Novemberben a Kadarkúti Általános Iskola gyógypedagógiai napközis csoportjában (1–7. osztály), a Boldogságóra program keretében a támogató kapcsolatok témájával foglalkoztunk. Törekedtem rá, hogy a gyerekek megtapasztalják: a kedvesség, az odafigyelés és a mások támogatása milyen fontos a jó közérzet és a boldogság kialakulásában.
A hónap egyik kiemelt tevékenysége a babkísérlet a szeretet erejéről volt, amely a „Mekkora szíve van a babnak?” című mese feldolgozására épült. A fiúk és a lányok kérésének megfelelően külön csíráztattunk „Csendes” és „Szeretet” babokat, amelyeket minden csapat saját maga gondozott. Minden nap izgatottan várták a növények fejlődését, és a megfigyeléseket beszélgetésekkel és rajzos dokumentációval egészítettem ki. A lányok csapatában mindkét bab kikelt: a Csendes bab valamivel kisebbre nőtt, míg a Szeretet bab magas szárat hajtott. A fiúk csapatában a Csendes bab bár kikelt, nem hajtott ki, míg a Szeretet bab gyönyörűen fejlődött. A fényképeken is jól látható az eredmény. A kísérlet végén többen önként jelentkeztek, hogy hazavigyék a palántát, így továbbra is figyelemmel kísérhetik a növények fejlődését. A tevékenység lehetőséget adott a gyerekeknek arra, hogy élményszerűen tapasztalják meg, mennyire hatékony a gondoskodás, a biztatás és a szeretetteljes odafigyelés. Mindenképpen ez volt a hónap kedvenc és egyben legmotíválóbb feladata.
A babkísérlet mellett a gyerekek színezőkkel és közösségépítő feladatokkal is dolgoztak, például a szív puzzle és a csoportos tabló elkészítésével, amelyek során mindenki megmutathatta erősségeit, és láthatták, hogyan egészítik ki egymást a csoport tagjai. Ezt kiegészítettem a „Közös bennünk” játékkal, amelyben a gyerekek örömmel fedezték fel, ki miben hasonlít vagy különbözik a többiektől, és közben gyakorolták a figyelmet, az együttműködést és a társak támogatását. A játék során spontán beszélgetések is születtek arról, milyen értékes, ha mindenki a maga módján hozzájárul a közösséghez.
A Magyar Labdarúgás Napjához kapcsolódó foglalkozáson a csapatsportok és az együttműködés fontosságát emeltem ki. A rendhagyó focijáték során a gyerekek egymás biztatásával, dicséretével és a játék végén közös visszajelzéssel erősítették a pozitív társas kapcsolatokat, az elfogadást és a fair play szemléletet.
A havi foglalkozások során a gyerekek életkorukhoz és képességeikhez igazodva, élményszerű tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg, hogy az odafigyelés, a kedvesség és az együttműködés erősíti a közösséget, és hozzájárul a jóllétükhöz. Törekedtem rá, hogy minden gyermek megtapasztalhassa: a törődés, a pozitív visszajelzés és az együttműködés valóban hatással van a kapcsolatokra és a közösség hangulatára, és hogy a közös élmények és apró figyelmességek képesek erősíteni a csapatszellemet és a barátságokat.
Társas kapcsolatok ápolása
A szívecske puzzle elkészítés előtt arról beszélgettünk, ki mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy az osztály még jobb közösséggé váljon. Előjöttek persze a problémák is, amikre a téma kapcsán megoldásokat kerestünk. Sok jó ötlet született, amit a gyerekek dicséretes módon próbáltak alkalmazni a mindennapjaikban.
A szívecske puzzle elkészítés előtt arról beszélgettünk, ki mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy az osztály még jobb közösséggé váljon. Előjöttek persze a problémák is, amikre a téma kapcsán megoldásokat kerestünk. Sok jó ötlet született, amit a gyerekek dicséretes módon próbáltak alkalmazni a mindennapjaikban.
