A foglalkozást kis elmélyüléssel kezdtük. Relaxációs dallamok hallgatása közben megfeledkeztünk a problémákról és arra gondoltunk milyen jó hogy vannak barátaink. Felidéztük Bagdi Bella H a boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát. Eljátszottuk a Kis barátom hogy vagy című játékot. Felolvastam a gyermekeknek Bezzeg Andrea Tavaszi ébresztő című meséjét. Örömmel , kíváncsian hallgatták az óvodásaink. Beszélgettünk arról, mit csinálhatnak együtt a jó barátok. A munkafüzetből színezőt színeztünk a barátságról. Jól éreztük magunkat a foglalkozáson.
Társas kapcsolatok ápolása
Novemberben kiemelt figyelmet szenteltük a társas kapcsolatok ápolására, az együttműködésre és egymás elfogadására.
Boldogságóra foglalkozás keretében első játékunk a ,,Barátságos tekintet” volt. Nagyon különleges élményről számoltak be, nem jellemző, hogy egymás szemébe nézzük tartósan. Sokan szinte zavarba jöttek a feladat közben, de jó érzésként élték meg a gyakorlatot.
Távíróoszlop nevű játékban egymás hátára rajzolt motívumnak és egymás fülébe súgott rövid mondatnak a továbbadása volt a feladat. Változó sikerrel értek célba az üzenetek.
Kérdéskártyák megválaszolása, a megkezdett mondatok befejezése közben egymás gondolatainak, érzéseinek megismerése nagyon jó alkalom volt, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és megnyílva egymásnak, kommunikációs kifejezőképességük fejlődjön.
Az óra lezárásaként a hónap dalát is meghallgattuk.
A társas kapcsolatok téma feldolgozása alkalmával néztünk érzékenyítő filmet( Az igazi csoda) , ami a hasonló korosztályba tartozó gyerekek az eltérő külsejű új osztálytárshoz való hozzáálláról szól, illetve az Utolsó padban címűt, ami egy cigány kislány budapesti iskolába kerülésének nehéségeit mutatta be.
Nagyobb projekt keretében határon túli osztályokkal vettem fel a kapcsolatot, akikkek remélhetőleg hosszabb ideig tartó együttműködés várható.
Gondolatfelhő alapján igyekeztünk összeszedni a legfontosabb, mindennapjainkat meghatározó kapcsolatainkat és egy-két szóval jellemezni azokat.
Novemberi témánkat A répa 🥕 című mese segítségével dolgoztuk fel. A mesében ugyanis kiderült, hogy összefogással sokkal könnyebben mennek a dolgok 🙂, mint egyedül.
Megbeszéltük, hogy nem baj ha segítséget kérünk a barátainktól, társainktól egy feladat elvégzéséhez.
Játékos formàban gyakoroltuk, hogy ezeket a baráti kapcsolatokat hogyan lehet ápolni és fenntartani.
Érintettük, hogy a barátok is néha – néha összevesznek, de kedvességgel és közös akarattal megoldhatók ezek a problémák is. 🙂
Napjainkat a ” Kis baràtom, hogy vagy” köszöntéssel kezdtük. 😉
Kedvesség világnapja alkalmából süteménnyel kedveskedtünk az óvodába járó minden kisgyereknek és felnőttnek. 🍪❤
Egészségnap alkalmából pedig az óvoda apraja és nagyja is ízelítőt kapott abból, hogy milyen fontos is az, hogy lelkileg is jól érezzük magunkat.
A színszörny mese segítségével arra kerestük a válaszokat, hogy ha összekuszálódtak az érzelmeink akkor ki tudjuk- e őket bogozni?
Vajon helyére tudjuk- e tenni a vidámságot, a szomorúságot, a haragot, a félelmet és a nyugalmat?
A Boldogságóra program „Társas kapcsolatok ápolása” témaköréhez kapcsolódva a 8.c osztály különleges, játékos meglepetéssel készült a kisebbek számára. Az adventi ráhangolódás jegyében egyik tanulónk Grinchnek öltözött, és a felsősök közreműködésével ellátogatott az alsósokhoz, hogy vidám hangulatot teremtsen.
A gyerekek örömmel fogadták a „betolakodót”, és közös játék keretében „elfogták” a Grinchet, ezzel – a történet szerint – megmentve a karácsonyt. A program során sok nevetés, izgalom és felszabadult közös élmény jellemezte a találkozást.
Pedagógiai szempontból a tevékenység több elemében is támogatta a társas kapcsolatok fejlődését:
Erősödött az iskolai közösség, hiszen a nagyobbak felelősséggel és szeretettel fordultak a kisebbek felé.
Pozitív interakciók alakultak ki a korosztályok között, ami segíti az elfogadást és a biztonságérzetet.
A közös játék során a diákok együttműködést, empátiát és proszociális viselkedést gyakoroltak.
A humor és a játékosság oldotta a feszültségeket, és hozzájárult a jó hangulathoz az adventi időszakban.
