Társas kapcsolatok ápolása
A társas kapcsolataink építését az idei tanévben kiterjesztettük az alsó tagozatra. Rengeteg társasjátékot hoztunk, és bevittük a 3. osztályba. Az itt tanuló gyerekek nagyon örültek látogatásunknak, főleg mikor megtudták, hogy a 7. osztályosok velük fognak egész órán játszani. Hamarosan beszélgetés és nevetés töltötte be a tantermet. Az együtt játszás nagy sikert aratott! Sokat tanulhattunk magunkról, és egymásról is! Örömmel néztem, ahogyan a két fejjel magasabb „nagyok”, leülek a „kicsik” mellé, és nagy türelemmel, szeretettel viselkedtek velük! A másik gyakorlatunkat az osztály diákjai közti bizalom tovább erősödése érdekében végeztük el. Hármas csoportokat alakítottuk, és két gyerkőc bekötött szemmel vezette körbe az iskola körül harmadik társát. Mindenki kipróbálta mindkét szerepet, a vezetve lenni, és a vezető szerepét is. Eleinte óvatosan, majd egyre bátrabban viselkedtek a tanulók. A feladat végeztével a beszélgetőkörben megbeszéltük kinek milyen érzés volt rábízni magát másokra. Majd azt is, hogy milyen volt egy társáért felelősnek lenni! Nagyon tanulságos volt a gyerekeknek, mert még nem nagyon voltak hasonló helyzetben!
Ebben a hónapban a boldogságórás tevékenységeinket a Kedvesség világnapja köré terveztük. Ezen a napon reggel az iskolatársaknak színes cetliken kedves üzeneteket osztogattak a gyerekek, hogy feldobjuk mások reggelét is. Az osztályban aznap órát tartó tanárokat a nevelői szoba előtt várták a gyerekek, hogy segítsenek felcipelni a táskát, szükséges eszközöket az osztályterembe.
De nem csak az iskolában szeretett volna kedveskedni az osztály, ezért ellátogattunk az óvodába is. Ott minden csoportot megleptünk némi csemegével, és egy kis időt együtt tölthettek aprók és nagyobbak közös játék keretében. A „nagyok” nagyon élvezték, hogy visszatérhettek „kiskoruk” helyszínére, a „kicsik” pedig örömmel kapcsolódtak hozzájuk a játékban. Szívesen fogadtak bennünket az óvodában, nagyon örültek a kezdeményezésnek.
Ezek mellett a boldogságóra sem maradhatott el. Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dalával indult a foglalkozás. Ezután beszélgettünk a kapcsolatok fontosságáról, a barátságról, és arról, hogyan befolyásolhatják a boldogságunkat a társas kapcsolataink. Majd leteszteltük a munkafüzet feladata alapján, ki mennyire ismeri az osztálytársait. Különféle állításokról kellett eldönteni, melyik osztálytársukra igaz. Nagyon élvezték a gyerekek, és örömmel összegeztük, hogy a többség egészen jól ismeri egymást.
Az óra másik felében egy történetet olvastunk és dolgoztunk fel a barátságról. Végül meditációval zárult az óra.
A novemberi tematikából megint szemezgettem, Boldog Dóri elmesélte a történetét, hogy hogyan segítettek egymásnak Vidám Vilivel, a testvérével, majd megbeszéltük, hogy mi hogyan tudunk segíteni egymásnak, és mikor? Az elpakoláskor együttműködve gyorsabban elkészülünk, elosztódik a munka, kevesebb jut egy személyre. Nagyon szép példákat láttam ezen a területen. Egy kiscsoportos kisfiúnk különösen érzékeny mások segítésére, volt, hogy öltözéskor segített megigazítani szintén kiscsoportos társának a pulóverét. Az egészség tematika feldolgozásában egy projektben vettünk részt, ahol nyitott délelőtt alkalmával egészséges ételeket készítettünk közösen, a szülők részvételével. Itt is volt csapatmunka, differenciáltan, a nagyobbak késsel szeletelték az almát, a kisebbek mandarint, narancsot hámoztak, így készült közösen a gyümölcsös puncs ital. Mindennapos mozgás ideje alatt pedig a labdaadogató játékot játszottuk, vegyes csoportban, a legkisebbek is nagyon élvezték, többször is kellett játszanunk. Mivel több kiscsoportos gyermekünk van, akik még nem ismerik a boldogságórák témáit, így az alapprogramból a Szomorú Szilárd- Boldog Blanka jelképeket is elővettem, két smile formájában, két csapatot alakítottam, ahol minden korosztály vegyesen volt, és voltunk szomorúak, akiket fel kellett vidítani, és fordítva is. Ezt a játékot is nagyon élvezték.
