” is. Heteken keresztül az volt a feladat, hogy ha valaki úgy érzi hálás a másiknak vagy az óvónéniknek valamiért, akkor azt lerajzolja és beleteszi ebbe az üvegbe. A hónap végére teljesen sikerült megtöltenünk az üvegünket, amiért én , mint óvónéni is nagyon hálás vagyok, hiszen úgy érzem sikerült megértetni velük a témánk lényegét.
Katica csoportos gyermekeinkkel ismét sorra vesszük a boldogságóra program 10 témáját.
Első témánk a hála gyakorlása volt.
Varázslatos magocskát ,,vettünk elő a zsebünkből,amit elvetettünk a földbe.”
Játékból meglocsoltuk,hogy elkezdjen fejlődni.
A magocskák mi lettünk,kibújtunk a földből, megnőttünk, terebélyes fákká fejlődtünk.
Hajladoztunk a szélben, relaxációs mozgással kezdtük a témát feldolgozni.
Boldog Dóra versikéjével hangolódtunk rá a Hálafa története című mesére.
A mese nyelvezete, más jellege megfogta a gyerekek figyelmét. Csendben,átéléssel követték figyelmükkel a történet eseményeit.
A mese végén beszélgettünk a háláról,hogy mit is jelent.
Kicsit nehezen lendült be a beszélgetés, de miután példát mondtam az én hálámra, érthetőbbé vált a gyerekek számára.
Sorban elmondták, ki miért hálás.
Hálásak egy ölelésünkkért, játékért, hogy vigyázunk rájuk, finom falatokért a szülőknek.
Érdekes végighallgatni őket,ahogy ráhangolódnak a témára és egyre átgondoltabb, szívhez szólóbb hálát tudnak említeni nekünk.
Ezután a hálafa lehullott leveleit pótoltuk,festettük meg közösen.
Azt gondolom, hogy a mesében szereplő fa igazán boldog lehet,mert ennél szebb őszi színekben pompázó faleveleket sehol máshol nem kaphatott volna, mint tőlünk.
Gyönyörű lett!
Hálás vagyok a gyerekeknek,hogy ezt az új festési technikát kipróbálták és csodaszép falevelek születhettek.
Remélem sikerült a hála szót és mondanivalóját beültetni gyermekeink életébe, gondolataiba.
Szeptemberben újra elkezdődött a nevelési év és újra elkezdtük a Boldogság órák megtartását. Nagyon sokan emlékeztek a dalokra amit megtanultunk, a mesékre amiket meséltünk. Újra elindulunk a lépcsőfokokon és meg sem állunk míg a lépcső tetejére nem érünk.
Tavalyi szuper negyedikes osztályom után igazi kihívást jelent a mostani első osztályom. 10 fiú és 2 lány, nem beszélve arról , hogy ebből 4 évismétlő az első osztályban. Hátrányos helyzetűek, 3 SNI-s és 6 BTMN-es tanulóval. El sem tudtam képzelni, hogy fogok nekik Boldogságórát tartani.Mivel még írni, olvasni nem tudnak, az óvodás munkafüzetből merítettem ötleteket. Az előző napon napraforgó mező mellett sétáltunk el, így a Napraforgós relaxációs gyakorlattal indítottam. Néhányan már a hála szóval is találkoztak, így aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe. A hála mese, majd egy kis bábozás után Hálafát készítettünk és kiderült, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak. Közös zenehallgatás és hálavirág színezése zárta a foglalkozást. Elsőre nem is volt rossz! Hála érte!
1. Foglalkozást kezdő relaxáció: Égig érő fa vagyok….
2. Ének: Szép nap, ölelj most át engem…
3. Téma bevezetése: Add tovább a falevelet…. játék
Miért vagy hálás? mf. 3. oldal
4. Téma feldolgozása: Kerek erdő kalandra hív téged……
Bezzeg Andrea: Hálafa története
Hálafa kiszínezése, majd a színes levelekbe beleírjuk miért vagyunk hálásak, és felragasztjuk a fára.
5. Lezárás: A hála jelének kiszínezése, majd felragasztása a Boldogság vár első lépcsőfokára.
Ének: Bagdi Bella: Jól érzem magam….
