A 3–4 éves gyermekek érzelmi és szociális fejlődése erőteljesen kibontakozik: ekkor kezdenek igazán érdeklődni társaik iránt, alakulnak első „barátságaik”, de még gyakoriak a konfliktusok, hiszen az önkifejezés, az együttműködés és az empátia képességei most formálódnak. Óvodapedagógusként fontos feladatom, hogy ezeket a frissen szárnyra kapó társas készségeket támogassam: példát mutassak a szeretetteljes kommunikációra, segítsem a gyerekeket érzéseik felismerésében, és pozitív mintákkal erősítsem bennük a helyes viselkedés kialakulását.
Megvalósított tevékenységek
A foglalkozást egy Bagdi Emőke által kidolgozott relaxációs gyakorlattal indítottuk, melyet mozgásos mondókával kötöttünk össze. (Kitárom a világom, mint a virág kinyílok…, Tüdőtakarítás…) Ezt követően meghallgattuk a Bagdi Bella – Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek és a Világomban minden rendben van című dalokat, amelyekre a gyerekek nagy örömmel táncoltak. A jó hangulat megalapozta a további közös munkát.
Ezután bemutattam a Süni irigy lesz című mesét. A mese után beszélgettünk a süni, a mackó és a nyuszi viselkedéséről: mi volt benne helyes vagy helytelen, miért bántották vagy éppen segítették egymást a szereplők. A beszélgetést a saját tapasztalataik felé tereltem, és bár leginkább elsősorban a sérelmeiket sorolták, ezek jó alkalmat adtak a problémák közös feldolgozására. Megmutattam nekik, milyen megoldási lehetőségeik vannak, és megerősítettem bennük a helyes, együttműködő cselekedeteket.
A társas kapcsolatok fejlesztésében szerepet kapott a kooperatív ernyő is, amellyel, nagy örömmel játszottak a gyerekek. Az ernyő közös mozgatása, emelése és süllyesztése szimbolikusan is megjelenítette az együttműködést: csak akkor volt szép és sikeres a játék, ha mindenki figyelt a másikra, alkalmazkodott és közösen dolgoztunk. Az élmény erősítette bennük azt az érzést, hogy együtt sokkal többet lehet elérni.
A következő játékos feladat során labdagurítás közben kedves szavakat mondtak egymásnak — ez segítette az elfogadást és az egymásra való figyelést. A barátság témáját tovább erősítette a barátság-rajz, illetve színező, amelyeket később ki is tettünk, hogy mindenki megcsodálhassa.
Végül gyógynövényekből készítettünk „gyógyító varázskeveréket”: papírüveg sablonokra ragasztották a növényeket, mintha egy olyan különleges keveréket állítanának össze, amely segít megőrizni a békét, a barátságot és a jó kapcsolatokat a csoporton belül. A gyermekek nagy fantáziával dolgoztak, és közben észrevétlenül gyakorolták az együttműködést, a türelmet és a közös alkotás örömét.

Támogató kapcsolatok
A novemberi boldogságóra célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék, kik azok az emberek az életükben, akik segítik, támogatják és biztonságot nyújtanak számukra. Az órán egyszerű, élményszerű tevékenységeket alkalmaztunk annak érdekében, hogy a tanulók saját tapasztalataikon keresztül értsék meg a támogató kapcsolatok jelentését.
Móra Ferenc: A jó orvosság című mesét feldolgoztuk, majd kiszínezték a hozzá kapcsolódó színezőt. A „Kis barátom, hogy vagy?” játék során nagyon figyeltek egymásra, kedvesen szóltak társukhoz. Eljátszottuk a „kedves szavak kosara” című játékot, színeztük és összeraktuk a szív puzzlét, építettünk dominótornyot, majd megállapítottuk, hogy közösen milyen szép dolgokat tudunk létrehozni.
Megbeszéltük, mit jelent az, ha valaki segít nekünk, vigyáz ránk vagy velünk van. A gyerekek saját példákat mondtak: szülők, testvérek, tanár nénik, barátok. Ők biztonságot, örömöt, nyugalmat és bátorítást adnak.
Az iskolai „Ki mit tud?” tehetséggondozó rendezvényen a gyerekek megtapasztalták, milyen jó érzés együttműködni és közösen sikerrel járni. Az együtt töltött önfeledt udvari játékban is boldogan vettek részt.
A gyerekek megértették, hogy mindannyiunknak szüksége van olyan kapcsolatokra, amelyekben szeretetet, figyelmet és biztonságot kapunk. Még sokat kell dolgoznunk, hogy az érzelmeiket kezelni tudják, de jó úton haladunk.

