Több óvodából érkeztek tanítványaim 3 évvel ezelőtt az osztályba. Még most is vannak ovis barátságok, de alakulóban vannak új kapcsolatok is. Kezdetektől arra törekedtem, hogy egymást tiszteljék, elfogadják, segítőkészek legyenek társuk felé.
Kíváncsian vártam, hogyan nyilatkoznak majd a barátságról, és hogy mit tartanak fontosnak a baráti kapcsolatokban.
Az órát légzőgyakorlattal, majd a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Az osztályban körben ülve helyezkedtünk el. Arról beszélgettünk, hogy ki fontos nekik, és miért. Voltak, akik a családi szálakat, voltak, akik a baráti kapcsolatokat említették. A családnál az érzelmi biztonság kapott hangsúlyt.
Milyen egy jó barát? Megértés, kedvesség, hasonló érdeklődés, gondolkodás, hangzott el leginkább. Igen, valóban, most ezek mentén szövődnek a barátságok. A szavakat a táblára is felírtam. Ezután mindenki választhatott egy párt (a barátját ), és mondhatott neki egy jó tulajdonságot. Mindet meghallgattuk. Felemelő érzés volt, milyen jó dolgokat látnak meg a társukban, akit választottak. A párok kölcsönösen egymást választották.
A Pozitív gyerek vagyok kártyákkal párokat alkottunk, és egy rejtvényt oldottak megy a gyerekek. A véletlenszerűen kialakult párok jól tudtak együttműködni.
A mese meghallgatása után megbeszéltük, majd közmondásokkal alátámasztottuk, hogy milyen egy jó barát. A szív puzzle kirakásával azt emeltük ki, hogy sokfélék vagyunk, mégis tudunk közös cél érdekében együtt dolgozni.
Örömteli pillanatokat éltünk meg, miközben az örömtáncot tanultuk, melyet a november 11-i címátadó ünnepségen is eltáncoltunk.
Az osztályban célunk, hogy pontosan és jól kommunikáljunk, mindig tudassuk gondolatainkat, érzéseinket másokkal.
Most a barátjuknak kellett egy üzenetet küldeni, amit egy kis papírhajó vitt el.
Izgatottan várjuk tanítványaimmal a decembert, a boldogító jócselekedetek hónapját.

Novemberi boldogságóránkat a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, a dalra mozogtak is a gyerekek. Eztán csoportokban dolgoztunk. A „Távíróoszlop” feladatot így végeztük. A tanulók egymás mögött ültek. Az oszlop végén ülő az előtte lévő hátára rajzolt egy kedves jelet (szív, nap… stb.), vagy rövid üzenetet írt. Mindenki előre „adta” az üzenetet. Végül a legelső tanulónak kellett kimondani mit rajzoltak a hátára.

A táblán három megkezdett mondatot kellett folytatni a gyerkőcöknek:
– A barátaim segítenek, amikor…
– Jó nekem, amikor mások…
– Én úgy tudok támogatni, hogy…

Csoportos kreatív feladat következett ezután. „Támogató láncot” készítettek. Mindenki kapott egy színes papírcsíkot, ráírta, hogy mivel tud segíteni másoknak. A papírcsíkokat lánccá fűzték össze, amely az osztályunkban kapott helyet.

Az utolsó feladatban le kellett rajzolniuk a barátjukat, vagy egy számukra fontos személyt. A rajz mellé 2-3 tulajdonságukat, tettüket kellett írni. Ezeket a rajzokat szintén elhelyeztük az osztályban.

A támogató kapcsolatok és az összetartó közösség ereje vezérli hajónkat immár 3. éve. Hála hajónk vízre bocsátásával a közös evezők elkészítését is bevállaltuk. A kartonból készített lapátokra hívószavakat írtunk, melyek közösségépítés kulcs szavai. De természetesen rajzokkal is feldíszítettük a hajókázás kellékét. A mekkora szíve van egy babszemnek mese elolvasásával a kapcsolatok fontosságát ismertük meg. Történjen bármi is velünk, mi összetartozunk és kiállunk egymásért. A köszönés világnapját is megpecsételtük. A köszönés a másik iránti tisztelet kifejezésének egyik legalapvetőbb formája. A köszönés és megszólítás az egymás közti kapcsolatteremtésnek egyik fontos eszköze, a közösséghez való tartozást is kifejezi. Kék színbe öltözve a gyerekekkel együtt, a közösséghez való tartozást most kicsit színesebben fejeztük ki és a leggyakrabban használt Hello köszönést a testünkkel is megformáztuk.

