A csodálatos Kerekerdő lakói, az optimista mesében megismert szereplők segítettek nekünk eligazodni a társas kapcsolatokban. Az Ölelésnap című mesén keresztül megértettük, hogy milyen jó érzés, ha szeretnek minket, milyen melegséggel tölti el szívünket, ha törődnek velünk, hogy nehézségek idején kitartani és segíteni az az igazi erőfeszítés. Bölcs Manóanyó megtanította, hogy a szeretet oltalmaz a félelemtől, és hogy a barátság olyan szent kapocs, ami oltalmaz a magánytól, mert mindig van kihez fordulni baj esetén.
Kihangosítottuk a szereplők gondolatát, húztunk a Pozitív gyerek vagyok kártyákból és meséltünk olyan történeteket egymásnak, ami velünk megtörtént, amikor mi is a kártyán szereplőt éreztük, gondoltuk. Elmentünk közösen a Tulajdonságboltba, ahol akciót hirdettek a jó barátra jellemző tulajdonságokból, így gyorsan mindet megvettük. Ezeknek a tulajdonságoknak a segítségével ÖTSOROST készítettünk a barátról. Elhatároztuk, hogy a mese mintájára mi is tartunk minden héten egy ölelésnapot, hiszen az ölelés a legszebb és legcsendesebb módja annak, hogy kifejezzük azt, hogy szükségünk van egymásra. A hétfőt választották a gyerekek, mert akkor találkozunk először a héten. Az órát egy közös masszírozással zártuk, együtt mondtuk el az Időjárásmesét. Természetesen az óra végén megkaptuk a tündérektől a kastély 3. szobájának kulcsát, amit közös énekléssel, tánccal köszöntünk meg.
Egy nagyobb közösséghez tartozást is megerősítettünk ebben a hónapban, hiszen lelkesen csatlakoztunk városunk FÁZZUNK! programjához, ahol osztályunk a szülőkkel kiegészülve húsz fát ültetett el „egy élhetőbb Derecskéért”. Büszkék vagyunk magunkra!
„ A csodák mindig ott vannak körülöttünk, sokszor észre sem vesszük, mert nem csapnak zajt. Szép csendben várják, hogy felfedezzük őket.” Ilyen csoda az ölelés is.
Az Ölelésnaptól még csodálatosabb lett Kerekerdő, és a MI OSZTÁLYUNK is!
(Az Ölelésnap című mese saját írásmű.)

A mese írása közben ismét átbeszéltük a témát. A gyerekek boldogan olvasták a kész mesét.

A magányos törpe
Naftalin a törpe magányosan sétált birtokán, mert mostanában senki sem látogatta meg.Egy napon, mikor az erdőt járta, sírásra lett figyelmes. A hang forrása egy törpelány volt. Naftalin megszólította.
-MIért sírsz itt a fa tövében ilyen keservesen? A törpelány felnézett és így válaszolt:
-Elvesztettem a szüleimet. Kirándulni jöttünk ide Törpefalváról, de vihar támadt és a következő pillanatban elsodort az anyukámtól és az apukámtl.
-Ne sírj!-szólt Naftalin-segítek neked megtalálni őket.Úgy ismerem az erdőt, mint a teyeremet.
-Jaj de jó! Köszönöm szépen!De nem fogalkzavarni valamiben?
-Nem.Sajnos nagyon kevés barátom van, családom sincs, egyedül vagyok.Örömmel segítek neked.
-Igazán szomorú, ha valaki egyedül van, de köszönöm a segítséget.
Elindultak és hamarosan meg is találták a törpelány szüleit, akik már kétségbeesve keresték egyetlen lányukat.Hatalmas volt az örömük, mikor elveszett leányuk épségben előkerült Naftalin oldalán.Nem győztek hálálkodni a segítségért. Meghívták magukhoz Naftalint és amikor kiderült, hogy a törpének senkije sincs, befogadták a családjukba és már sosem kellett egyedül lenni a törpécskének. Itt a vége, fuss el véle!

Iskolánkban felnőtt értelmi fogyatékos fiatalokkal foglalkozunk. Számukra különösen fontos a társas kapcsolatok megértése, egymás elfogadása, segítése.
Az órán egymás jó tulajdonságait soroltuk fel, majd kitértünk arra, hogy ki milyen tulajdonságával tudja segíteni az osztályközösséget.
A második részben történetet olvastunk, keresztrelytvényt fejtettünk, színeztünk.

Elkészítettük a Barátságláncot,sokat beszélgettünk a különböző kapcsolatokról,társakról,barátságokról. Sok szituációs játékon keresztül öröm,bánat, boldogság megosztásával, átadásával próbálkoztunk.Sikerült megfogalmazni mindenkinek,hogy mik a legfontosabb dolgok egy barátságban.Sokat tanultak,tapasztaltak egymástól.