Az órakezdő relaxáció és a jobb veled a világ meghallgatása után egy történetet olvastunk az igazi barátságról. Ezt megbeszélve mindenki lerajzolta a számára legkedvesebb társas kapcsolatát, melyet felragasztottunk egy fotoalbum oldalára.
Társas kapcsolatok ápolása
A társas kapcsolatok témakört olyan játékokkal vezettük be, amelyekben a gyerekeknek rá kellett jönniük, hogy a megoldáshoz együttműködés szükséges. Természetesen sok nevetésre adtak alkalmat ezek a játékok, mint pl, a „Jégtábla” és a „Sziámi ikrek” elnevezésű.
A második fontos lépés az volt, hogy tisztában legyenek a tanulók a személyes körükkel, hogy kikkel állnak társas kapcsolatban és azok milyen mélységűek.Azért tartom fontosnak ezt a feladatot, mert a tanulóim körében nagy probléma a különböző viszonyok közötti határok elmosódása, ebből pedig komoly bonyodalmaik is voltak már!
Majd a legfontosabb 3 személy megnevezése következett, amely nem is volt olyan könnyű feladat!!!
Érdekes volt a „közös tulajdonságok” játéka is, ahol a véletlenszerű páralakítás után, néhány pillanat alatt, 3 közös tulajdonságot kellett felfedezniük egymásban.
A barátság „kritériumait” nagyon ügyesen megfogalmazták a gyerekek és elgondolkodtató volt Szókratész meséje is.
A téma lezárásaként, barátságaik legszebb pillanatait örökítette meg a csodafényképező.
Az osztályommal most a közös történet kitalálásával, mese írással próbálkoztunk. Készítettünk hozzá néhány illusztrációt is, melyet begépelés után beillesztettem a szöveg mellé. Kinyomtattam több változatot is az elkészült meséből, s a gyerekek szavazattal eldöntötték melyik legyen a fő kép. Mindenesetre mind a 4 mese változatot, s az összes elkészült Naftalin törpe ábrázolást, illetve illusztrációt kirajzszegeztük a tantermünk parafa-táblájára. (Ezekről is felraktam néhány fotót.) Nagyon tetszett ez a feladat mindenkinek, hiszen 3 órán át szövögettük, többször átírtuk, megváltoztattuk a végleges mesénket, + 1
órát terveztük az illusztrációt, 1 órát színezgettünk (s otthon pedig befejezgették a rajzokat). VÁRJUK A KÖVETKEZŐ KIHÍVÁST! 🙂
A társas kapcsolatok téma nagyon közel áll a tanulókhoz. 8. osztályosok lévén sokat beszélgettünk, komoly gondolataik vannak a témában és kezdik felnőttesen látni a kapcsolatok lényegét. Örömmel vettek részt az aláírásgyűjtő játékban és tetszett nekik, hogy mennyire jól ismerik egymást és mindenki pozitívan állt a feladathoz.
Az osztályt a 8 év alatt nagyon sok változás érte, mégis jó közösséggé váltak és azt is jól látják, mi kellett ahhoz, hogy idáig jussanak.
A társas kapcsolatok ápolása jó lehetőség arra, hogy sokat beszélgessünk és ami a kicsiknél nagyon fontos, fő hangsúlyt kap a testi érintés és simogatás. Olyan dalokkal és dalos játékokkal ismerkedtünk meg, ahol sokszor kellett párt választani, így megfigyelhető volt a baráti párok, a kötődések alakulása. A hónap meséje nagy tetszést aratott. Márton napjára is készültünk, amikor kiemeltük a jó cselekedeteket és az örömszerzést. Lámpás felvonuláson vettünk részt együtt a szülőkkel. Készül Boldog Dóra és Szilárd „kispadja”, amelyen majd hallgatni fogják velünk együtt a meséket. A hónap feladatát a nagyobb gyerekek készítették el, de a kicsik is ott voltak körülöttük.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport, 5-6. osztály
A hónap során sokat beszélgettünk a kapcsolatokról, míg eljutottunk a versenyfeladat témájáig. A magányos törpe problémaforrás volt számukra, ezért úgy döntöttek, kell neki barát!
„Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.”
Először énekelt, majd elkezdett hallgatózni, de nem hallott semmit. Aztán a kapu felől valami zajt hallott. Megörült, hátha valaki ismerőse jött, majd rájött, hogy az sem lehet, mert hosszú ideje egy látogatója sem volt. Ennek az az oka, hogy korábban se engedett be senkit, így lassan elmaradt mindenki. Naftalinnak a törpének „ szúrós” volt a természete, mint a növénynek az illata, mindenki tudta róla a környéken. A nevét is ezért kapta.