A novemberi boldogságórák alkalmával sokat beszélgettünk a barátságról. Megismerkedtünk A róka és a farkas a lakodalomban című mesével, majd megvitattuk, hogy miért nem nevezhetők jó barátoknak a mese szereplői. Megfejtettük a munkafüzet keresztrejtvényét. A szív szava: Szeretlek 😊Beszélgettünk arról, hogy milyen a legjobb barátunk, mi jellemző rá és mi ránk, valamint, hogy mi a közös bennünk. A pozitív gyerek vagyok kártya segítségével írtunk néhány példát arról, hogyan viselkedünk másokkal. Úgy viselkedem másokkal, ahogy szeretném, hogy velem is viselkedjenek. Sokat játszottunk együtt. Segítettünk a délutáni tanulásban a társainknak. Aktívan részt vettünk az őszi kerti munkákban. Felelevenítettük, hogy milyen az udvarias gyermek és felnőtt. Megtanultuk a munkafüzet nyelvtörőit, valamint meghallgattuk a hónap dalát: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek. Az órákon végeztünk mozgásalapú relaxációs gyakorlatokat is: „ Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” „Irkafirka”. Alkottunk távíróoszlopot, ahol a gyerekek két csoportban egymás hátára kedves ábrákat rajzoltak ujjukkal és ezt az üzenetet adták tovább az elsők felé. A játékot több változatban is játszottuk: szavak, majd mondatok súgásával is.
Az órák lezárásaként meditáltunk a gyerekekkel, ezzel elmélyítettük a társas kapcsolataink fontosságát.
Téma: Társas kapcsolatok ápolása
Időpont: 2025.11.10-11.
Kor: 3-4 év
A társas kapcsolatok, mint téma tökéletesen beleillett a Márton napi készületeinkbe.
Tevékenységünk előtt néhány nappal megkértem a gyerekeket, hogy hozzanak be üres tejes, ivóleves papírdobozt, hiszem abból fogjuk elkészíteni a lámpásokat.
Apró figurák, babák segítségével eljátszottam a gyerekeknek Szent Márton legendájának cselekményeit, majd beszélgetést kezdeményeztem az önzetlen szeretetről (Kiket szeretsz? Miért szereted? Ki a barátod? Kivel szeretsz játszani? Miért jó másokkal barátkozni, találkozni?)
A bábozással egybekötött beszélgetést vizuális tevékenységbe vezettem át.
A gyerekeknek már előkészítettük az asztalokra az üres papírdobozokat. Fehér temperát, ecseteket tettünk ki, melyek segítségével szép hófehérre festették a gyerekek az általuk hozott dobozokat. Miután megszáradtak, ráragasztottuk együtt az előre kivágott „libarészeket”.
A korábbi mese és beszélgetés felidézésével elindultunk a Márton napi úton, bejártuk az óvodánk minden egyes csoportját, lámpásainkkal magunkkal vittük a tüzet (átadtuk a szeretetünk lángját, mellyel érzékeltettük a társas kapcsolatok fontosságát).
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást az Amilyen az ,,adjonisten” játékkal indítottuk. Nagy élményt jelentett számukra a távíróoszlop. Végezetül a bátorító tenyeret is elkészítettük, ahová belerajzolták/beleírták a bátorító üzeneteket szomorú társaiknak.
Megemlékeztünk a magyar futball napjáról is. Beöltözhettek a legkedvesebb focistájuk mezébe is.
A november témája a támogató kapcsolatok. Két alkalommal foglalkoztunk vele. Először szófelhőt készítettünk közösen, kinek mi jut eszébe a támogató vagy nem támogató kapcsolatok hallatán. A gyerekek nagyon ügyes szavakat írtak fel, és már ezek alapján kialakult egy beszélgetés.
Ezután a gyerekeknek hat állításról kellett eldönteniük, hogy azok támogató kapcsolatokra jellemzőek-e vagy sem. Majd mindenki rajzolt egy virágot, melynek szára és két levele a számára legfontosabb személyeket szimbolizálta. A virág fejének közepébe beírták, hogy: ÉN és e köré szirmokat rajzoltak a számukra fontos személyek nevével. Minden név mellé egy-két szóban odaírták: miben tud segíteni, vagy miben én tudok neki segíteni.
Ezután a diákok csoportokban különböző helyzeteket dolgoztak fel és megbeszélték, hogyan kérhetnek segítséget, illetve hogyan reagálnának, ha ők lennének a segítő szerepben. Megbeszéltük :
· Mi volt könnyű?
· Mi nehéz?
· Mi a különbség a “segítés” és a “megmondom, mit kell csinálnod” között?
Végül közösen elolvastuk a szeretet himnuszt és „A többlet imádságá”-t, és azt ki is tűztük az osztály faliújságára.
A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos.
Nem féltékeny, nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak
örömét az igazság győzelmében leli.
A szeretet mindent eltűr,
mindent elhisz,
mindent remél,
mindent elvisel.
