A barátság mint emberi kapcsolatot beszéltük meg először.Majd a legkisebb emberi kapcsolatot a családot beszéltük át: Milyen az „igazi” „Jő” család kép? Segítik egymást, megbeszélnek egymás között minden jó és rossz dolgot stb. Milyen értékrendhez tartoznak a családok.
Társas kapcsolatok ápolása

Sennyey Elza Általános Iskola Mándok
Néhány barátságról közmondás értelmezésével vezettük be a témát. Feltérképeztük legfontosabb társas kapcsolatainkat. Beszélgetőkörben beszélgettünk arról, hogy milyen tulajdonságok segítik elő a baráti kapcsolatok ápolását. Minden gyerek felírt egy-egy papírra a barátjáról,valamint önmagáról egy általa fontosnak tartott tulajdonságot a barátságuk szempontjából. Ezeket halmazban összesítettük, megkeresvén a közös tulajdonságokat. Megfogalmazódott a negatív tulajdonságok kapcsán egymás segítése, elfogadása. Végül egy szívecskés kitűzőt készítettünk a legjobb barátunk nevével.


Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Nagyon fontosnak tartottam és vártam is ezt a témát, hisz a mi kis közösségünkben rengeteget dolgozunk azért, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy megtanulják a gyerekek tisztelni egymást. Életkori sajátosságaikból adódóan nem könnyű feladat ez számukra, de minél többet beszélünk róla, minél több szituációs játékkal tesszük nekik ezt a témát gyakorlatiasabbá, annál jobban fog beépülni reményeink szerint az értékrendjükbe.
Az órát a Hetedhét országon túl című mese feldolgozásával kezdtük. Nagyon jól meglátták, hogy mennyire szüksége van mindenkinek barátokra. Megbeszéltük, hogyan is kell a barátainkkal viselkednünk, mitől hívunk valakit barátnak. Az egyik kislány fogalmazta meg, hogy „vigyáznunk kell a barátainkra, úgy ahogy anya vigyáz ránk”. Ez ihlette a társas kapcsolatokról készült plakátunkat is.

Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
A novemberi alkalmunkon a relaxációs gyakorlatot követően beszélgettünk a gyerekekkel a társas kapcsolatok formáiról ( baráti, családi, iskolai). A gyerekeknek bőven volt mondanivalójuk ebben a témában. Csoportmunkában a lexikonok segítségével értelmeztük a barátság fogalmát, szinonimáit kerestük meg és szólásokat gyűjtöttünk. A róka és a farkas a lakodalomban c. mesét meghallgatva pedig megbeszéltük, hogy a róka miért nem mintaszerűen viselkedett a barátjával a farkassal, és hogy jó barátként mit kellett volna tennie. Elkészítettük közösen a kiválasztott feladatot a Vigyázzunk egymásra! c. plakátot, amelyen feltüntettük az igaz barátság jellemző jegyeit is. Közben többször meghallgattuk a hónap dalát is: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek. Egyénileg megoldották a gyerekek Az igaz barátság c. feladatot, ahol leírták, hogy mi jellemző önmagukra, legjobb barátjukra, és melyek a közös tulajdonságaik ( közös hobbi, bizalom, segítőkészség, titoktartás, őszinteség, együttérzés, megbocsátás, figyelmesség…). Az órát jó hangulatú meditációs gyakorlattal fejeztük be.


Miskolci Görögkatolikus Általános Iskola
Egy páros játékkal kezdtük a társak fontosságának megtapasztalását. Hogy jobb- egyedül, vagy barátokkal, szeretteinkkel játszani? Mit teszünk ha bajban van a barátunk? Megtörtént jeleneteket dramatizáltak el, mikor voltak szomorúak, mikor boldogok. A hónap folyamán arra törekedtünk, hogy kiemelten figyeltünk egymásra. Nyitottabbak, figyelmesebbek voltunk egymással. Az adventi időszak küszöbén kukorica szemeket gyűjtenek a gyermekek. Minden kiemelt figyelemért, jócselekedetekért kapnak egy szem kukoricát. Nem kukoricázunk egymás érzelmivel. Arra törekszünk, hogy boldogok legyünk és ez a társakkal együtt teljesedik csak ki. Ezt követően készítették el a plakátot, amin megjelenítették, mi történt, amikor bajban voltak. Most pedig a hónap feladatának lezárásaként barátság pulóvereket készítettek egymásnak. Volt öröm, de a legjobb a boldog mosolyuk volt!