Most mégis hallotta a hangot a kapu felől. Veszekedve, dörmögve odament és egy gyönyörű kutyussal találta szembe magát. Első gondolata az volt, hogy elzavarja, de a kutyus csóválta a farkát és barátságosan dörgölőzött hozzá, ezért beengedte. Megitatta, megetette, simogatta és beszélgetett vele, estére beengedte a házába, együtt aludtak. Reggel jókedvűen ébredt. Furcsa volt neki a jókedv, de tudta, hogy a kedves kutya miatt van.
El is döntötte, hogy megtartja a kutyát, legalább nem lesz egyedül. Ezután kiáltásokat hallott a kerítésen túlról, az erdő felől. –Kókusz! Kókusz! Már tudta, hogy a kutya neve lehet, mert a kutya szaladt a kerítés felé. Egy vadászt látott. Ment ő is és beengedte Dömötört az erdőkerülőt.
Dömötör bemutatkozott és Naftalin már tudta, hogy övé a kutya. Nagy félelem jött rá, hogy megint egyedül marad. Most nem volt „szúrós”, barátságosan behívta Dömötört és nagyon jó kis beszélgetésbe kezdtek. Sokáig beszélgettek, nagyon jól megbarátkoztak. Meg is beszéltek egy következő találkozást.
Dömötör és a kutyus elmentek, de Naftalin már boldog volt, hogy lett barátja. Egyszerre kettő is.
„Bár fontos tudnunk, hogyan érezzük magunkat jól egyedül is önmagunkkal, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szükségünk van mások szeretetére és társaságára.” /Demi Lovato/
Elvarázsolt Házikó Óvoda/ Gradinita Casuta Fermecata
„Jópajtások” közös emléke
A „Jópajtások” csoportjából 5 nagycsoportos részt vettünk egy „Oviolimplián”. Ezen az olimpián különböző sportversenyek voltak, melyeket végig kellett csináljuk.
Nagyon vártuk ezt az eseményt, megválasztottuk a csapatvezetőt és nap mind nap gyakoroltunk az oviolimpiára. Az esemény reggelén, jó korán becsomagoltunk, vizet, gyümölcsöt, szendvicset, sportcipőt és mikrobusszal elmentünk Kolozsvárra, ahol a verseny volt. Az olimpiát egy óriási sportteremben tartották, ahol még volt sok sok gyerek. A csoportok különböző színű pólókban voltak. Mi voltunk a piros csapat. Voltak egyforma színű pólós csapatok is, de olyan mint a miénk több nem volt. Mikor megérkeztünk, volt aki azt érezte, hogy jaj Istenem, mit csinál ott és azon gondolkozott, hogy nem fog nyerni semmit. A legtöbben nagyon jól, szuperen éreztük magunkat, mert tudtuk, hogy nagyon jó lesz. Mielőtt elkezdtük a próbákat, bemelegítettünk, egy néni mutatta, hogy mit kell csinálni.Voltak ott bírók is és csak akkor indulhattunk mikor a bíró leengedte a kezét. Mikor a csapatunk hamar befejezte a próbát a csapatvezető fel kellett emelje a kezét, jelezve, hogy végeztünk és akkor a többi csapat megtapsolt minket. Nekünk több próba is tetszett: a futás, a célba-dobás, a szökdécselés és a bukfenc. Nagyon örültünk, hogy a végén kaptunk oklevelet, érmét és kupát. Bármikor szívesen visszamennék, mert nagyon jó és izgalmas volt.
Másoknak is ajánljuk az oviolimpiát, mert nagyon jól fogják érezni magukat, nagyon fogják szeretni, ehetnek szendvicset, utazhatnak Szováti-s busszal és a végén kapnak díjat.
Álmos Vezér Gimnázium és Általános Iskola
A gonoszkodó törpét magányra ítélték.
Batthyány Lajos Általános Iskola Géza Fejedelem Tagiskolája
A társas kapcsolatok témájához az örök klasszikust, a sógyurmát hívtam segítségül. A fiúk barátság-korongokat készítettek, a lányok pedig barátság-szíveket. A legjobb barátjuknak ajándékozták a kis műveket, de még gondoltunk egyet és „összeálltunk” BOLDOGSÁG-gá és BARÁTSÁG-gá. Együtt fogalmazták meg a másodikosaim, hogy mennyire fontos már számukra is a barátság ( ha még ilyen idős korban múlékonyak is ezek a társas kapcsolatok ), ami nagyon boldoggá teszi őket.