Boldogságórásnak lenni jó!

027

Prof. Dr. Oláh Attilát, az ELTE Pozitív Pszichológia kutatócsoportjának vezetőjét kérdeztük a boldogságórás és a boldogságórát nem tartó pedagógusok körében végzett kutatás eredményeiről.

Boldogságórás pedagógusok körében végzett, internetes, 3 hónapos kutatás alapján elmondható, hogy számos olyan terület van, ahol a boldogságórát tató pedagógusok erőssége kimutatható.

Az volt a cél, hogy választ kapjunk arra, hogy a boldogságórák tartásának van-e valamilyen pozitív hatása a tanárok személyiségére, jóllétére, hozzájárul-e valamilyen szinten a boldogságszintjük emeléséhez.

Egyértelműen kimutatható, hogy vannak olyan erősségek, amelyekben a boldogságórás pedagógusok jobbak, mint az átlag magyar pedagógus-populáció. Ilyen például a hitelesség. A Boldogságóra programnak az eredményessége nagymértében azon múlik, hogy a programot vezető tanár milyen mértékben tud azonosulni azzal az életszemlélettel, amit át szeretne adni. Ha ebben valaki nem hiteles, azt a gyerekek nagyon gyorsan érzékelik, ennek következtében nem lesz olyan hiteles a munkája. A másik fontos elem a szeretetadás képessége, amely minden tanítási folyamat alapfeltétele. Szeretetteljes bizalomra van szükség tanár és diák között. Ez különösen olyan programokra érvényes, amelyek szemléletformáló programok.

Az empátia képességben, a hálaadás képességében és a szerénységben szintén jellemzően erősek a boldogságórás pedagógusok.

A boldogságórás pedagógusok érzelmi jóllétszintje magasabb és a megküzdési kapacitása, a pszichológiai immunitása erősebb, mint a vizsgálat alá vont nem boldogságórás pedagógusok csoportja.

Ami talán a legfontosabb: a boldogságórás pedagógusok a pozitív orientációban jóval erősebbek, vagyis a jó keresésében önmagunkban, másokban,a világban, a múltban és a jelenben. Ennek olyan meghatározó tényezői vannak, mint az önbecsülés, az optimizmus és az önbizalom, melyek nagy mértékben jellemzőek a Boldogságóra programban résztvevő pedagógusokra.

Itt megnézheted a teljes interjút!