Társas kapcsolataink megőrzéséhez hozzátartozik az őszinteség és az odafigyelés a másik iránt valamint az érintés és a bizalom.
Szeretjük ezt a játékot mert jó érzéseket vált ki belőlünk.
Társas kapcsolatok ápolása
A Debreceni Hallássérültek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményének óvodás és iskolás tanulói számára november a Társas kapcsolatok ápolása jegyében telt, a Boldogságóra program tematikájához igazodva. A foglalkozások középpontjában a barátság fontossága, értéke és a jó kapcsolatok kialakítása állt. A gyermekek nagy lelkesedéssel vettek részt a közös beszélgetéseken és játékokban, ahol megoszthatták gondolataikat és érzéseiket a barátokról.
Megvitatták, mitől is lesz valaki igazán jó barát – például a kedvesség, a segítőkészség és a meghallgatás jelentőségét. A diákok aktívan gyakorolták az együttműködést és az egymásra figyelést, ami kulcsfontosságú a barátságok ápolásában. Kézműves feladatként szív kirakókat készítettek, ami szimbolikusan erősítette az összetartozás és a szeretet üzenetét. A foglalkozások célja volt, hogy a gyermekek elsajátítsák a pozitív társas viselkedés alapjait, és tudatosítsák, hogy a barátság mekkora kincs az életükben.
Ez a szívmelengető tevékenység tovább erősítette az intézmény közösségét, és emlékeztette a fiatalokat, hogy „Jobb Velünk a Világ!” 🤝😊
Ferenczi Éva: Süni irigy lesz című mese elbábozása, a mese megbeszélése.
Baráti kapcsolatok megbeszélése, lehet több barátunk is, mit jó csinálni a barátokkal?
Barátaink lerajzolása, közös kép készítése, ragasztása, a baráti csoportok összekötése barátságújlenyomatokkal. A kép megnézése, megbeszélése közösen majd Bagdi Bella Ha boldog vagy című dalának meghallgatása, és eljátszása együtt.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A novemberi reggelek különös csenddel érkeznek, mintha a világ is takaróba burkolózna a hűvös levegő elől. A „Bogyó és Babóca” csoportban ezen a napon mégis melegség és vidámság járta át a termet, hiszen a Boldogságóra témája a támogató kapcsolatok volt.
A beszélgetőkörben ülve először Bagdi Bella „Ha boldog vagy…” című dalát hallgattuk meg. A dallam lágyan betöltötte a szobát, s a gyermekek arcán apró mosolyok gyúltak, mintha a hangok megérintették volna a szívüket. Ezt követően előkerült a dobókocka, és kezdetét vette a „Kisbarátom, hogy vagy?” című játék. A gyerekek sorban, egymás felé fordulva, kedvesen érdeklődtek a mellettük jobbra ülő társuk hogyléte felől. Ebben az egyszerű kérdésben benne volt a figyelem, a törődés és a támogató kapcsolatok első, legfontosabb lépése.
Ezután közösen elgondolkodtunk azon, mire van szükség ahhoz, hogy boldogok legyünk. A gyerekek bölcs, tiszta válaszai közül kiemelkedett egy gondolat: az egészség minden előtt való. Elmondták, milyen fontos, hogy ne legyünk betegek, és hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Beszélgettünk arról is, mit tehetünk az egészségünk érdekében: egészségesen táplálkozzunk, sokat pihenjünk, nagyokat aludjunk, mozogjunk a friss levegőn, és táncoljunk örömmel a zenére.
A gondoskodás jegyében az asszisztensnő megvizsgálta a gyermekeket, hogy mindannyian egészségesen érkeztek-e az óvodába. A vizsgálat nyugalmat és biztonságot adott, hiszen a gyerekek érezhették: figyelnek rájuk, vigyáznak rájuk.