A novemberi tematikából megint szemezgettem, Boldog Dóri elmesélte a történetét, hogy hogyan segítettek egymásnak Vidám Vilivel, a testvérével, majd megbeszéltük, hogy mi hogyan tudunk segíteni egymásnak, és mikor? Az elpakoláskor együttműködve gyorsabban elkészülünk, elosztódik a munka, kevesebb jut egy személyre. Nagyon szép példákat láttam ezen a területen. Egy kiscsoportos kisfiúnk különösen érzékeny mások segítésére, volt, hogy öltözéskor segített megigazítani szintén kiscsoportos társának a pulóverét. Az egészség tematika feldolgozásában egy projektben vettünk részt, ahol nyitott délelőtt alkalmával egészséges ételeket készítettünk közösen, a szülők részvételével. Itt is volt csapatmunka, differenciáltan, a nagyobbak késsel szeletelték az almát, a kisebbek mandarint, narancsot hámoztak, így készült közösen a gyümölcsös puncs ital. Mindennapos mozgás ideje alatt pedig a labdaadogató játékot játszottuk, vegyes csoportban, a legkisebbek is nagyon élvezték, többször is kellett játszanunk. Mivel több kiscsoportos gyermekünk van, akik még nem ismerik a boldogságórák témáit, így az alapprogramból a Szomorú Szilárd- Boldog Blanka jelképeket is elővettem, két smile formájában, két csapatot alakítottam, ahol minden korosztály vegyesen volt, és voltunk szomorúak, akiket fel kellett vidítani, és fordítva is. Ezt a játékot is nagyon élvezték.
A téma feldolgozása előtt a Napsugár Együttes Móka torna dalára mozogtunk, majd Gryllus Vilmos Bicikli dalára biciklizős mozdulatokkal tekertük láthatatlan kerékpárunkat.
Miután a gyerekek jól elfáradtak, hanyatt feküdtek és elmeséltem nekik Bori és Julcsi összevesztek meséjét. A mese után beszélgettünk a barátságról, az elfogadásról, a kibékülésről, arról, hogy különbözőek vagyunk, de vannak amiben nagyon hasonlóak. Nagyon fontos, hogy hogyan, milyen hangsúllyal mondunk valakinek valamit és ha valami bánt, azt meg tudjuk beszélni a másikkal! Miért jó, ha az embert olyan emberek veszik körül, akik szeretik? Miért jó, ha a családunkkal és a barátainkkal együtt tudunk lenni?
A téma lezárásaként körbe ültünk a szőnyegen és mindenki megsimogatta a mellette ülőt, utána együtt elénekeltük: „EGYÜTT LENNI JÓ, ADD A KEZED NÉKEM, JÁTSZUNK EGYÜTT, ÖRÜLJ VÉLEM, HEJ, ALI-HÓ” majd a gyerekek lerajzolhatták a családjukat és a barátjukat.
Kapcsolatok ápolása. Az órát túlterveztem. Nem egy, hanem három alkalmas foglalkozás lett belőle.
Négy fő eleme volt:
– A kapcsolatokat válogattuk, mérlegeltük és írtuk be a színes körbe, hogy ki áll közelebb és ki távolabb hozzánk. A kört nem a munkafüzetből vettem végül, hanem maguk készítették körzővel és színezték ki. Ez nehezebben ment, leginkább mindenki a közelebbi vagy a távolabbi körben volt, a középmezőnyt nem érzékelik még. A kapcsolatok ápolása, hogy nekik is tenni kell, ez a nézőpont láthatóan új volt számukra, ezt meg is fogalmazták.
– A közösségi érzés erősítésére dobókockával választottunk gyerekeket és a kör közepén állva a többiek emlékeket idéztek fel, amiben ő szerepelt. Emlékszel, amikor… Ennek nagyon nagy sikere volt, mindenki vidám lett és jókedvű, így ezt máskor is csinálnunk kell majd.
– Az érzéskártyák válogatását is élvezték, kiválasztották azokat, amiket a gyakorlat közben éreztek.
– Titkos barátot választottak, akinek majd az elkövetkező három hétben valamilyen kedvességet, támogatást, segítségnyújtást adnak, de csak a következő boldogságórán szabad elárulni, hogy ki kit húzott.
– Végül közösségi és barátságtérképet készítettünk, amire az ő képük van ragasztva a hobbijukat jelképező képpel úgy, hogy a kapcsolatok közötti összefüggések egymás közt látszódjanak. Végül két csoport látszódik a képen, jobbára fiúk és a lányok, de közöttük is vannak kapcsolódási pontok.
A következő órán a titkos barátok már a jócselekedeteket vetítik előre, ami a kapcsolatok ápolásának és a közösség erősítésének fontos eleme.
Novemberben a Boldogságóra foglalkozások középpontjában a társas kapcsolatok megerősítése állt. A programhoz kapcsolódva megünnepeltük az Örökbefogadás Napját, amelynek alkalmából mindkét óvodai csoportunkkal közösen sétáltunk el a közeli baromfiudvar állataihoz. A gyerekek nagy izgalommal fogadták, hogy jelképesen örökbe fogadhattuk az állatokat és gondoskodásunkat az etetésükkel is kifejeztük. A közös séta, az állatokkal való találkozás és az együtt átélt élmény erősen támogatta az összetartozás érzésének kialakulását.
A Nyuszi csoportban bátorító tenyérlenyomatokat és vidám, díszített szívecskéket készítettünk, amelyekkel a gyerekek egymás felé forduló, kedves üzeneteket közvetítettek. Ha valaki rosszabb kedvre derült, elég volt ránéznie a kapott kis szívecskére és máris mosolyra húzódott a szája.
A hónap tevékenységei mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek játékosan élhessék meg a barátság, a figyelmesség és a gondoskodás örömét, erősítve a közösség összetartó erejét.
Támogató kapcsolat havi témában a távíróoszlop feladatot végeztek el a gyerekek. Egymás hátára rajzoltak különböző formákat és az oszlop végén egyeztették. Akkor működött jól az oszlop ha a küldő és a vevő ugyanazt rajzolta. Élvezetes játék volt, jól működtek az oszlopok.