A többlet imádsága
Egy kicsivel több türelmet, hogy elviselhessem azokat, akikkel olyan nehéz együtt élnem. Egy kicsivel több állhatatosságot, hogy folytathassam kötelességeimet, melyek kívánságaimmal teljesen ellentétesek. Egy kicsivel több alázatosságot, hogy megmaradjak azon a helyen, ahová Isten állított, bár ez a hely nem vág egybe sem álmaimmal, sem terveimmel. Egy kicsivel több belátást, hogy az embereket olyannak vegyem, amilyenek, s nem amilyennek szeretném őket. Egy kicsivel több okosságot, hogy mások ügyeivel minél kevesebbet foglalkozzam, s magamat ne izgassam miattuk. Egy kicsivel több erőt, hogy türelmesen fogadjam azt az eseményt, amely éppen most megzavarta az örömömet. Egy kicsivel több kedvességet, hogy ne mutassam megbántottságomat. Egy kicsivel több önzetlenséget, hogy mások helyzetébe minél jobban beleélhessem magam.
A boldogságórán kezdésként egy kis vidám mozgással indítottunk: elénekeltük, eljátszottuk a hónap dalát. Beszélgettünk arról, milyen társas kapcsolataink vannak. Miért fontosak számunkra ezek a kapcsolatok? Hogyan gazdagítja a mindennapjainkat, hogyan járul hozzá a boldogságunkhoz? Miért leszünk szomorúak, ha sérül a kapcsolat? Hogyan kell a barátságot ápolni?
„Minél több barátságot adsz, annál többet kapsz.” Az idézet vitt tovább bennünket a barátsággal kapcsolatos beszélgetésben.
Az „Erősségek kertjében” járva megkerestük a társas intelligencia virágát. A kisfilm segítségével végiggondoltuk, milyen helyzetekben használjuk a társas intelligencia erősségét. Hogyan illik viselkednünk az egyes helyzetekben (köszönés, bemutatkozás, játék, vásárlás…) Hogyan illik megfogalmazni gondolatainkat, érzéseinket, hogy ne bántsunk meg vele másokat?
Egy további Boldogságóránkon minden a barátságról szólt.
Nem kellett más hozzá csak: B, A, R, Á, T, S, Á, G betűk? És már össze is állt a barátság?! Na, azért nem ilyen egyszerű! Igaz? Összegyűjtöttük, mi is kell egy jó barátsághoz, egy baráti csapat békéjéhez. Gyűltek a szavak: elfogadás, türelem, megértés, összetartás, közös élmények, célok, beszélgetések, őszinteség, szabályok, bizalom, támogatás, bátorítás, empátia, humor, titkok őrzése, törődés, vigasztalás…
Egy kis színezés, nyírás, és aztán mégis elkészültek a barátságbetűk, így álltak össze a BARÁTSÁG szóvá.
Barátság-fát is készíthettek a barátok. A fák ágai képviselték a társaság tagjait, a fák leveleibe beleírták azokat a tulajdonságaikat, amelyek segítik a kapcsolatot, az összetartást.
Barátság-bögrét adtak át egymásnak. A barátság-puzzle darabjai összeillesztve pedig szívet formáltak. Az alkotások közben videókat is néztünk a témakörhöz kapcsolódóan: Bunny New Girl és a Mindenki című rövidfilmeket.
Egész hónapban épültek a Barátság-tornyok, melyek magassága a barátok összetartását, együttműködésük erejét jelképezte.
Ebben a hónapban egy nagy közös célt tűzött ki osztályközösségünk: teljesíteni a ránk bízott feladatot, felkészülni a Mikulás műsorra. Az osztály minden tagjára számítottunk, hogy türelmével, együttműködéssel, kitartó gyakorlással mindenki eredményesen készül fel a műsorban való szerepére.
A barátság témakörünkhöz jól kapcsolódott közös olvasmányunk is. Magyaróráinkon közösen dolgoztuk fel A négy madár titka kalandregényt. Kiki és Gerda barátsága méltó példakép volt számunkra. Együtt olvasva a könyvet, megismertük mély barátságukat, együtt izgultunk, nyomoztunk velük.
November 11-én részt vettem Budapesten a címátadó ünnepségen. Nagyon örültek a gyerekek, hogy újra kezükbe foghatták az Örökös Boldog Iskola címet viselő oklevelet. Szeretettel adtam át nekik a rendezvényről hozott új mottót is: „Induljon a kedvesség forradalma!”.
November a boldogság órán megnéztük az Ian című kisfilmet.
Ezt követően beszélgettünk az elfogadásról, majd a gyerekek összefoglalták nekik mi fontos egy barátságban, illetve, hogy számukra mik azok a fontos tulajdonságok amelyekkel egy barátnak szükséges rendelkeznie.
A kapcsolatok ápolása segít abban, hogy felismerjék: a barátság figyelmet, kedvességet és törődést igényel. A barátságfa készítése játékosan mutatta meg, hogy minden barát más és más, mégis mindegyik ág értékes, főleg attól, amit szeretünk a másikban.