Boldogság óránkat relaxálással kezdtük. Majd közösen hallgattuk Bagdi Bella dalát, melynek címe: Ha boldog vagy, mutatsd meg mindenkinek. Beszélgettünk arról, hogy kinek van barátja. Kis szivecskét választottak maguknak. A szívecskével odamentek a barátjukhoz és odaadták neki. Majd elmondták, hogy miért a barátjuk.
Barátomnak tekintelek, mert….
–Sokat játszunk együtt!
–Szépen rajzolsz!
–Nem kiabálsz!
–Nem árulkodsz!
–Segítesz a kisebbeknek!
Játszottunk páros játékokat, páros forgásokat, mondókázásra körben jártunk párosával. Közös énekléssel fejeztük be az óránkat.

Ennek a témának a bevezetését relaxációs gyakorlatokkal kezdtem el. Előkerült a boldogságórás macink is a szőnyeg közepére, majd elkezdtünk beszélgetni a kapcsolatainkról, kik a család tagjai, kit nevezünk barátnak, és hogyan tesz a boldogságunkhoz ha ezeket a kapcsolatokat ápoljuk. A beszélgetés után érintő játékot játszottam a gyerekekkel, egy simogató párnácskával kellett valakit megsimogatniuk úgy, hogy nem beszélnek közben, csak egymás szemébe néznek. Mindenkire sor került, láttam a szemükben a hálát és az egymás felé fordított figyelmüket, szeretetüket. Nagyon jó játék volt! Ezután elolvastam a hónap meséjét, majd megbeszéltük a benne hallodtakat. Készítettünk közösen egy barátságszívet, sok barát került be a szívbe. Többször meghallgattuk a hónap dalát és táncoltunk rá. Kértem tőlük, hogy készítsenek otthon családrajzot is. Másnap behozták és a többiek előtt elmesélték kiket ábrázolnak a rajzon, kikből áll a családjuk. Büszkén mutatták be a rajzaikat. Egész hetünket kőrbe ölelte a barátságkarkötők készítése, mindenki fűzött fonalból valakinek egy karkötőt, melyet az utolsó nap, pénteken adtak át egymásnak, addig titok volt kinek készítették. A karkötőket úgy adták át egymásnak, hogy elmondták, mit szeretnek a másikban. Olyan jó volt látni a szemükben a szeretetet, a képek magukért beszélnek. Nagyon várták már hogy odaadhassák és hogy megkapják a karkötőket. Szerintem ez méltó lezárása volt a havi témánknak.

Ennek a témának a bevezetését relaxációs gyakorlatokkal kezdtem el. Előkerült a boldogságórás macink is a szőnyeg közepére, majd elkezdtünk beszélgetni a kapcsolatainkról, kik a család tagjai, kit nevezünk barátnak, és hogyan tesz a boldogságunkhoz ha ezeket a kapcsolatokat ápoljuk. A beszélgetés után érintő játékot játszottam a gyerekekkel, egy simogató párnácskával kellett valakit megsimogatniuk úgy, hogy nem beszélnek közben, csak egymás szemébe néznek. Mindenkire sor került, láttam a szemükben a hálát és az egymás felé fordított figyelmüket, szeretetüket. Nagyon jó játék volt! Ezután elolvastam a hónap meséjét, majd megbeszéltük a benne hallodtakat. Készítettünk közösen egy barátságszívet, sok barát került be a szívbe. Többször meghallgattuk a hónap dalát és táncoltunk rá. Kértem tőlük, hogy készítsenek otthon családrajzot is. Másnap behozták és a többiek előtt elmesélték kiket ábrázolnak a rajzon, kikből áll a családjuk. Büszkén mutatták be a rajzaikat. Egész hetünket kőrbe ölelte a barátságkarkötők készítése, mindenki fűzött fonalból valakinek egy karkötőt, melyet az utolsó nap, pénteken adtak át egymásnak, addig titok volt kinek készítették. A karkötőket úgy adták át egymásnak, hogy elmondták, mit szeretnek a másikban. Olyan jó volt látni a szemükben a szeretetet, a képek magukért beszélnek. Nagyon várták már hogy odaadhassák és hogy megkapják a karkötőket. Szerintem ez méltó lezárása volt a havi témánknak.

Ebben a hónapban sokat beszélgettünk a barátságokról, barátokról. Számos barátokról szóló történettel színesítették meg a gyermekek a boldogságórákat. Meséltünk, relaxáltunk, meditáltunk és a gyermekek jobban odafigyeltek a barátainkra, segítették ahol tudták egymást, sokat játszódtak egymással. Nagy szeretettel játszották el a ” Tavaszi ébresztő ” című mesét.
Naponta indult a „barátságvonatunk” amiben a gyermekek a legjobb barátai közé/mögé ülhettek.
Magvakból készítették el a barátságvirágot, aminek a szirmai egy-egy barátot jelképeztek.