Ezután felolvastam Móra Ferenc „A jó orvosság” című meséjét, amelyben a természet gyógyító ereje és a szeretet láthatatlan ereje fonódik össze. Néhány mondatban megbeszéltük a mese szereplőit, történéseit és üzenetét. A mese üzenete az volt, hogy a legjobb orvosság sokszor nem a gyógyszer, hanem a természet hangjai, a pihenés, az öröm és a szerető figyelem.
A mese hangulatát tovább erősítettük hangszerek segítségével: szélcsengővel idéztük meg a rigófüttyöt, csörgődobbal a tücsökhegedülést, és zörgő hangszerekkel a kolompszót. A gyerekek ámulva figyelték, hogyan kel életre a történet a hangokon keresztül, mintha valóban egy erdei tisztáson ülnénk.
Ezután kiszíneztük a mese illusztrációját, ahol minden szín egy-egy érzést, gondolatot és hangulatot hordozott magában. A gyermekek csendben, elmélyülten dolgoztak, és alkotásaikban visszaköszönt a mese varázsa.
Hogy valóban egészségesek maradjunk, megmozgattuk testünket is: a „János Peti táncol” című dalra vidám táncba kezdtünk, és a mozgás felszabadult örömet hozott a terembe. A foglalkozás végén pedig minden gyermek maga öntött magának egy bögre meleg tejet, mintha ezzel is megpecsételtük volna a gondoskodás és az egészség ünnepét.
Ez a délelőtt nem csupán játék és tanulás volt, hanem valódi találkozás önmagunkkal és egymással – ahol a támogató kapcsolatok, a törődés és a szeretet láthatatlan hálót szőttek a kis óvodások szíve köré.
A 11.A kis csapatával a társas kapcsolatok fontosságáról beszélgettünk. Az óra elején megnéztük a tolerancia világnapjához kapcsolódó kisfilmet, a Hello-t. A tanulók a film után elmondták, hogy lehet, hogy kialakítunk egy világot magunkban, vagy eldöntünk valamit, de azt a külső hatások, kapcsolatok nagy mértében befolyásolják. Szinte mindenkivel történt olyan eset, hogy nem akart senkivel sem beszélni, vagy egyedül szeretett volna lenni, de a társak megjelenése pozitív irányban megváltoztatta a napját, a hangulatát és az aktuális helyzet értékelését is. Az introvertált és az extrovertált személyiséget jól behatárolták, csakúgy, mint az erősségeiket és a gyengeségeiket is. Végül megállapították, hogy nem teljesen egyértelműen elkülöníthető így a két személyiségtípus, hiszen különböző helyzetekben vagy társas szituációkban ez árnyaltabb lehet. Ha két ellentétes személyiségtípusú ember barátkozik abból sok pozitív dolog születhet, és persze problémák is adódhatnak, pl. a szabadidő eltöltésénél, kikapcsolódási lehetőségeknél.
A „Hosszú táv” feladatnál megnéztük, mely dolgok elengedhetetlenek, hogy egy kapcsolat jól működhessen. Az alábbi dolgok kerületek kiemelésre: bizalom, őszinteség, empátia, tisztelet, szeretet, megértés, összetartás, közös programok. A tanulók elmondták, hogy ezek jellemzőek a szorosabb, közeli kapcsolataikban, mert ezek nélkül nem is működnének, valamint azokra számíthatnak, akik rendelkeznek ezekkel az emberi értékekkel, tulajdonságokkal. Ha baj van elsősorban mindenki a szüleit hívná, majd a barátok, osztályfőnök következtek a sorban.
Ebben a hónapban a 9. A osztályban a társas kapcsolatokról és azok fontosságáról beszélgettünk. Minden tanuló számára fontosak a társas kapcsolatok, azonban ennek mértéke nagy egyéni különbségeket mutatott. Voltak olyan tanulók, akiknek a minél több, de felszínesebb kapcsolatok voltak fontosak, de sokan arról nyilatkoztak, hogy inkább kevesebb, de minőségi kapcsolataik legyenek. Kiemelték a család fontosságát, a felnőttektől kapott mintákat. Társas kapcsolatokban nagyon fontos az empátia, a türelem, a bizalom és a teljes odafigyelés.
