Ez most tényleg komoly!
Társas kapcsolatok ápolása
![20151127_132726-1[1]](https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2015/11/20151127_132726-11.jpg "20151127_132726-1[1]")
Elkészült a mi osztályunk barátságfája is… rajta a gyerekek által kitalált szlogen: „A barátság a köztünk lévő kapocs – ahol barátság, ott szeretet.”
A kezdeti idegenkedés helyét átvette a várakozás. Gyermekeim már várják a következő témát, a következő feladatot. Ez utóbbi, a társas kapcsolatok nagyon elnyerte a tetszésüket. Különös élvezet volt számukra a társaikról alkotott kép megfogalmazása, nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy őket hogyan látják a többiek. A játékot, melyben tulajdonságok alapján valamely élőlényhez hasonlították egymást, nagyon várták, újra és újra kérték, hogy folytassuk már, minél előbb kerüljön sor mindenkire. A fa ötlete már ötödik osztályban megszületett, erdei iskolában készült fán mindenki egy- egy falevél. A képeken a mi fánk előtt ki-ki a saját papírját tartja a kezében, melyre minden társuk egy- egy szerethető tulajdonságukat írta.
A játékban kivétel nélkül mindenki állathasonlatot kért, úgy látszik könnyebben tudnak azonosulni, mint egy növénnyel. Zsófinak kifejezetten jó megközelítései vannak. Míg a játék kezdetén többen pl. az érintett gyerek kedvenc állatát mondták, ő nagyon jó meglátásokkal, a tulajdonságok pontos megfogalmazásával szinte mindig a legjobb javaslatot tette.
Osztályom tagozatos osztály, olyan gyerekek, akiket még a széltől is óvnak, mindent megkapnak, és sajnos eléggé széthúzóak voltak. Én igyekszem minden eszközt megragadni, hogy javítsak a közösségi és az egyéni értékeken, ezért is vágtam bele ebbe a programba. Úgy érzem, egyre jobb tapasztalatokról számolhatok be. Sok olyan témát érinthetünk, amit a program segítségével, sokszor játékos formában könnyebben bevezethetek.
Köszönöm a lehetőséget!
Az idei harmadik boldogságórán a társas kapcsolatokhoz tartozó mese megjelenítése, és a témáról történő megbeszélés után a gyerekek a barátjukat rajzolták le. Az alkotások a mellékelt fényképen láthatók.
Az osztályommal év eleje óta csaptunk osztálybulit (sütögetés, játékok, gitározás , éneklés a tűznél) és voltunk esti túránk az erdőben (szarvasbőgés, bátorság túra). Mert jó együtt lenni még akkor is , ha egy kicsit mások vagyunk, mert együtt minden könnyebb! Feladatként a Barátságfát választottuk. Kezdetben nehezen indult a pozitív tulajdonságok írása, aztán már oda se lehetett férni a fához úgy bele jöttek és kipirulva mesélték mit írtak róluk a többiek.
Barátság fánk
Ez a téma most igazán aktuális a mi kis közösségünkben, mert bár vannak igazi, komoly barátságok az osztályban, most kezdenek leginkább nyitni egymás felé a gyerekek. Nagyon örültek a mostani feladatnak, mivel minden évben van valamilyen óriás fa a termünkben, de ez a Barátságfa most igazán jól hangzott:). Ők határozták meg a falevelek színét, mert nekik a barátságról a kék és a zöld árnyalatai jutottak eszükbe. A falevelek feliratozóit is ők találták ki, az alapján, hogy kikkel van Társas kapcsolatuk. Így 4 részre osztották a falevelet. Egy részbe írt az osztályban a legjobb barátjuk valami pozitívat, a másikba egy osztálytársa, akivel nincs szorosabb kapcsolata, harmadikba a kiválasztott tanító nénije és a negyedikbe a családból valaki. Idézeteket is ők gyűjtöttek és a nekik leginkább tetszőt kiválasztottuk, majd úgy helyezték el a saját csillagaikat, ahogy a társas kapcsolataikat érzik az osztályban. Köszönjük ezt a feladatot, nagyon nagy szeretettel foglalkoztunk vele!
Jött a novemberi szél és lefújta a fákról a leveleket, de az ebesi 5.a Barátságfáján összekapaszkodtak a „levél kezek” és bár minden kis szellőre együtt rezdülnek, mégis a helyükön maradnak. Jobb így együtt a biztonságos fa ölelésében. Egyszer majd, úgy négy év múlva elrepülnek, hogy más fákat is megnézzenek maguknak, de addig még sok szél, eső és napsütés színezi őket. Addig még újabb jó tulajdonságokat fedeznek fel egymásban, újabb kalandok kapcsolják össze őket és újabb barátságvirágok nyílnak a fa árnyékában.
Társas kapcsolataink gondozását egy kis önismereti játékkal kezdtük.
A család szocializációs feladata fontos, bár egyre inkább eltolódni látszik.Ezért írtunk fogalmazást Hogyan látom a családom? címmel, és a szülők is megfogalmazták, milyennek látják gyermeküket.
Az osztályközösségben megalkottuk varázsszavainkat és varázsmondatainkat, amelyeket fontosnak tartottak kimondani a gyerekek egymásnak.
Advent idején angyali jócselekedetek gyakorlásával erősítjük tovább társas kapcsolatainkat.
Az első osztályosokkal leveleket készítettünk, majd elhelyeztük egy nagy lapon. Látható, hogy itt még nincs egy kialakult közösség; még mindenki keresi a helyét, keresi a barátját. Azon tevékenykedünk, hogy egy összeszokott, egymást segítő közösséggé váljunk. Addig pedig az mondható el rólunk, ami a mottónk is lett:
Mindannyian mások vagyunk, de egyben-másban hasonlítunk.