A Boldogóvoda program havi témája a társas kapcsolatok ápolása volt, amely a Margaréta csoportban kiemelt szerepet kapott november folyamán. A 4–5 éves gyermekek számára a társas kapcsolatok megélése, gyakorlása, valamint az egymás iránti érzékenység fejlesztése különösen fontos, ezért olyan tevékenységeket terveztünk, amelyek segítik az együttműködést, az empátia fejlődését és a közösségi élmények megerősítését.

Ebben a hónapban egy rendhagyó programmal is készültünk: a csoportunk csatlakozott a koraszülöttek világnapjához. A kolleganőmmel, Sotkóné Lefkánics Edittel úgy gondoltuk, hogy a társas kapcsolatok ápolásának, az elfogadás és empátia kialakításának fontos része, hogy már óvodás korban lehetőséget teremtsünk az érzékenyítésre — természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelő, játékos és biztonságos formában.

A gyermekekkel beszélgettünk arról, hogy mindenki másképp érkezik erre a világra: van, aki nagyobb, van, aki kisebb babaként; van, aki hamarabb születik meg, és olyan is van, akinek több segítségre van szüksége az első időszakban. Mesékkel, különböző méretű játékbabák bemutatásával és egy saját készítésű „inkubátor” segítségével ismerkedtek meg a témával, külön figyelmet fordítva arra, hogy mindezt pozitív, félelmet nem keltő módon dolgozzuk fel. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a történeteket, és sokan megosztották saját élményeiket testvéreikről, családtagjaikról.

A nap során a gyermekekkel és a kollegáimmal közösen készítettünk egy különleges molinót, amelyet a kis kezek nyomatai díszítettek 💜🙌 . – A lila szín – a koraszülöttek jelképes színe – az összetartozást, a reményt és az együttérzést fejezi ki, valamint közösen dekoráltuk a csoportszobát is, ezzel is erősítve az összetartozás élményét. A közös alkotás során a gyerekek gyakorolták az együttműködést, a segítségnyújtást és a türelmet, amelyek a társas kapcsolatok alapvető elemei.
A molinót még aznap elvitte a kolleganőm és a főnököm a Margaréta csoport nevében a Nyíregyházi Jósa András Kórház Koraszülött részlegére, ahol nagy szeretettel és hálás szívvel fogadtak bennünket . Megható volt látni, milyen örömet és támogatást jelenthet egy ilyen apró, de szívből jövő gesztus.

A Margaréta csoport szülei szintén csatlakoztak a kezdeményezéshez: felajánlásként öt darab KORIP-polipot horgoltak, amelyeket szintén átadtunk a részlegnek.
Ezzel a közösségi összefogással nem csupán érzékenyíteni szerettünk volna – hogy a gyerekek is megértsék, milyen törékeny és különleges lehet egy korán érkező baba élete –, hanem konkrét segítséget is szerettünk volna nyújtani. Fontosnak tartjuk, hogy közösségként az odafigyelést, a támogatást és az együttérzést képviseljük.

A foglalkozássorozat és a világnapi program tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyermekek nyitottan, kíváncsian és empatikusan fordultak a téma felé. Fontosnak tartjuk, hogy már óvodás korban kialakuljon bennük az elfogadás alapja — hogy meglássák, minden gyermek egyformán értékes, függetlenül attól, hogyan kezdte az életét.

