A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt. Ez a téma különösen fontos a csoportunk életében, ugyanis mostanában elmélyültek a barátságok, kialakultak a kis csoportok, viszont emellett sajnos a kiközözítés, a verekedés is megjelent. Novemberben különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a gyerekek észrevegyék, ha a társuknak rossz a kedve és ha segítségre van szüksége, akkor támaszt nyújtsanak egymásnak. A Boldogságfoglalkozás keretein belül elkészítettük a Barátságláncot. A gyerekek szívesen csatlakoztak a kezdeményezéshez és örömmel színezték a saját figurájukat. Megbeszéltük, hogy kinek ki a barátja és ennek megfelelően raktuk egymás mellé a babákat. A végén pedig a sorban álló gyerekekből egy kör jött ki. Ez jelképezte azt, hogy habár mindenkinek van egy szoros baráti kapcsolata, attól még mindenki szereti a másikat.
Társas kapcsolatok ápolása
A foglalkozás elején néhányszor meghallgattuk Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie című dalát. Erre táncolunk is együtt.
Ezután megnéztük A fecske és a szalmaszál című mesét. Beszélgettünk a gyerekekkel a mese tartalmáról, tanulságáról. Megbeszéltük, hogy miért könnyebb együtt és milyen jó érzés segíteni. Elmesélték a gyerekek, hogy ők miben szoktak otthon segíteni a szüleiknek.
Ezután fecske fészket készítettünk papírtányérból és színes papírokból.
Az etika óránk témájához kapcsolódva novemberben megtartottuk a következő boldogság óránkat. Tánccal indítottuk a foglalkozást, majd az igazi barátságról, barátokról, társas kapcsolatokról beszélgettünk. Nem maradt el a rejtvényfejtés, a társak, segítők, gondviselők elhelyezése a körökben. Összegeztük a társas kapcsolatok pozitív hatásait. Végül szituációs játékokkal zártuk le témánkat. Ismét nagyon élvezték a gyerekek a boldogság órára fordított időt.
Felső-mátrai Zakupszky László Általános Iskola
A társas kapcsolatokat nagyon fontosnak tartják a gyerekek. A foglalkozások minden pillanatát élvezték, éppen ezért a százlábú c. feladaton kívűl az együtt könnyebb c. feladatot is megoldottuk.
Az osztályon belül játékon keresztül alkalmaztuk a társas kapcsolatok ápolását, az emberi kapcsolatok fontosságát és azok fenntartását.
A kis állatokkal foglalkozó témát választottunk. Sok vidám és szívhez szóló történetet osztottak meg egymással a gyerekek. A képek között van több saját állat fotó is és olyan is, amilyet szeretnének.
A hónap feladatát meseírás által valósítottuk meg. Az előadáshoz bábokat is készítettünk, amivel visszaidéztük az alsó tagozatos emlékeinket is.
A mesénk:
A barátságfüzet rejtélye
Nyúl Bercinek, a baromfiudvar bölcsének, volt egy kockás jegyzetfüzete. Apró nyuszi korától jegyzetelte le ebbe az irkába a baromfiudvar lakóinak nevét, s legfontosabb adatait. Mindent tudott ez a varázslatos kockás füzet: hány gyermeke született Kocáné asszonynak, hányas lába van a Kis Bikának, hány tojáson ül a Tyúkanyó, szóval minden adat benne volt a lakóhelyéről és a baráti köréről. Egy reggel azonban ez az ismerettár úgy eltűnt, mintha nem is létezett volna.
Gondolkodóba esett Nyúl Berci:
– Vajon ki lophatta el a füzetet? Kinek volt rá szüksége, hogy az adatok alapján barátokat keressen magának?
Körbejárta a baromfiudvarban lakó barátait, végigkérdezgette őket, nem látták-e a kockás jegyzetfüzetét?. A legtöbb szárnyas tanácstalanul tárta szét szárnyait, a patások meg tétován kaparták a földet, de senki nem tudott segíteni az egyre elkeseredettebb kakasnak. Végül az udvar végében lakó Macska Rezsőhöz kopogtatott be,- akivel nem volt igazán jóban – , aki ravaszul hunyorgott és így felelt a feltett kérdésre:
– Nem láttam a kockás füzetedet, nyaú, nyaú, de kérdezd meg Menyét Menyust, aki tegnap este 16 tojást lovasított meg Tyúkanyó fészkéből! Egy barátot kereset, s egyből 16 lett neki! Biztosan ő vette magához a te jegyzetfüzetedet is! Neki nincsenek barátai! Neki lehet rá szüksége, hogy így találjon rájuk!
Nyúl Berci sejtette, hogy rátalált a tettesre, de biztos akart lenni a dolgában:
– Mit gondolsz Rezső, – faggatta a cicát – nem lehet a tehén a tettes, a tolvaj? Mégis többet tud a szokásaimról, mint Menyét Menyus! Aki közel áll hozzám, az gyakran jobban ismer, mint én, saját magamat!
