A természetfilmek nagyon tetszettek a gyerekeknek. Mindenkinek volt saját élménye állatokkal kapcsolatban, amit boldogan osztott meg a társaival.A madarak elkészítése igazán könnyű feladat volt még a kicsiknek is, sikerélményt adott.A legjobb az volt a feladatban, hogy a szabadban röptethettük őket. A maszkok viselésétől megszabadulva sokat gyakorolták, melyik lesz az a technika, amellyel a levegőben tudják majd tartani. A fotók sajnos nem adják vissza ezeket a vidám pillanatokat. A ” lasszózás” ment a legjobban, mert amikor föl-le szaladgáltak , esélytelenné vált a közös fotó. Köszönjük ezt a jó feladatot !
Társas kapcsolatok ápolása
Az állatvilágban gyakori, hogy csoportban mozognak az állatok a sikeres célba érés vagy a túlélés
érdekében.
A videók megnézése után mindenki ekészítette a saját madarát és megpróbáltuk röptetni őket.
„Ha gyorsabb akarsz lenni, az úton egyedül indulj el,
de ha igazán messzire akarsz jutni, melléd egy társ is kell.”
A téma feldolgozásához közös játékra invitáltam a gyerekeket.
Kukorica és gombok….ezekből egy kis fantázia segítségével raktak ki különböző „képeket”. Volt, aki önállóan készítette el az általa elképzelt figurát, voltak, akik közösen készítették.
A Százlábú is összeállt, bár nem volt egyszerű a feladat. Móka és kacagás kísérte a kialakuló alakzatot.
Szógyűjtés a „társ” előtagot felhasználva:
– társam, társaim, társak, társaság, társastánc, társasjáték, társkereső…
De miért is van szükségünk a másikra?
– legyen aki segít, ha valamit nem értek, legyen, akivel tudok játszani, elmondani neki, ha öröm vagy bánat ért, csak úgy legyen egy barátom. Nem jó egyedül….ilyen és hasonló megfogalmazások hangzottak el a beszélgetés során.
A hónap során készültek Barátság papírhajók is. Igazán érdekes feladat volt hajtogatni és megírni a kis hajókat, hogy oda találjanak a címzetthez.
A hónap dalát meghallgattuk, majd meg is tanultuk.
Remélhetőleg a társas kapcsolatok erősödtek, és még inkább megérezték a gyerekek a társakban rejlő erőt és bizalmat
Egry József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témája nagyon közel állt a gyerekekhez, hiszen nagyon jó közösséggé formálódtunk már a közel másfél év alatt.
A hónap feladatait elvégeztük, hajtogattunk csónakot, eljátszottuk Macóka történetét, tesi órán igyekeztünk egymás ölébe ülni és kitartani a végsőkig, míg a combizmaink bírták, miközben sokat nevettünk. Közmondásokat gyűjtöttünk a barátságról, melyeket a következő héten activity formájában el is mutogattunk egymásnak. Rajzórán körbe rajzoltuk a kezünket és egymás mellé tettük a faliújságon, jelképezve az összetartozásunkat.Nagyon érezhető volt, hogy mennyire tartják fontosnak a barátságot és sokat megtudtunk a felnőttekkel kialakított kapcsolataik minőségéről és mennyiségéről. Megbeszéltük mi az amiben még jobbá és elfogadóbbá kell válniuk és mi az amiben már most is nagyon jók. Pl. egymás megsegítése már egész jól megy.
Azt hiszem sikerült megerősítenünk az egymás iránti tiszteletünket, bizalmunkat, segítő és játékos mivoltunkat, és felfedezni újabb lehetőségeket a még jobbá válás érdekében.
Társaink és barátaink az állatok
Ebben a hónapban sokat beszélgettünk a barátságról, miért fontos egy embernek, hogy legyen társa, akivel megoszthatja örömét, bánatát. Beszélgettünk az emberek egyes életszakaszaiban lévő barátságokról. Csoportom tagjai az ovis és az általános iskolás barátságokat tapasztalták meg egyelőre, viszont a szülők, illetve nagyszülők barátságairól, társas kapcsolatairól is beszélgettünk. A nagymamák a barátaikkal a recepteket cserélik – ezt is megtudtam.
