Társas kapcsolataink fontosak és döntő hatással vannak a személyiségfejlődésünkre. Minél nagyobbak a gyermekek annál jobban fejlődik társas kapcsolataik. A foglalkozást először Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalával kezdtünk. A gyermekek nagoyn megkedvelték ezt a zenét. Körben ültünk a szőnyegen és mindenki a mellette jobbra ülőtől megkérdezte, hogy ” kisbarátom, hogy vagy?” A mellette ülő pedig válaszolt. És így mentünk tovább. A gyermekek ügyesen válaszoltak: Például: Fáradt vagyok, Boldog vagyok mert..
Elmeséltem a gyermekeknek a Süni irigy lesz című mesét. A mese végén megbeszéltük, hogy a szereplők hogyan viselkedtek egymással.
Megmutattam a Boldog Blanka és a Szomorú Szilárd bábunkat a gyermekeknek. Megbeszéltük melyik báb mit érez. A képeken is látható, hogy a gyermekek gyorsan megértették a hozzá tartozó játékot.
A foglalkozás végén az állatoknak építettünk közösen egy farmot, legóból, fakockákból.

November havi témánk a társas kapcsolatok erősítése volt. Egész hónapban arra törekedtem, hogy a gyerekek a pozitív élményeken keresztül tapasztalják meg az összetartozás, együttműködés, a „mi csoportunk” érzését, ezért sok kapcsolatteremtő, közösségformáló játékot játszottunk. A délelőtti beszélgetőkörökben sokat beszélgettünk a szeretetről, barátságról (gurítsd a labdát annak, akivel a legtöbbet játszol), A hónap dala lett a csoportunkban a ” Ha jó a kedved, üsd a tenyered..” a gyerekek nagyon megkedvelték. A sok közös beszélgetés és játékos feladat hatására egyre több gyerek kapcsolódott be a közös tevékenységekbe. Többször játszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot.

A téma szinte az egész napunkat átszőtte. Már megérkezésnél kértem a gyerekeket,hogy apró gesztussal,öleléssel, arc simítással üdvözöljék egymást. Ezután,ahogy sorban érkeztek, leültek kiszínezni a kis emberke figurákat, amiből később a barátságláncot készítettük.
A boldogságóránkat most is relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj” volt.
Elindítottam Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalát, amit kétszer meg kellett ismételni,annyira tetszett nekik.
Beszélgettünk a barátságról, a társas kapcsolatokról.
A Tavaszi ébresztő c. mese nagyon tetszett nekik , jó megfigyeléseik voltak a mese kapcsán.
Ezután a szőnyegen elkészítettük közösen a barátságláncunkat. Mindenki elmondhatta ki mellett szeretne lenni. Majd felragasztottuk a barátság jelét a lépcsőnkre.
Záróeneklésnek ők választottak dalt. A Gumimaci CD- ről kérték az Itt van a gumimaci zenét. Fergeteges táncmulatság kerekedett a végére,öröm volt nézni a boldog arcokat.

A foglalkozást Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalával indítottuk, majd A tavaszi ébresztő című mese segítségével dolgoztuk fel a hónap témáját. A mese előtt egy plüss körbeadásának segítségével mindenki üdvözölte barátját és egy kedves szót, kérdést intézett hozzá. A gyerekek lerajzolták a mesében megismert állatokat, a barlangot, majd kiszínezték a barátság jelét, amit felragasztották a boldogságvár 3. lépcsőfokára.

TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A témát egy telefonos játékkal vezettük be. „Felhívva” barátunkat érdeklődtünk egymás felől, elmondtuk hogyan érezzük magunkat, megköszönve a hívást és érdeklődést.
Egy rövidebb, de szívhez szóló mesét találtam a téma feldolgozásához: Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból, melyet bábokkal meséltem el a gyerekeknek. A két kis veréb: Csip és Csirip történetén keresztül ismerhették meg, mi is az az önzetlen barátság .
Ezt követően arról beszélgettünk, kinek van olyan barátja, aki ilyen fontos számára. A szeretet lángját, ne hagyjuk kihűlni… dalocskára körbeadtuk a szeretetmécsest, akinél a végén megállt, az odaadhatta a választott barátjának és elmondhatta neki miért szereti őt, mit szeret vele együtt csinálni.
Ezt követően egy párválasztó énekes játékkal (Kinek nincsen párja…) mindenki párt választott magának. A Mit csinál a kis kezem? mondokát eljátszva megsimogatták, csiklandozták egymást.
Majd beszélgettünk arról, hogy időnként a barátok közt is előfordul veszekedés, de mindent meg lehet beszélni, és hogy fontos a megbocsátás. Párt választva ezt is „eljátszottuk”, elővettük a legharagosabb nézésünket, majd egy vicces békülős mondókával el is simítottuk azt. („Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság? Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”) Nagyon élvezték a közös játékot, több alkalommal, párcserével is eljátszottuk kérésükre.
A foglalkozást egy mozgásos, ölelős játékkal, és a Ha boldog vagy dal közös eléneklésével, mutogatásával zártuk le.

Boldogságóránkon a társas kapcsolatok, az együttműködés és a csapatmunka fontosságával foglalkoztunk. A foglalkozás során a gyermekek kooperatív játékokon keresztül tapasztalhatták meg, milyen jó érzés együtt gondolkodni, egymásra figyelni és közösen cselekedni.
A játékos tevékenységet egy beszélgetéssel vezettük be, majd „levelet adtunk fel a Mikulásnak” egy postásjáték segítségével. Körben állva, kézfogással adtuk tovább a „levelet”, megtapasztalva az összetartozásról és az együttműködés élményét. A közös kézfogásból ezután különböző formákat alakítunk ki, például kört, háromszöget, négyzetet és szívet.
Ezt követően “szópostát” játszottunk, majd egy harangjáték során a gyermekek különböző hangerőn szólaltattak meg hangzókat, egymásra és a jelre figyelve. A foglalkozás végén egy “Találd ki, ki vagyok!” játék következett, ahol a „Mikulás” tapintás alapján próbálta felismerni társait, ezzel erősítve az egymás iránti figyelmet és bizalmat.

Társas kapcsolatok témakört választottam januárra. Ez a téma egyébként rendszeresen visszatérő csoportunkban.
A relaxációs gyakorlatok után egy olyan feladat következett, amikor is mindenkinek figyelni kellett a mellette lévő társára: egy kézgyakorlatot indítottam el, amit egymás után mindenkinek utánoznia kellett. Ezt többféle változatban is elismételtük. Az egymásra figyelést egy másik játékban is gyakoroltuk. Egy gyerek kiment a csoportból és egy másikat elbújtattunk a takaró alá. A bejövőnek ki kellett találni, hogy ki hiányzik a szőnyegen ülő gyerekek közül.
Kihangsúlyoztam az egymásra figyelés, egymásnak segítés fontosságát.
Ezután Vivaldi: Tél című művéből hallgattunk meg egy részletet csukott szemmel. Mikor vége volt a zenének, megkérdeztem, hogy ki mire gondolt közben. Legtöbben a családjukkal kapcsolatos dolgot mondtak. Egy kislánynak 2 éve halt meg az apukája és ő is azt mondta, hogy zenehallgatás közben arra gondolt, hogy anyával, apával és a testvérével szánkóznak. Egy különleges élmény volt őt hallgatni, mert nagyon természetes hangon mondta-úgy éreztem akkor,mintha valóban átélte volna az előző percekben ezt az élményt.