Göntér Mónika tréner tartott nekünk egy tréninget az iskolában, ahol megismertetett bennünket a hálakövekkel és áramlásukkal. Fejenként 3 kavicsot kaptunk, és ha valaki olyat mondott, tett a továbbképzés alatt, ami nagy hatással volt ránk, vagy csak tetszett, megajándékoztuk egy kaviccsal. Annyira jó hangulatban folyt a képzés tovább, hogy úgy döntöttünk, kibővítjük ezt a gyerekekre is. Minden tanuló kapott 3 gyöngyöt, amivel szabadon gazdálkodhatott. Az igazgatónk az iskolagyűlésen elmesélte nekik a jelentését, és azt is, hogyan tartsuk mozgásban a gyöngyöket. Nem csak osztályokon belül folyt az adakozás, hanem az egész felső tagozat kavics-lázban égett. Személyes élményem a mai napig örömmel tölt el: amikor kiosztottam az osztályomban a fejenkénti 3 gyöngyöt, azonnal vissza is kaptam a gyerekektől fejenként egyet, mondván, hogy annyi mindent teszek meg értük, hogy igazán megérdemlem. Hát, a torkom elszorult, és bizony egy cseppet eltörött a mécses. Igazán hálás vagyok, hogy a gyerekek nyitnak egymás felé, és a tanár-diák kapcsolatok is egyre jobbak. Azt kívánom magunknak: csak így tovább! 🙂
Társas kapcsolatok ápolása
November 20-án névadónkra emlékeztünk. Egy vetélkedőt szervezett iskolánk a felső tagozatosoknak. Előzetes feladatként készítettük a plakátot.
Makovecz Imre szavaival: „Az számít, amit egymásért teszünk.”
Ez is felkerült a barátság fánkra. Mert ott a helye.
Közös mottónk:
„A barát ismeri a szívedben lévő dalt,
és eldúdolja neked, amikor kezded elfelejteni.”
24 levél= 24 jó barát (12 évesek)
1 bagoly= az én lennék (? éves)
Köszönöm, hogy én is ott lehetek, na nem 12 évesen, de lélekben annyi.
A másik csapat. Nagyon titokzatosak ma. De lehull a lepel. Én kíváncsian várom.
Lassan körvonalazódik, ilyen lesz. Egy másik csapat közben meglepetést készít elő. Az ő leveleik is rákerülnek még.
„Az ember ott a legboldogabb, ahol a legközelebb él a szeretethez.”
Müller Péter
Ezekkel a gondolatokkal indult a társas kapcsolatok hava.
A család után a barátok. A barátok pedig itt vannak körülöttünk. ŐK az osztálytársaink.
– Jó, hogy vagytok nekem, és én vagyok nektek. – mondtuk.
Beszélgettünk, döntöttünk, milyen legyen a közös fánk. Egy szép nagy fa tele zöld levelekkel, rajta az egyéni idézetekkel és a törzsén a mi közös mondatunk.
Elhatározást tett követett.
Indul a munka.
Egy kis betegeskedés miatt csak mára készült el a barátságfánk. Semmi gond, hiszen ma még november van!
Másodikosaim nagy örömmel és komolysággal írtak osztálytársaikról.Természetesen a tanító nénisem maradt ki a mulatságból.Kedvükre sétálhattak a teremben,közben ellenőrizhették,nem hagytak-e ki valakit.
Ez a hónap egy kicsit zsúfolt volt nekünk,de elkészült a fa! Mindenki ráírta, mit szeret a másikban. Jó volt olvasni a kedves és dicsérő szavakat. A képen ugyan nem lehet elolvasni, de mi azért tudjuk mit írtunk egymásról. A törzsén pedig ez olvashatót : ,,A barátok örömet szereznek egymásnak, biztatnak és támogatnak. Erről ismerszik meg egy jó barát. „