Nagyon nagy örömmel készítettük el a Barátaink az állatok plakátot, amely azóta is az ajtónkat díszíti, és sok kis és nagy gyermek csodálja a Virgonc 5d állatkáit. Mindenki saját maga ragaszthatta ki kis kedvencét, és írta oda a nevét a kis állatnak. Legtöbb képen kutya, illetve macska szerepel, viszont találunk a plakáton sünit, halat és egy óriási csigát is, valamint papagájokat.
Szeretnék veletek megosztani néhány mesét, amelyek a kis csapatom tollából születtek:
Mese a barátságról
„Volt hol nem volt Akó-gyöpön két nyúl, akik káposztát akartak lopni. Egyszer összetalálkoztak, amikor jött egy vadász. Jött puskával, már majdnem a nyulaknál volt, amikor az egyik elájult. A másik visszafutott érte és vitte, futott vele, hogy nehogy lelője a vadász. Egyszer csak beugrott egy üregbe és lehűtötte az elájult nyúl testét. Rájött, hogy napszúrást kapott, s elájult. A másik felkelt.
– Hol vagyok? Mi történt?
– Elájultál, napszúrást kaptál.
– Köszönöm, hogy megmentettél barátom. Meghaltam volna.
Így lettek barátok István és Béla nyúl.” (Kende)
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy suli. A gyümölcsök sulija. Járt oda egy alma és egy mandarin. Az almát Alminak, a mandarint Mandinak hívták. Nem kedvelték egymást, mindig veszekedtek, harcoltak. Osztálytársak voltak. Egyik nap csapatmunka volt, a tanító néni Almit és Mandit tette egy párba. Nem örültek az elején, sokat veszekedtek. Mikor a csapatmunka véget ért, Almi és Mandi kibékültek. Eltelt egy kis idő, összebarátkoztak, sok időt töltöttek együtt. Megint eltelt egy idő, és akkor már legjobb barátok voltak.” (Hani)
„Volt egyszer egy teáskanna és egy csésze. Egyszer a csésze játszott a játszótéren. Elesett és letörte a fülét. A teáskanna odament hozzá és megvigasztalta. Majd megfogta a telefonját és hívta a mentőket. Bevitték a kórházba. Egy hét múlva bement a teáskanna a kórházba és meglátogatta. Azóta legjobb barátok.” (Petra)
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kacsa. A kis kacsának nem volt egy barátja sem. Nagyon szomorú volt, mert senki sem barátkozott vele. Egyszer odament hozzá egy rút lúd, megkérdezte tőle, hogy miért ilyen szomorú. A kis kacsa azt mondta, azért ilyen bús, mert nincs egy barátja sem. A rút lúd azt mondta, hogy én leszek a barátod. A rút lúd és a kis kacsa még ma is barátok.” (Lia)
Társak és kapcsolatok
November hónap igencsak próbára tette a csoport kapcsolatait. Többen voltak hosszabb ideig betegek, és bár gyakran beszéltünk velük telefonon, igencsak hiányoltuk őket.
A társas kapcsolatok témáját így is sokszor érintettük. Kipróbáltuk az „igaz-hamis” játékot babzsákkal, miközben személyes és családi kapcsolatokról tudtunk meg új információkat. A fiatalok ilyen helyzetekben mindig meglepően nyitottak, szívesen megosztják egymással tapasztalataikat.
„Az én köröm” inspirálta őket, hogy hosszan beszéljenek a hozzájuk legközelebb állókról, közös tevékenységekről, vidám együtt töltött napokról. Ötleteket is gyűjtöttünk, hogy a távolabb állókkal hogyan fűzhető szorosabbra a kapcsolatuk. Általában a több együtt töltött idő volt az elsődlegesen javasolt megoldás.
A „Tanulj a történetemből” segítségével felidéztek olyan alkalmakat, amikor valaki a segítségükre volt, de ez csak utólag derült ki, mert az adott helyzetben ezt észre sem vették.
Többen tervbe vették, sőt már meg is valósították az elképzelésüket, hogy meglátogatják egy idős, vagy ritkán látott rokonukat, és amiben tudnak segítenek. Kiderült, hogy a nagyszülőknek sokszor már az együtt töltött idő az unokákkal is szép ajándék. A látogatásokról rajzok is készültek.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A 2.osztály a társaskapcsolatok témakörből az üzenet a dobozból nevű játékot szerette volna megvalósítani. Sajnos időközben az iskolában több osztály karanténba vonult. Így osztály szinten valósítottuk meg a játékot, és a beteg osztálytársaknak írtunk üzenetet, amit itt most kapnak meg. Azt üzentük nekik, hogy gondolunk rájuk, gyógyuljanak meg, és várjuk vissza őket!