– Nem – rázta a fejét a macska -, ő éppen a jászol előtt állva fogyasztotta az esti megérdemelt szénaadagját, s amúgy sincsen olyan hely az istállójában, ahová el lehet rejteni a kockás barátságfüzetedet.
– És te mióta vagy ilyen jól értesült, kedves Macska Rezső? – ráncolta össze homlokát Berci.
– Ó, én már születésemtől fogva ilyen okos vagyok! Mese is szól rólam, a legokosabb macskáról! – felelt az egyre jobban elvörösödő arcú Rezső. Megpróbálta lesimítani domborodó tejestáljának a fedelét, amelyből kockás, szamárfüles lapok kandikáltak elő a túrórudis papírok közül.
Berci nem nyugodott addig, amíg a cica be nem vallotta tettét, s vissza nem adta az adatbankot, azaz a jegyzetfüzetet. Amint magához ölelte füzetét, elviharzott vele a nyúlólba. Itt pedig belejegyezte lúdtollal és nyomtatott nagybetűkkel, hogy Macska Rezsővel résen kell lenni, mert hajlamos a csenésre, no meg a füllentésre! Igaz barát nem lopja meg, no meg nem is csapja be a pajtását!
Igaz volt vagy sem? Bárki megtudhatja és a tanulságot levonhatja: Ne mondj valótlant és ne nyúlj a máséhoz! Barátokat személyes kapcsolat által szerezz, ne jegyzetek és más jellemzése alapján!
Az e havi boldogság témát a barátság héthez igazítottuk. Hiszen mint mindenkinek, az ovisoknak is fontos a társakkal való kapcsolat, a barátkozás. A hét kezdetén a barátságról beszélgettünk, kinek miért fontos, és hogy van-e legjobb barátjuk. A nem beszélő gyerekek egy-egy öleléssel fejezték ki szeretetüket egymás, illetve a felnőttek iránt. Fejlesztéseink során nagy hangsúlyt fektetünk a társas kapcsolatok alakítására is, és a feladatok által minden területhez tudtunk valamit kapcsolni ebben a témában is. A boldogságlétránkon ismét feljebb léptünk egy fokot, és egyel közelebb kerültünk a mesebeli kastélyunkba való jutáshoz. A kastélyt a gyerekekkel közösen készítettük még szeptemberben és minden hónapban izgatottan várják a gyerekek, hogy feljebb léphessünk. A „Mint hal a vízben” projekthez a gyerekek csapatmunkában készítették el a kis akváriumokat, melyet büszkén tettünk ki a faliújságra. Kormos István meséje rendkívül tanulságos volt, hiszen ha összefogunk, együtt sikerülhet. Talán a legnépszerűbb játék mégis a „Meleg fészek relaxáció” volt. A gyerekek kedvenc kispárnájukkal feküdtek a szőnyegen és a csoportot átjárta a csend és nyugalom néhány percig. Volt, aki nem szívesen kelt fel a végén egy fárasztó reggel után. Kíváncsian várjuk a következő izgalmas játékokat és feladatokat.
Ez a tevékenység, még közelebb hozta egymáshoz a társakat, új barátságok alakultak ki a játék és a tevékenységek hatására.
Bezzeg Anna: Tavaszi ébresztő c. meséjének elmondása.
A beszélgetések alakalmával szívesen nyilvánultak meg, bátran mondták el érzéseiket, a megoldásra irányuló válaszaikat. Kérdéseinkkel arra motiváltuk a gyermekeket, hogy meg tudják fogalmazni társaikhoz fűződő érzéseiket és el tudjanak vonatkoztatni a tárgyi dolgoktól. (Mostanában többször elhangzik ez a mondat a csoportunkban: nem leszek a barátod, mert nem adod ide az autódat…) Szeretnénk ezen változtatni. El szeretnénk érni, hogy értékként kezeljék pl. a segítségnyújtást, simogatást, együtt tevékenykedést.
Barátságkarkötő készítése színes fonalból, fonással, gyöngyfűzéssel, majd átadása a legjobb barátomnak. (Csoportok közötti barátnak is adható a karkötő)
Barátság kiszínező feladattal – mint egy szociometriai vizsgálattal – le tudjuk mérni, hogy ki a központi személyiség és ki a peremhelyzetű gyermek a csoportban, illetve, hogy mennyi játszócsoport van jelenleg a Tulipán csoportban.
Azért szeretlek, mert… játékban a peremhelyzetű gyermekek közül választottuk ki a kör közepébe ülő játékost, hogy ezzel is felfedeztessük és erősítsük pozitív tulajdonságait, önbizalmát. A többiek pedig egymás számára közvetítettek, még fel nem fedezett jó tulajdonságokat.
Ez a hónap lehetőséget biztosított arra, hogy óvodai szinten is erősítsük atársas kapcsolatok alakulását, még így a járványhelyzet idején is.