Feladatok közül a kapcsolódás című feladatot végeztük el. A feladat kapcsán hangsúlyozták, hogy mennyire tudja gátolni a telefon a kapcsolatainkat, és pont a lényeget veszi el: az odafigyelést. A függőség is előkerült a telefon kapcsán, hogy nekik is mennyire tud hiányozni a készülék még a legrövidebb időszakokra is, ami jelentős (negatív) hatással van a kapcsolataikra is. A történetek vidám hangvételűek lettek, és csak egy történet záródott csalódással.
Novemberi boldogságóránk középpontjában a támogató kapcsolatok álltak. Az óra hangulatát Bagdi Bella: Ha boldog vagy! című dala alapozta meg, majd a gyerekek a „Távíró oszlop” játékban próbálták továbbítani egymásnak az üzenetet – hol sikerrel, hol nagy nevetések közepette.
Ezután elkészítettük a „bátorító tenyerünket”: a gyerekek saját tenyérlenyomatukba rajzoltak egy kedves, bíztató üzenetet, amelyet majd odaadhatnak annak, akinek szüksége van egy kis lélekemelésre.
Érzelmi kérdéskártyákkal beszélgettünk arról, hogyan ismerjük fel és hogyan fejezzük ki érzéseinket, majd egy kedves mese két testvér babszem megpróbáltatásai segítettek megérteni, hogy a legkisebb szív is lehet hatalmas.
Az óra végén a gyerekek egymásnak mondtak bátorító, megerősítő mondatokat – egyszerű, mégis erős üzeneteket arról, milyen jó érzés támogatni egymást a mindennapokban.
Ma a Bambi csoport elsős kisdiákjai a társas kapcsolatok gyakorlásáról beszélgettek: fánkot ettek, kívántak, és elfújták a gyertyát rajta. Megbeszéltük, milyen fontos az osztályközösségben a kedvesség, a barátság, és hogyan lehet átvészelni a jó és a rossz napokat együtt.
November hónapban a társas kapcsolatok fontosságáról beszélgettünk.
Kiderítettük, hogy kik lehetnek az életünkben támogató kapcsolatok: rokonok, barátok, tanárok stb.
Hogyan ápoljuk ezeket a fontos kapcsolatokat, mit teszünk azért, hogy kölcsönös, jó viszonyról beszélhessünk.
Majd a gyerekek körberajzolták a kezüket, minden ujjuk egy-egy fontos kapcsolatot szimbolizált, így ezeket megrajzolták, feliratozták.
Boldogság hét: társak, barátságok, kedvességek (3.lépcsőfok)
A Márton-napi történetet, annak értékközvetítő (szerénység, jóság, kedvesség, barátság…) szerepét ismertettem meg minden kisgyermekkel valamilyen formában. Közösen tornáztunk, libasorban jártunk különböző göröngyös utakon. Sokféle kézügyességi feladatokkal ismerkedtünk: térbeli libákat, „libabarátokat nyírtunk, ragasztottunk; „barátságnyakláncot” fűztünk tésztából, lámpást készítettünk, mely elvezetett bennünket a jó út felé, s a végén a lámpás melegénél érezhettük az összetartozást jelképező tűz melegségét. Zsíroskenyeret kentünk egymásnak, mikor megéheztünk, átadva a másik pajtásunknak kedvességből, így hangsúlyozva az egymás iránti szeretetünket és kedvességünket. A „szeretetnyelven” (kártya) igyekeztünk kifejezni érzéseinket és megfogalmazni, mi tetszik a másikban, milyennek látjuk egymást. Zárásként „barátságpárnát” készítettünk és zenés, táncos mulatsággal zártuk a hetet. Minden pillanatát élveztem a hétnek, hiszen együtt lehettünk és egymást segíthettük mindenben.
A héten a „Boldog Óvoda” címről szóló oklevelet is átvettem, így nagy szeretettel folytathatom az idei nevelési évben is a boldogságórákat a gyerekek nagy-nagy örömére.