Társas kapcsolatok ápolása
Csoportommal ebben a hónapban csatlakoztunk a programhoz. Mivel nagycsoportosaim között sok a nagyszájú, cserfes kislány, ezért a kisebb viták nálunk szinte mindennaposak. Nagyon örülök, hogy rátaltám erre a nagyszerű programra, mellyel elsősorban a kapcsolataik pozitív alakulását szeretném elősegíteni.
Novemberi témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. Táncoltunk a „Ha boldog vagy…” dalra, melyben az az egy szabály volt, hogy a dal közben a szőnyegről nem volt szabad lelépniük. Nagyon élvezték, és felszabadultak tőle. A „Kis barátom, hogy vagy?” című játékban a gyermekeknek kezet kellett fogniuk egymással. Körben ülve megmasszíroztuk egymás hátát, melyet szintén nagyon élveztek. A beszélgetőkörben a barátságról beszélgettünk. Barátságszívet is készítettünk, melyre minden gyermek kézlenyomata rákerült.
Végül zárásként elkészült az „Állati jó óvoda”, melybe a gyerekek választották ki az állatokat. A feladat végzése közben megbeszéltük, hogy melyik állat milyen tulajdonságot jelképezzen. Így került az „oviba” a jószívű mókus, a játékos nyuszi, a kedves cica, a szorgalmas méhecske, a bátor szarvas, a segítőkész lovacska, az okos bagoly, a gondoskodó kenguru, a hűséges kutyus, a vigasztaló őzike, aki mindig megvigasztalja azt, aki szomorú és egy vakond, aki az egyik kisfiútól a dolgos kertész jelzőt kapta, hiszen rá is szükség van egy „állati jó óvodában”. Egy gyermek kiválasztotta a krokodilt, de a kérdésemre, hogy milyen a krokodil, rávágták, hogy harapós, és harapós állat nem kell a többi állatgyerek közé. A csípős kakast ugyanúgy kizárták. Az állati ovink képét kifüggesztettük a falra, hogy a szülők is megcsodálhassák.
Az állatok pozitív tulajdonságait és a hozzájuk fűződő viszonyainkat mutattuk be. Kiválasztottuk a legszimpatikusabbnak tartott állati tulajdonságokat, s azokkal „közös” fotón szereplünk. A képeket képszerkesztő programmal varázsoltuk különlegessé.
A mai napon a társas kapcsolatok ápolása témát dolgoztuk fel dal és mese segítségével. A gyerekek a téma megbeszélése során rávilágítottak a barátság fontosságára, melyet csapatmunkában készült alkotásokkal bizonyítottak állati tulajdonságok segítségével.
„Mindig kell egy barát” Boldogságóra
„Kis barátom, hogy vagy?” Játékkal indítottuk a Boldogságóránkat. A gyerekek kíváncsian várták a különböző játékos feladatokat. A derűs élményekben gazdag tevékenységek során, megmutathatták az egymás iránti szeretetet, elfogadást. Sikerült érzékeltetni, hogy mindenki szerethető valamiért. Mindenki készített barátságkarkötőt. Örömmel tették egymás karjára és egész nap viselték, ezzel is erősítve a baráti kapcsolatot, az összetartozást. Beszélgettünk arról, miért fontos a barátság, és hogyan lehet megoldani, ha esetleg valamilyen konfliktus van két barát között!
A zárásként pókhálót készítettünk fonalból, óvatosan szövögették a hálót, minden gyermek mondott egy-egy kedves szót a társáról „Azt szeretem benned, hogy…” majd átadták a gombolyagot, és így folytatták. Nagy izgalommal töltötte el a gyerekeket, nagyon várták ki, kitől és mikor kapja meg a gombolyagot. Az így elkészült hálót a boldogságfalra tettük, hogy a szülők is láthassák!
