Mindenkinek volt egy saját képzeletbeli vonata ahol a családtagjai ültek. Megbeszéltük, hogy mindenkinek van anyukája, apukája ,testvére. Papírból vágással, színezéssel, ragasztással elkészítettük mindenkinek a saját kis családi vonatát.

Egy nap, mely az összetartozás és a barátság jegyében telt óvodánkban.
A gyerekekkel közösen egy különleges alkotást készítettünk: egy „barátság füzért”, amelyet színes papírból kivágott emberalakokból állítottunk össze a mellékletben található sablon segítségével.
A tevékenység kezdetén minden gyermek kapott egy-egy kivágható emberfigurát, amelyet teljesen a saját ízlése szerint színezhetett, dekorálhatott. A gyerekek büszkén mutatták meg egymásnak az elkészült „barátaikat”, és örömmel beszélgettek arról, ki milyen színt miért választott.
Miután elkészültek a díszített emberalakok, elkezdtük összekapcsoltuk őket. Amikor a füzér elkészült, közösen kifeszítettük a csoportszoba falára. Megálltunk előtte, és beszélgettünk arról, milyen érzés látni ezt a sokféle, mégis összekapcsolódó emberalakot. A gyerekek megosztották gondolataikat:
– „Olyan, mintha egy nagy család lennénk!”
– „Mind mások vagyunk, de összefogunk!”
– „A szeretet tart össze minket!”
– „Az a jó, hogy mindenki lehet más színű, de mégis barátok vagyunk.”
A barátság füzér a csoportszoba egyik meghatározó díszévé vált, emlékeztetve mindenkit arra, milyen szép dolog együtt lenni, elfogadni egymást és barátságban élni.

Boldogságóra a Cica csoportban – Téma: Társas kapcsolatok, barátság

A tevékenységet egy nyugodt, elcsendesítő relaxációval indítottuk: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” – ezzel nemcsak a testünket, de a képzeletünket is mozgósítottuk. A zavartalan ellazuláshoz nyugodt légkört és kényelmes teret biztosítottam, így a gyerekek figyelme könnyen befelé fordult.
Ezután egy vidám, mozgásos kezdő énekkel folytattuk: Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalára tapsoltunk, dobbantottunk, nyújtózkodtunk, miközben együtt énekeltünk. A mozgás segített az öröm és a közösségi élmény felszabadításában.
A foglalkozás témáját a munkafüzet 16. oldalán található kép segítségével vezettük be. A gyerekekkel közösen beszélgettünk a képekről, észrevettük a különbségeket, megfogalmaztuk, mi teszi boldoggá vagy éppen szomorúvá a szereplőket – ezzel már a barátság témájára hangolódtunk rá.
A mesegyertya meggyújtása ünnepélyes pillanat volt. „Boldog Dóra mesét hozott, nyisd ki a szíved, hozd a mosolyt!” – mondókával hívtam mesére a gyerekeket. A választott mese: Egy barátság története mély üzenetet hordozott. A mese után közösen megbeszéltük:
– Miért szerette Mackó Lackó a méheket?
– Hogyan segített a vadméheknek?
– Mit érzett Mézrabló Ferkó, mikor meglátogatta Őt Mackó Lackó?
– Miért fontos, hogy legyenek barátaink?
– Mit teszünk meg a barátainkért?
A gyerekek nyitottan, örömmel meséltek barátaikról, és mindenki elmondhatta, kinek a barátsága fontos számára, és miért.
A foglalkozást barátságlánc elkészítésével zártuk. Mindenki kiszínezett egy ovis gyermeket, majd egy kartonlapra ragasztottuk. Minden kisgyermek el tudta mondani ki a barátja, a kör bezárult. Érezhető, hogy kis közösségünk összekovácsolódott.
A foglalkozás során megerősödött a közösségi érzés, a gyerekek figyelmesen és kedvesen fordultak egymáshoz – az érzelmi nevelés és társas kapcsolatok fejlesztése ilyen élményeken keresztül válik valóban hatékonnyá.