Összességében a hónap során sikerült elmélyíteni a társas kapcsolatok fontosságát, valamint erősíteni a csoport közösségi élményeit. A rendhagyó program pedig különleges lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek egy fontos, értéket közvetítő eseményhez csatlakozzanak, és ezáltal is megtapasztalják az összetartozás erejét.

Szeretném megköszönni a kollegáimnak, Sotkóné Lefkánics Editnek, Veresné Székely Nikolettának, Sulyóczki Ritának, a Főigazgató Asszonyunknak Herczeg Erikának és nem utolsó sorban a margaréta csoport szüleinek ezt a gyönyörű és nemes támogatást.

A novemberi Boldogságóra az Arcizomlazítás játékosan relaxációs gyakorlattal kezdődött. Annak ellenére, hogy vicces rész is volt a játékos feladatban a gyerekek nagyon ügyesen tudtak ,,komolyak” maradni a vicces helyzetben.
A foglalkozás egy alkotó tevékenységgel folytatódott. Ilyen vagyok én alkotással az ollóhasználat gyakorlása volt a célom, valamint egy kis önismeret, hogy milyennek is látják magukat. A színezésükről megállapítható, hogy mi zajlik a ,,kis lelkükben”. A legtöbbjüknek az ollóhasználatuk életkoruknak megfelelő, képzeletük, színes. A differenciálás módszerét is alkalmaztam, mert volt aki igényelte a segítségemet a vágás során. A barátság lánc feladatnál mindenkinek lett párja. Senki sem érezte magát magányosnak. Ezután meghallgattuk Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalt. A kiabálós rész kedvenc részük volt, mert esetleg a bennük lévő feszültséget kitudták adni.
A foglalkozást feldolgoztuk a Süni irigy lesz című bábos mesével. Nyugodt légkört tudtam teremteni az ismert mondókával, mert a mindennapok során a mesék előtt mindig a Kerekerdő kalandra hív kezdetű mondókával keltem fel a gyermekek érdeklődését. Valamint újra elővettem a bőröndöt.
A mese elbábozása után a 3.lépcsőfok jelének kiszínezése és felragasztása következett. A türelmük és osztozkodás és az egymásra odafigyelés fejlesztésére hasznosnak bizonyul ez a játékos feladat, mert türelmesen megvárják még rájuk kerül a sor a ragasztásnál és odaadják egymásnak a ragasztót is.
A foglalkozást Bagdi Bella: Tükördal című dalának meghallgatásával zártuk.
Egy lezáró beszélgetőkör során a következő kijelentések hangzottak el a gyerekektől:
– Nagyon jól éreztem magam a Boldogságórán
– Jó volt és egy kisfiú véleménye nagyon megfogott ,, pompásan éreztem magam”
Az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek akik a mindennapok során kissé impulzívabbak a foglalkozáson nyugodtabbak, lehet azért , mert kiscsoportos foglalkozás. Kevesebben vannak, több figyelem jut rájuk. Valamint akik kissé visszahúzódóbbak, félénkebbek ők is jobban megnyílnak, elmondják a véleményüket, hozzászólnak a témákhoz. Sok a mosoly, vidámság és a boldogság.

Ezt a témát (a társas kapcsolatok ápolása) is játékkal kezdtük: Megkérdeztük a mellettünk ülő társunktól, hogy hogy érzi magát (Kis barátom, hogy vagy?), majd körben ülve egymás kezét fogva, elindítottam egy szorítást, azt kellett továbbadni. Utána a másik kezébe kellett csapni és azt körbeadni. Utána beszélgetőkörrel folytattuk a téma feldolgozását: mindenki elmondhatta, hogy ki a barátja és miért. Év elején 5 gyerek jött át hozzánk a megszűnő csoportból, novemberre ők is nagyon szépen beilleszkedtek, szinte mindannyian megneveztek új barátokat és őket is sokan választották. Megbeszéltük azt is, hogy mi mindent tesznek a barátok együtt, egymásért.
Boldog Dóra mesére hívta őket, majd a mese után barátságláncot készítettünk és kiszínezték a gyerekek a munkafüzetben lévő feladatot (18.oldal).