Kérdésgombolyító segítségével indítottuk a beszélgetést saját osztályunk életéről. Beszélgettünk a közös élményeikről, milyen tevékenységeket szoktak közösen csinálni, hogy érzik magukat együtt, mennyire figyelnek oda egymás örömeire, bánataira, képesek-e egymást segíteni. Majd rajzos osztálytablót készítettünk. Mindenki készített egy önarcképet és a rajz alá írta a saját nevét. Az elkészült műveket egymás mellé körbe felragasztották. Az egymásban rejlő hasonlóságok, hasonló érdeklődés, közös tanulási cél alapján összekötötték vonallal az arcképeket.
Boldogságóra az 1. osztályban
Megtartottam az 1. osztályban a 3. boldogságórát, melynek témája: a társas kapcsolatok ápolása volt. A kutatók szerint:
• A boldog embereknek jobbak a társas kapcsolataik, mint azoknak, akik kevésbé boldogok.
• Egészségesebbek és tovább élnek azok, akiknek több jól működő kapcsolata van.
Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy ki az igaz barát. Regina szerint: „Megvigasztal, ha sírok és sokat játszik velem. Nimród véleménye: „A barátok azok mindig együtt vannak.” Csabi szerint: „Az igaz barát az, aki sok időt szentel rám és sokat játszunk együtt.” Jázmin meg azt mondta: „ Akkor igazi a barátságunk, ha sok olyat csinálunk együtt, amikor sokat kacagunk.” Leila véleménye szerint „a titkot nem mondjuk el senkinek, csak a barátunknak.”
Kérdésemre, hogy mit tehetünk azért, hogy jó hosszú legyen a barátságunk és ne múljon el , a következő válaszok születtek: Krisztike: „Türelmesnek kell lennünk egymáshoz.” Csabi véleménye: „ Akkor lesz valaki sokáig a barátom, ha én is mindig kedves vagyok vele, és ő is mindig kedves velem.” Viki szerint és Noémi szerint: „ A jó barátok egymás mellett ülnek és vigyáznak egymásra”. Nimród és Csabika szerint onnan tudjuk, hogy ki a jó barátom , hogy mikor jövünk iskolába, mindig megvárnak.” Gyuszkó szerint pedig „a jó barátok mindig mellém állnak, ha bajban vagyok.”.
A barátságról való beszélgetés után szobrosat játszottunk. Hang nélkül kellett bemutatniuk a következő fogalmakat: szeretet, haragban vagyunk, kibékültünk, számíthatsz rám, összetartozunk…. (Mindezekről fotókat is töltöttem fel.) Ezek után arról volt szó, hogy vannak olyanok, akik közel állnak a szívünkhöz, és vannak olyanok is, akik nem. Ha előbbiről volt szó, akkor szívecskét kellett mutatniuk a kezükkel a gyerekeknek, ha pedig az utóbbit találták igaznak, akkor az elutasítást kellett mutatniuk. Pl.: Közel áll-e a szívedhez az, aki főz finom ételt neked,…..aki elviszi a leckét, ha beteg vagy,….aki felbuktatott,…. akik tudják a titkaidat….? Mielőtt egy mesét olvastam volna fel az elsősöknek, azelőtt kerestünk olyan állatokat, amelyeket olyan jelzővel lehet illetni, mint az embereket. pl.: hűséges kutya, büszke páva, hízelgő macska… Ezeket le is rajzoltuk. Néhány tulajdonságot meg kellett magyaráznunk, mert nem mindenki értette. Pl.: Nimród szerint hűséges az, akiben mindig lehet bízni. Krisztike a „büszke” szót úgy magyarázta a többieknek: „Amikor jót csinálok, anyukám mindig büszke rám.”
A róka és a farkas a lakodalomban c. meséből megtudtuk, hogy a két főszereplő nem volt igaz barát. Az igaz barát, az nem csapja be a másikat!
Most is, mint korábban nagyon aktívak voltak a boldogságóra résztvevői. Elgondolkodtak a kérdéseimen. Úgy láttam, hogy ők is élvezték az órát, ugyanúgy, mint én.