MESEHÁZ ÓVODA KEREKERDŐ TAGOVODA
A társas kapcsolatok hónapja nagyon élvezetesre sikerült. A barátok megnevezése – meglepetés okozása nagy sikert aratott. A kis barátom hogy vagy játék a kedvenc játékaink közé került. A barátságlánc elkészítésénél differenciáltunk. A nagyobbak kivágták, színezték, a kicsik csak színezték magukat.Barátsághőmérőt készítettünk és hideg meleg, jó és kellemetlen érzéseket imitáltunk, soroltunk fel. A Boldog Blanka és Szomorú Szilárd szituációs játék mindennapos. Barátságkarkötőt készítettünk fonalból, majd szőnyegen kertet építettek a gyerekek, melyhez mindenki hozzájárult valamivel. Egy gyerekcsapat fényképezőset játszott, lesték a boldog pillanatokat, majd megörökítették. A lányok mazsoretteztek saját készítésű pompommal, majd az óvónéni születésnapját ünnepelték tortával. Aztán elmosták a tányérokat, letörölgettek, és óvodásat játszottak. A süni irigy lesz történettel zártuk a témát. Értékeink fája egyre gyarapodik, és a kedvenc játékunk „azért szeretlek,mert…” is egyre jobban megfogalmazott lesz, vagyis nem másolják egymást, saját élettörténetükből hozzák. Gyere velem ,vigyázz ránk című verssel búcsúzunk el, megköszönjük az együttlétet, ölelés, majd lezárásképp egy szép vers elmondás kerül sorra.
„Ha a szeretetből olyan sok teremne, mint réten a fűszál, jaj de jó is lenne. Kis köténykémet teleszedném véle, és mindenkinek adnék, aki kér belőle. De a szeretet nem terem a réten, ott lakozik az emberek szívében. Ha figyelnél rája, hallgatnál szavára – Rád, mint a réten a fűszál, annyi áldás szállna.”


Debreceni Szakképzési Centrum Péchy Mihály Építőipari Szakgimnáziuma
IDŐUTAZÁS-anekdota
Egy idős házaspár egy napsütéses őszi napon kirándulni mentek. Beültek öreg kis autójukba és meg sem álltak, míg egy szőlődűnéig nem értek. Leparkoltak és sétáltak egy nagyot a hol vörösbe, hol sárgába tündöklő erdőkön, réteken keresztül vezető ösvényen, míg a szőlőtőkékig értek. Ott egy hangulatos kis vendéglőt vettek észre, ahol megpihentek. Az ételek mellé a helyi borokat kóstolgatták. Ahogy ott üldögéltek, pihentek, kóstolgattak, eszükbe jutott egy régen elfeledett nyaralás, amikor még fiatal házasként gyermekeikkel kirándultak ezen a vidéken. Eltévedtek, kétségbeestek, ráadásul jött a vihar, eláztak, fáztak, egy kis öreg borház verandáján összebújtak. Egy kedves idős házaspár invitálta be és vidította fel őket kedvességükkel, vidámságukkal. Észre sem vették, hogy rég kisütött a nap, olyan jól érezték magukat…
A bor mámora vagy a hely hasonló hangulata volt az oka? Nem tudom. De az emlékek annyira élethűen megelevenedtek, mintha ott ültek volna velük szemben ők maguk, fiatalon, a gyermekeikkel.
Ekkor a férj egy bókkal visszahúzta feleségét a valós világba és így szólt:
– Mamikám, egy biztos, a mosolyod ugyan olyan elbűvölő! Emelem poharam a nevetésre, az örök útitársra!
A feleség erre észbekapott:
– Papikám! Most jut eszembe, hogy a reggeli indulás előtt elfelejtettem kikészíteni neked a demenciagyógyszeredet!