A november havi boldogságóráink témája: a támogató kapcsolatok és a kedvesség volt. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Kezdésként elmerültünk a „Mekkora szíve van egy babszemnek?” című történetben, ami a testvéri szeretetről és az egymás iránti ragaszkodásról szólt.
A mese után, a kedvesség által inspirált képeket színeztünk, ezzel a pozitív gondolatokat erősítve. A színezés oldotta a hangulatot és felkészített minket a játékra.
A következő foglalkozás egyik fénypontja az Erősségzuhany volt. A játék lényege, hogy egy gyerek az osztálynak háttal ül, a többiek pedig sorolnak róla jó tulajdonságokat, ami mindenkit feltöltött önbizalommal. Ez a gyakorlat érezhetően erősítette az osztályközösséget, sokkal nyitottabbá váltak a gyerekek egymás felé.
Végül egy nagy feladat elé néztünk: egy szétszedett puzzle-ből kellett közösen egy hatalmas, piros szívet építenünk. A szív sikeres kirakása megmutatta, hogy a közös cél eléréséhez elengedhetetlen az együttműködés és a türelem.
Az órák megerősítették bennünk, hogy a barátság, a támogató jelenlét és a kedves gesztusok teszik gazdagabbá az életünket. Az élmények által közelebb kerültünk egymáshoz és a téma mélyebb megértéséhez.

Ebben a hónapban a tàrsas kapcsolatok àpolàsa volt a témánk. Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogyan segíthetik egymást az emberek a mindennapokban, ők osztàlyközösségen belül. Miért fontos a jó kapcsolat kialakítàsa, fenntartàsa. Mi ennek a módja, alapja. Színeztünk egy képet, amin a gyerekek egymás kezét fogjàk, középen pedig nagy szív làtható, hiszen mindennek az alapja a szeretet!

Novemberben a támogató kapcsolatainkkal foglalkoztunk. A „Távíróoszlop” játék megvalósítása egyszerre volt szórakoztató és tanulságos: a gyerekek nevetve tapasztalták meg, hogyan torzulhat az üzenet, miközben figyelmet és koncentrációt gyakoroltak. A Pozitív gyerek vagyok kártya állításáról beszélgetve erősítettem a gyerekeket abban, hogy tudatosítsák: a kölcsönös tisztelet és figyelmesség alapja az, ha úgy bánunk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Az „Erősségfa” fenyőfa formában, gömbdíszekkel megvalósítva ünnepi hangulatot teremtett, és játékosan tette láthatóvá a gyerekek erősségeit. Az „Erősségzuhany” megvalósítása nagyon pozitív légkört teremtett: a gyerekek rövid idő alatt rengeteg megerősítést kaptak, ami erősítette önbizalmukat, és segített abban, hogy mindenki megtapasztalja saját értékességét. A „Szigetjáték” megvalósítása remekül fejlesztette az együttműködést és a kreatív problémamegoldást, hiszen a gyerekeknek folyamatosan alkalmazkodniuk kellett a szűkülő térhez. Látszott az összetartás és egymás segítése. A „kedvesség” szinonimáinak gyűjtése során ráébredhettek, hogy a kedvesség sokféleképpen megnyilvánulhat. A puzzle-darabos feladat megvalósítása jól szemléltette, hogy mindenki egyedi színekkel és erősségekkel járul hozzá a közösséghez. A Mekkora szíve van egy babszemnek? mese és a beszélgetés segített a gyerekeknek felismerni, hogy a testvéri szeretet és összetartozás értékei a barátságban is érvényesek lehetnek.