Társas kapcsolatok ápolása
Itt valami újra készülődik. Tavaly is meglepett a csipet csapatom. Egyik diákom saját szerzeményét rögzítették. Idén egy kedves, tanulságos állatmesét vettek videóra.
Történet itt:
Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból
Volt egyszer két veréb: Csip és Csirip. Egyszer Csip csomagot kapott a nagymamájától. Egy egész láda kölest. Csip azonban egy szót sem szólt erről barátjának. „Ha elosztogatom a kölest, nekem semmi sem marad” – gondolta. Így aztán egyedül csipegette fel. Amikor pedig a ládát kidobta, néhány szem köles még szét is szóródott a földön. Megtalálta a kölesszemeket Csirip. Be is csomagolta szépen egy falevélbe, és a kicsiny csomaggal elrepült barátjához, Csiphez.
– Szervusz, Csip! Találtam ma tíz szem kölest. Osztozzunk meg rajta testvériesen!
– Ugyan már… hogy gondolod? – legyintett szárnyával Csip. – Te találtad meg – a tied.
Nyugodtan megeheted egyedül!
– De hiszen barátok vagyunk! – mondta Csirip. – A barátoknak pedig mindenen meg kell
osztozniuk. Vagy talán nincs igazam?
– De persze igazad van – felelte Csirip.
És nagyon elszégyellte magát. Hiszen ő egymaga csipegette fel az egész láda kölest, a barátjának pedig egy szem nem sok, annyit sem adott. De ha visszautasítja a barátja ajándékát, ezzel megsérti.
Így Csip elvett öt szem kölest, és így szólt:
– Köszönöm Csirip! A kölest is… meg azt is, hogy LECKÉT ADTÁL NEKEM BARÁTSÁGBÓL!
(videó feltöltése: holnap)
Egy másik diákom rajzán, azt is feltüntette, hogy mi köti őket össze, mit csinálnak közösön.
A családtagok között mély a SZERETET, a szülőkkel már „komoly” beszélgetéseket lehet folytatni, osztálytársakra úgy tekint, mintha testvérei lennének. Habár a legjobb barátnőkkel és barátokkal főleg jókat viccelődnek, nap mint nap együtt kacagnak, a komoly, felnőttes témák már itt is jelen vannak.
Nekem már az is boldogság, hogy tudtam zenét tenni a film alá, bár nem azt, amit szerettem volna, de lett zene.
Egy egyszerű film arról, hogyan tudunk egymásnak örülni.
Szeretném, hogy jobban látható legyen a szöveg, ezért beírtam egy kisfiú által kitalált történetet.
A történet címe: Érdekes találkozás
Élt egyszer egy huszonhétéves fiú, akinek egészségügyi problémái voltak. Ez a fiú egy napon elájult és bevitték a kórházba. Ebben a kórházban sajnos nem tudtak segíteni rajta, ezért külföldre kellett szállítsák, mégpedig Franciaországba. A kórházban megműtötték és csak két nap után ébredt fel. Amikor felkelt, és megpillantotta az ápolónőt, egyből eszébejutott, hogy ez a lány volt a legjobb barátja az óvodában és már akkor nagyon tetszett neki. A lánynap pedig már az óvodában tetszett a fiú, nagyon szerelmes volt bele.
Miután a fiú helyrejött meghívta a lányt egy vacsorára, hogy beszélgessenek. A lány csodálkozott, hogy a sors összehozta őket. A lány elmondta a fiúnak, hogy szerelmes volt bele és most is hasonlóan érez. A fiú örült a vallomásnak és ő is elmondta, hogy hasonlóan érez.
Két évvel az esemény után a fiú feleségül vette a lányt és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
„Ha két ember összetartozik, a sors összehozza őket.”
Tehetséges diákom az informatikát is segítségül hívta és megszerkesztette kapcsolati rendszerét. Az első elkészített vázlat után megkérdezte:
– Fel lett már töltve a képem?
– Nem.- válaszoltam. De miért kérdezed?
– Szeretném tanárnénit is rátenni. Szabad?
– Miért ne? Boldog vagyok, hogy gondoltál rám. Köszönöm.
(Így ott vagyok én is előkelő közelségben.)