6. Továbbadás: Az udvaron gyűjtünk szép színes faleveleket és odaadjuk annak akinek valamiért hálásak vagyunk.
Reflexió: Már nagyon várták a gyerekek a boldogság órát. Mivel tavaly kivittem a középsős gyerekeket is így már tudták miről van szó, és nem volt új a számukra. A pozitív tapasztalatoknak köszönhetően ebben a tanévben is kiviszem az érdeklődő ügyes középsős gyerekeket. A relaxáció és az ének után játszottuk az add tovább a falevelet játékot amit nagyon szeretnek a gyerekek. Majd beszélgettünk a háláról ki miért hálás, majd ezt le is rajzoltuk. A Hálafa meséje nagyon tetszett a gyerekeknek, meg is beszéltük miről szólt. Kiszíneztük a saját hálafánkat és a levelekbe beleírtuk ki miért hálás majd felragasztottuk a hálafánkra. A kiszínezet hála jelét felragasztottuk a boldogság vár első lépcsőfokára. Végezetül jót énekeltünk és táncoltunk Bagdi Bella Jól érzem magam…. zenéjére. Az udvaron mindenki gyűjtött sok szép falevelet amit odaadhatott annak akinek hálás valamiért.
Boldogságórán a diákok egy kis hála- és jövőgyakorlatot végeztek: mindannyian leírtak 3 dolgot, amiért aznap hálásak voltak, majd megálmodták, milyen pozitív események történhetnek velük 5 év múlva. Egy apró gyakorlat, ami segít észrevenni a szépet a jelenben és reménnyel tekinteni a jövőbe.
Az óra célja az volt, hogy a tanulóim megtapasztalják, miért fontos a hála érzése, fejlődjön az önismeretük, empátiájuk, és megtanuljanak együttműködni csapatban, közösen alkotni. A tevékenység során egy látványos, közös produktumot készítettünk: a Hála Fáját, amelyen megjelenítettük mindazokat a dolgokat és személyeket, akikért hálásak vagyunk.
Az órát egy rövid ráhangoló beszélgetéssel kezdtem. Megkérdeztem a gyerekeket, szerintük mit jelent a hála, és mikor érezték utoljára, hogy hálásak valamiért. Igyekeztem előhívni személyes példákat is, majd a táblára felírtam a közösen említett kulcsszavakat: köszönet, figyelem, öröm, megbecsülés, kedvesség. Ezután elmondtam, hogy ma csoportokban készítünk egy-egy „Hálafát”, amely megmutatja, milyen sok mindenért lehetünk hálásak az életünkben.
Ezt követően 6 fős csoportokat alakítottam, és ismertettem a szerepeket. A csoportokban minden tanulónak volt feladata: az ötletgazda irányította az ötletelést, a rajzoló/vizuális tervező megrajzolta és díszítette a fát, az író/szövegíró felírta a hálás gondolatokat, az olvasó/ellenőrző felolvasta és javította a szövegeket, az anyagfelelős/eszközmester gondoskodott az eszközökről és a rendre figyelt, a bemutatóvezető/szóvivő pedig a végén bemutatta a csoport munkáját.
A csoportmunka körülbelül 25 percet vett igénybe. A gyerekek először közösen megrajzolták a fa törzsét és ágait, majd papírból leveleket vágtak ki. Kértem, hogy mindenki írjon 2–3 dolgot, amiért hálás, például a családjáért, a barátaiért, egy szép élményért vagy egy kedves gesztusért. Ezután a leveleket felragasztották a fára. Közben körbejártam, segítettem a munkát, figyeltem a csapatok együttműködését, és kérdésekkel ösztönöztem őket: „Kinek mondhatnál ma köszönetet?”, „Milyen érzés, amikor valaki segít neked?”, „Miért jó, ha hálásak tudunk lenni?”
A foglalkozás végén minden csoport bemutatta a fáját. A szóvivők röviden (egy-egy percben) elmondták, mit ábrázol a munkájuk, és mit tanultak a hála gyakorlásáról. A bemutatók után közösen megbeszéltük, mi volt könnyű vagy nehéz a feladatban, mi tetszett a többiek munkájában, és milyen érzés volt kifejezni a hálánkat mások felé.
Az óra zárásaként összefoglaltam a tapasztalatokat: elmondtam, hogy a hála gyakorlása nemcsak jó érzést ad, hanem erősíti a kapcsolatainkat, és segít abban is, hogy jobban érezzük magunkat a mindennapokban. Megköszöntem a gyerekek aktív részvételét, és javasoltam, hogy a kész „Hálafákat” helyezzük ki az osztályban, hogy emlékezhessünk mennyi mindenért lehetünk hálásak.
Az óra nagyon jó hangulatban telt. A foglalkozás végére nemcsak közös alkotással gazdagodtunk, hanem egy fontos belső élménnyel is azzal, hogy a hála kimondása és megélése jobbá tett minket és a közösségünket is.