A program sikerét jól mutatta a sok mosoly, a felszabadult hangulat, valamint az, hogy a kisebbek napokig emlegették a „karácsony megmentését”. A 8.c példát mutatott arra, hogyan lehet kreatívan és örömmel ápolni a társas kapcsolatokat az iskolában.
Novemberben a társas kapcsolatok, támogató kapcsolatok volt a fő szempont, amely témakörben a gyerekek több játékkal és kreatív tevékenykedéssel is megismerkedhettek. A nagyobbak az „Add előre” játék és a közös pakolás során olyan fogalmakkal gazdagodtak, mint az együttműködés, együttérzés, egymás segítése. A csoportok a kedves szavak újbóli ismétlése által szert tettek a kedves szavak többszöri használatára, ezek egymás közti felszólítására, az egymásra való odafigyelésre. a szív puzzle és a bátorító tenyerekkel pedig önbizalmat, szeretetet sugároztunk.
A novemberi témánk a barátság volt.
A foglalkozást alma és szőlőszedő relaxációval indítottuk. Ezután kértem őket, hogy mondják ki az első szót, ami a barátságról eszükbe jut. Megbeszéltük, hogy azok a szavak, amiket kimondtak, hogyan és miért kapcsolódnak számukra a barátsághoz. Érdekes tapasztalás volt, arra kérdésre adott válaszuk, hogy kell-e ápolni, gondozni a barátságot. Először azt mondták nem. Rávezettem őket példákon keresztül, hogy mi történik akkor, ha nem figyelünk oda a barátunkra, mi lesz, ha csak úgy hagyjuk, hogy legyen. Felcsillanó szemek jelezték a felismerést.
Felolvastam nekik a róka és a farkas meséjét, mely után nagyon leleményes válaszokat adtak a könyvben fellelhető kérdésekre.
A foglalkozás második felében lerajzolták a legjobb barátjukat, néhány szóban bemutatták, végül pedig a három szívecskés módszerrel megfogalmazták, miért jó a barátság, miért jó, ha van barátunk.
Ebben a hónapban a közösségépítés és a pozitív szemlélet fejlesztése állt a boldogságórák középpontjában. A gyerekekkel elkezdtük vezetni a boldogságnaplót, amelyben mindenki rögzítheti a vele történt pozitív eseményeket, valamint kedves üzeneteket írhatnak egymásnak. Ez a tevékenység nemcsak a hála gyakorlását segítette, hanem a társas kapcsolatok elmélyítéséhez is nagymértékben hozzájárult.
Közösen elkészítettünk egy „Ezen a napon” pozitív naptárat, amelyben minden napra választottunk egy olyan feladatot vagy figyelendő szempontot, amely erősíti a közösséget és fejleszti a gyerekek szociális érzékenységét. Minden alkalommal, amikor sikerül egy kitűzött célt megvalósítanunk, a gyerekek kiszínezhetik az ahhoz a naphoz tartozó sugarat, így látványosan követhetjük a közös naptárunk eredményeit. A gyerekekkel olyan célokat fogalmaztunk meg, amelyek elősegítik az együttműködést, az empátiát és az egymásra való odafigyelést persze egy kis humorral megfűszerezve. Boldogságfalat is készítettünk az iskola aulájába, amelyre pozitív gondolatokat írtunk – olyan üzeneteket, amelyek feltöltik és jókedvre derítik az embert.
Az órák légköre végig támogató és elfogadó volt: sokat beszélgettünk, és kiemelt hangsúlyt fektettünk arra, hogy megtanuljuk meghallgatni egymást, odafigyelve a másik érzéseire és gondolataira. Minden foglalkozást egy közös öleléssel vagy pacsival zártunk, ezzel is erősítve a szeretetteljes csoporthangulatot.
1. Kapcsolati háló térkép
A diákok rajzoljanak egy kis hálót maguk köré:
→ 5–6 fontos ember, és mellé egy-egy szó, hogy miért értékes számukra az a kapcsolat.
2. Dicséret-kör
Körben ülés, és mindenki mond egy pozitív tulajdonságot vagy élményt a bal oldalán ülőről.
→ Nagyon erős közösségépítő hatású.
3. Együttműködős mini-kihívások
Példák:
Néma sorakozó születési hónap szerint.
Kötött kezű csapatépítés: közösen kell megoldani egy rejtvényt vagy építeni valamit.
Páros rajz: egyik beszél, a másik rajzol, de nem mutathatják meg egymásnak a lapot.
A Boldogságóra november hónapban a társas kapcsolatok ápolásáról szólt. A foglalkozás elején egy távíróoszlopot készítettünk, ahol kedves jeleket rajzoltunk egymás határa. Ezután körbe ültünk, hogy jobban egymásra tudjunk figyelni. Sorban mindenki megkérdezte a mellette ülőtől: „Kis barátom, hogy vagy?”, és közben igyekeztünk őszintén meghallgatni a választ. Ahogy haladtunk körbe, egyre felszabadultabban beszéltünk az érzéseinkről és arról, hogyan telt a napunk. A foglalkozás végén elmondtuk egymásnak, miért szeretjük és miért becsüljük a másikat. Végül megöleltük egymást, így téve még erősebbé a köztünk lévő barátságot.