Előzetes szervezési feladatok:
Eszközök előkészítése
Megfelelő mozgástér kialakítása
Szellőztetés
Megfelelő légkör kialakítása
Motiváció:
Illatmécsest helyezek el, a villanyokat lekapcsolom.
Micimackó plüss figura köszönti a gyermekeket, aki a teljes tevékenység alatt a gyermekekkel tart.
Ráhangolódás/Relaxáció:
„Változzunk most indiánokká és utánozzuk az indiánok táncát!”
„Összehangoló” 2”indiánszökellés”
„Az indiánok elfáradtak, így madarakká változunk és szárnyalunk a magasban, szabadon.”
„Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”
„A madaraknak is pihenniük kell ennyi szárnyalás után.”
„Dagasztás”
Téma bevezetése:
„Változzatok ismét vissza gyermekekké! A mai napon egy nagyon érdekes, de mégis természetes dologról fogunk beszélgetni. Ez a barátság. Ki az az ügyes gyermek, aki tudja mitől leszel jó barátja valakinek. … Nagyon ügyesen megfogalmaztátok a gondolataitokat! Nagyon örülök neki, hogy ilyen sok minden eszetekbe jutott! Ki az, aki szeretné elmondani ki a legjobb barátja és miért? Hogyan érzitek magatokat, ha a barátotokkal játszotok! Hogyan érzitek magatokat, amikor nincs itt a barátotok? Mit tesztek, hogy jobban érezzétek magatokat.
Kezdem én, én Ági néninek és Mariann néninek vagyok a barátja és boldog vagyok és örülök, amikor találkozom velük és tudok velük beszélgetni. Szomorú vagyok, amikor nincsenek itt az óvodában , mert betegek, akkor aggódom értük és elmegyek meglátom őket.
Ha nem jut eszükbe vagy nem szeretnék elmondani, hogy ki a barátja és milyen érzései vannak, akkor megyünk tovább a következőre. Ha mégis meggondolja magát, akkor visszatérünk.
Téma feldolgozása:
A gyermekek barátság karkötőket készítenek.
Közben halkan szól: Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dala
A foglalkozás lezárása
Átadják az elkészített karkötőket egymásnak és megköszönik, hogy egymás barátai lehetnek. Harmadik lépcsőfokra léptünk a várunk felé. Elmondjuk a Boldogság mondókát. Haza viszik a mf.: 20-21.oldalát, otthoni feldolgozásra.
Novemberben ismét több órát fordítottam a boldogságórákra, mivel úgy láttam, a gyerekek szívesen beszélgetnek, mondják el élményeiket. Erre pedig a havi egy alkalom nagyon kevés.
Ebben a hónapban is a mese olvasásával kezdtünk, majd megbeszéltük, mitől jó egy barátság, és azt is, hogy ki milyen szempont alapján választ magának barátot. Megbeszéltük, hogy mit jelent az a szó, hogy társ, és hogy az osztálytársakon felül kinek, milyen társa lehet még. A kisfilmet is megnéztük (Bunny New Girl, azaz nyuszi új lány), és annyira örültem, hogy egy kis elsős mondta el, hogy mi is volt a kisfilm lényege (bár az nem derült ki, hogy miért volt a kislánynak bajusza és szakálla, tehát ez nyitott kérdés maradt). Egy beszélgetés alkalmával az derült ki, hogy még a barátok sem ismerik eléggé egymást, de ez elsős-másodikos gyerekektől nem is várható el. De mindenki elmondta, hogy mi a kedvenc játéka, meséje, étele, itala, stb. Majd azt játszottuk, hogy mondtam egy nevet, és a gyerekeknek kellett visszaemlékezni, hogy az adott tanulónak mik a kedvencei. Jól szórakoztunk, sokat nevettünk. Idén úgy gondoltam, hogy olyan fényképet készítek a gyerekekről, ahol mindenki a barátját kéri fel a közös fotózásra. Ezt karácsonyi ajándékként fogják majd megkapni. Végezetül barátság karkötőt fontunk, amit mindenki nekiadhatott a legjobb barátjának.
Mozgalmas hónapon vagyunk túl, várjuk a decembert és az újabb kihívásokat!