NOVEMBER: TÁRSAS KAPCSOLATOK HÓNAPJA
Minden korosztály számára fontosak a társas kapcsolatok ápolása, de azt gondolom a 4. osztályosok számára különösen. Hiszen a kiskamaszkor megjelenésével a barátságok és a családi kapcsolatok terén is elég gyakoriak a „viharfelhők”, tehát a folyamatos törődés, ápolás nagyon fontos. Ezért mi igyekeztünk nagyon körül járni ezt a témát.
1. ILLEMSZABÁLYOK: Megbeszéltük, és ki is függesztettük az osztályban, a köszönéssel, és az iskolai élettel kapcsolatos illemszabályokat, és kitértünk a bemutatkozás és az ismerkedés szokásaira is.
2. SZOBOR: Élő szobor játékot játszottunk, melynek során csoportonként szobrot alkottak a barátságról, a szeretet érzéséről, és az anya –lánya, apa –fia kapcsolatról.
3. IDÉZETEK: Idézeteket olvastunk a barátságról, megbeszéltük, milyen egy jó barát.
4. LOGÓ: A táras kapcsolatokról logót készítettünk
5. NÉPSZERŰSÉG: Kérdőívet töltöttek ki a gyerekek, amelyben arra voltam kíváncsi, hogy szerintük mely tulajdonságok a legfontosabbak ahhoz, hogy valaki népszerű legyen az osztályban. Ennek eredményét természetesen kiértékeltük, és megbeszéltük.
6. VERSENYEK: Ebben a hónapban az osztályban többen is sikereket értek el tanulmányi9 versenyeken. Ez jó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk az irígységről, és, hogy milyen jó érzés együtt örülni a másikkal, így részese lehetünk társunk boldogságának.
7. INTERNET VESZÉLYEI: Az ő korukban már néhány gyereknél a társas kapcsolatok terén belép egy új színtér az internet is. Ezért nagyon örültem, hogy lehetőségük volt meghallgatni a gyerekeknek egy előadást az internet veszélyei címmel, melyet a rendőrség egyik szakembere tartott számukra.
8. MOBILOZÁS: Beszélgettünk a mobilozás illemszabályairól is.
9. SMILE : Saját tervezésű smile jeleket készítettek.
Készítettünk az osztály életéről szóló fényképekből egy nagy smile formát, amit kitettünk az osztályterem ajtóra, és azóta is szívesen nézegetik „ nosztalgiázva” a közös élményeket. Hiszen a sok értékes és emlékezetes közös élmények tartják össze a társas kapcsolatokat.
10. ÉNEKLÉS: Együtt énekeltük Bagdi Bella: Pozitív mondóka és rosszkedv elűző dalait.
11. TAPSI RELAX: Meghallgattuk CD-ről a Tapsi Relax „ A nagy titok” című mesét. Ez a történet arra világít rá, hogy mindenki más, de ezért nem kell csúfolni senkit, hiszen mindenki jó valamiben, mindenki értékes.
12. MUNKAFÜZET: A boldogságóra munkafüzet feladatai közül megoldottuk a Mf. 42-44.odalig, ezekben a feladatokban az igazi barátság és az értékes emberek témakörével foglalkoztunk.
13. TÁRSASJÁTÉK: Megbeszéltük, hogy kinek mi a kedvenc társasjátéka, és miért jó és értékes időtöltés a társasjátékozás. Ezt a hónapot egy nagy közös társasjátékozással fejeztük be, mely során a novemberi viharos szél messze fújta a gondokat, és a felhőtlen vidámság, móka, kacagás volt a főszereplő, no meg a gyerekek.

A csodálatos Kerekerdő lakói, az optimista mesében megismert szereplők segítettek nekünk eligazodni a társas kapcsolatokban. Az Ölelésnap című mesén keresztül megértettük, hogy milyen jó érzés, ha szeretnek minket, milyen melegséggel tölti el szívünket, ha törődnek velünk, hogy nehézségek idején kitartani és segíteni az az igazi erőfeszítés. Bölcs Manóanyó megtanította, hogy a szeretet oltalmaz a félelemtől, és hogy a barátság olyan szent kapocs, ami oltalmaz a magánytól, mert mindig van kihez fordulni baj esetén.
Kihangosítottuk a szereplők gondolatát, húztunk a Pozitív gyerek vagyok kártyákból és meséltünk olyan történeteket egymásnak, ami velünk megtörtént, amikor mi is a kártyán szereplőt éreztük, gondoltuk. Elmentünk közösen a Tulajdonságboltba, ahol akciót hirdettek a jó barátra jellemző tulajdonságokból, így gyorsan mindet megvettük. Ezeknek a tulajdonságoknak a segítségével ÖTSOROST készítettünk a barátról. Elhatároztuk, hogy a mese mintájára mi is tartunk minden héten egy ölelésnapot, hiszen az ölelés a legszebb és legcsendesebb módja annak, hogy kifejezzük azt, hogy szükségünk van egymásra. A hétfőt választották a gyerekek, mert akkor találkozunk először a héten. Az órát egy közös masszírozással zártuk, együtt mondtuk el az Időjárásmesét. Természetesen az óra végén megkaptuk a tündérektől a kastély 3. szobájának kulcsát, amit közös énekléssel, tánccal köszöntünk meg.
Egy nagyobb közösséghez tartozást is megerősítettünk ebben a hónapban, hiszen lelkesen csatlakoztunk városunk FÁZZUNK! programjához, ahol osztályunk a szülőkkel kiegészülve húsz fát ültetett el „egy élhetőbb Derecskéért”. Büszkék vagyunk magunkra!
„ A csodák mindig ott vannak körülöttünk, sokszor észre sem vesszük, mert nem csapnak zajt. Szép csendben várják, hogy felfedezzük őket.” Ilyen csoda az ölelés is.
Az Ölelésnaptól még csodálatosabb lett Kerekerdő, és a MI OSZTÁLYUNK is!
(Az Ölelésnap című mese saját írásmű.)

A mese írása közben ismét átbeszéltük a témát. A gyerekek boldogan olvasták a kész mesét.

A magányos törpe
Naftalin a törpe magányosan sétált birtokán, mert mostanában senki sem látogatta meg.Egy napon, mikor az erdőt járta, sírásra lett figyelmes. A hang forrása egy törpelány volt. Naftalin megszólította.
-MIért sírsz itt a fa tövében ilyen keservesen? A törpelány felnézett és így válaszolt:
-Elvesztettem a szüleimet. Kirándulni jöttünk ide Törpefalváról, de vihar támadt és a következő pillanatban elsodort az anyukámtól és az apukámtl.
-Ne sírj!-szólt Naftalin-segítek neked megtalálni őket.Úgy ismerem az erdőt, mint a teyeremet.
-Jaj de jó! Köszönöm szépen!De nem fogalkzavarni valamiben?
-Nem.Sajnos nagyon kevés barátom van, családom sincs, egyedül vagyok.Örömmel segítek neked.
-Igazán szomorú, ha valaki egyedül van, de köszönöm a segítséget.
Elindultak és hamarosan meg is találták a törpelány szüleit, akik már kétségbeesve keresték egyetlen lányukat.Hatalmas volt az örömük, mikor elveszett leányuk épségben előkerült Naftalin oldalán.Nem győztek hálálkodni a segítségért. Meghívták magukhoz Naftalint és amikor kiderült, hogy a törpének senkije sincs, befogadták a családjukba és már sosem kellett egyedül lenni a törpécskének. Itt a vége, fuss el véle!