Novemberi boldogságóránk sajnos a koronavírus miatt nem egészen úgy alakult, ahogy azt előzetesen terveztem. A megvalósításhoz kértem a szülők a segítségét, együttműködését. Az ovis zárt csoportunk felületén tájékoztattam őket , az aktuális témánkról, annak jelentőségéről, fontosságáról. Online felületen találtam egy nagyon kedves, kis megkapó történetet, mely egy barátság kialakulásáról szól ( A szeretetre vágyó süni) A meséhez készítettem egy videót, és megkértem a Szülőket, miután közösen megnézik a mesét, beszélgessenek a gyerekekkel: miről szólt, szomorú vagy vidám történet , talált- e barátot a süni stb… Aztán arról, hogy a gyermek, mit gondol a barátságról? Van e neki barátja, ki ő, mit szoktak együtt csinálni? Fontosak -e a barátok? Mi lenne velünk barátok nélkül?
A beszélgetéseket követően a szülők az alábbi a gyermekek által megfogalmazott gondolatokat küldték:
– ” Igen , szerintem a barátság fontos. Nagyon jó a barátság, mert sokat játszhatunk a barátainkkal. Nekem is van barátom…”
-„Nekem nincs sok barátom, igazából most már csak egy, mert az igaz barátom elment iskolába. A barátomat azért szeretem, mert meg tudom vigasztalni, ha sír. Együtt legózunk……”
-” Fontos a barátság. Nekem is van barátom. Sokat játszunk együtt és odafigyelünk egymásra.”
A beszélgetés után a gyermekek különböző feladatok közül választhattak: lerajzolhatták a barátjukat, vagy a meséből ami a legjobban tetszett nekik, színezhettek barátságszíveket. Megosztottam Velük a hónap dalának linkjét, így otthon is hallgathatták szeretettel. (https://youtu.be/ugFvhdvPAhs)
Bízom benne, hogy decemberben megerősödve- ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.

Nagy lelkesedéssel kezdtünk hozzá a gyerekekkel a november havi feladatok feldolgozásához. Nagyon sok olyan játékot játszottunk, amelyben szerepet kapott a barátság és a társas kapcsolatok. Minden reggel érkezéskor elmondták a napi jó híreket, amely egy személyes beszélgetés volt, amely a jó hírek elmondása után élménybeszámolóval is társult. A hónap végén azok a gyerekek is szívesen beszámoltak az élményeikről, akik korábban tartózkodóak voltak. Előre elkészítettem a kis kártyákat, amelyen a dátum és a jel szerepelt, majd felírtam amit a gyerekek elmondtak nekem. Ők helyezték el a kis dobozba, amely a hónap végére meg is telt. A negyedik hét végén egy kis játékkal zártuk le a „Jó hírem van feladatot”. Mindenki húzott egy kártyát, azt felolvastam, aki magára ismert, hogy ő mondta, az jelezte és elmondta, hogy mire emlékezett abból amit mondott. Jó memória és emlékezet fejlesztő játék volt lezárásként. Ebbe a feladatba bevontam a szülőket is, miután a személyes beszélgetésre sajnos nincs sok lehetőségünk, a csoportunk facebook oldalán egy játékra invitáltam őket is. Mindennap kiírtam az oldalra néhány jó hírt, amit ha felismertek, hogy az ő gyermekük mondhatta, akkor azt jelezték. Ez olyan jól sikerült, hogy egymás között, de nyilvánosan megbeszélték a történeteket. Több család életébe bepillantást nyerhettünk és ez a feladat a szülőket is közelebb hozta egymáshoz.Nagyon jó érzés volt, amikor elismerő szavakat kaptam tőlük, hogy ez milyen jó ötlet volt, örültek a kezdeményezésemnek. A barátság szív is elkészült. Együtt ragasztottuk fel a szívecskéket. Az egyik kislány ötlete volt, hogy ragasszunk fel kicsi szíveket is, hogy az legyen egy száj, ami mosolyog, az ő szavaival élve ” A mi csoportunkban mindenki mosolyog, akkor a szívünknek is kell!” Elmondták kinek ki a barátja, miért szereti. Összekötöttük ezeket a szíveket és beleírtuk azokat a gondolatokat, ami elmondtak egymásról. A hiányzó gyerekek szívecskéje üresen maradt, de beszélgettünk róluk is, nagyon jól ismerik egymást a gyerekek, mert meg tudták nevezni kinek ki a barátja. Az elkészült munka a csoportszobánkat díszíti. A hónap dala kedvence lett a gyerekeknek. A hónap meséjét is meghallgatták, voltak akik játékidőben többször is bábozták, érdekes történeteket adtak elő. Minden tevékenységünkben előtérbe kerültek a baráti kapcsolatok. A társas kapcsolatok téma feldolgozása mind a gyerekek, mind a szülők körében megvalósult!

Ebben a nehéz vírusos időszakban még kiemeltebb figyelmet fordítottunk csoportunk életére és a barátságok elmélyítésêre. A gyerekek egymáshoz való ragaszkodása már nagycsoportban nem felszínes, hanem elmélyültebbek és kialakultak a jàtszóközösségek és a barátságok. A hiányzó gyerekekről is beszélgettünk a csoportban, szinte minden gyermeknek van olyan csoporttàrsa, aki hiányzik neki és a vele töltött idő.
A „barátság karkötő” elkészítésével mindenki nyomatêkositotta, hogy ki a legjobb barátja és miért. Örömmel adtàk át az elkészített karkötőt a kis cinegék.
Három csoportra osztottuk a gyerekeket és a kreativitásukra bíztuk, hogy mit fognak építeni a Duplo és Lego építővel. Szebbnél szebb alkotások születtek, így mindenki egy kis meglepetést és dicséretet kapott a szorgalmas munkájáért.
Bàbozâssal zártuk ennek a témakörnek a végét, amelyben a Maci irigy lesz című mesét dolgoztuk fel. Az adott téma nagyon közel áll a gyerekekhez és szívesen beszélgettünk róla a csoportban.