A november a társas kapcsolatok ápolásának hónapja. Nagyon fontos hogy az embereknek legyenek barátai, akire számíthat az örömében és bánatában.Kiemelt jelentőségű, hogy az osztályba támaszt nyújtsunk, legyen olyan az osztályban akikben megbíznak, és a legfontosabb SZERESSÜK egymást. Boldog gyerekek között szorosabb a kapcsolat. Akik pozitívak a környezetük felé, azokra az osztály is szívesebben tekint. Hiszen ők barátságosabbak, energikusabbak, szeretik a többiek a társaságát. Minden boldog kapcsolat alapja a szeretet. Egy jó közösségben az egyéni lehetőségek és teljesítmények, messze túlszárnyalják mindazt, amire egyedül lennének képesek. Nagyon sokat beszélgetünk osztályukban a barátság fontosságáról. Ezeket a kapcsolatokat folyamatosan ápolni kell, törődni kell velük. Fontos dolog megtanulni a kisiskolásoknak, hogy figyeljenek egymásra, hallgassák meg egymást. Nagyon sokat játszottunk együtt. pl a melegzuhanyt, ahol ráolvastuk egymásra mit szeretünk benne. Levelet és rajzot készítettek egymásnak amiben megjelent miért is őt tartják egymás barátjának. Elkészítették egymásnak az örökbarátságot jelképező karkötőket is. A barátság karkötő meglehetősen nagy múltra tekint vissza, hiszen már az az Amerikában letelepedő indiánok is készítettek egymásnak olyan ékszereket, mellyel az összetartozásukat erősítették. Osztályunkban is a gyerekek, a barátaik csuklójára kötötték, a különböző technikákkal elkészült karkötőket.
Beszégettünk arról kit választunk barátoknak, melyek azok a nagyon fontos tulajdonságok amikkel egy igaz barátnak, társnak rendelkezni kell. A kapcsolatokon keresztül elérhető támogatást a boldogság egyik alapvető meghatározójaként tartják számon.
Megfigyeltük hogy melyek azok az állatok akik együtt élek. ( Mint a hal…) Játszottunk fészekfogót, és megbeszéltük miért nagyon fontos a „Fészek melege” A fiúk segítettek az udvar szebbé tételében, összeseperték a faleveleket, a lányok pedig megépítették az osztályunk „várát” melyet körbe „ölel” a szeretet.
Testnevelés órán sokat játszunk csapatjátékokat is, ahol igazi csapaként együtt játszanak már a gyerekek.
Ha csak egyetlen tanácsot adhatnánk: „Fektessünk be az emberi kapcsolatokba”.( mondta Robert Biswas)
Egyszerűen fogalmazva az emberi kapcsolatok létfontosságúak a boldogságunk és az egészségünk szempontjából. A kapcsolatainkban találunk értelmet, örömet és szórakozást. Egyesek nagy családra és sok barátra vágynak, másoknak elég, ha csupán pár igazi barát veszi körül őket. De mindenkinek szüksége van arra, hogy szeressen és szeressék.
Az igazi csoda abban rejlik, hogy minél többet osztunk meg másokkal, annál gazdagabbak leszünk.

Ez a hónap is bővelkedett mesében, alkotásban, sok játékban, éneklésben, közös élményekben.
Beszélgettünk a gyerekekkel arról, mit értünk azon, hogy társas kapcsolat. A család, az osztályközösség, a barátság fontosságát emeltük ki. Hogyan kell óvni, ápolni ezeket a kapcsolatokat, mit kell tenni, hogy szeretetben működjenek. A gyerekek lerajzolták a számukra legfontosabb közösséget. A Boldogságóra faliújságunk ebben a hónapban „Az együtt boldogan!” címet viselte.
A hónap meséjének a Bogyó és Babóca sorozatból A barátság címűt választottam. A mese kapcsán is beszélgettünk a baráti kapcsolatokról. Arról, hogy milyen fontos a megbocsátás, egymás iránti szeretet, odafigyelés, egymás segítése. A gyerekek lerajzolhattak egy részletet a meséből. Kedves rajzok születtek. Érdekes volt látni, hogy mindenki a mesének azon jeleneteit ábrázolta, ahol a két főszereplő már kibékült, barátságban tértek haza otthonaikba. Szerintem, ez azt tükrözi, hogy fontos a gyerekek számára, hogy a konfliktusok rendeződjenek, békében legyünk együtt.
Szeptember és október csodálatos időjárását kihasználva, a szabadban tartózkodva, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Az esős, hideg november azonban már nem adott annyi lehetőséget, sokszor ragadtunk a teremben. Ilyenkor meghallgattuk a hónap dalát. A „Ha boldog vagy…” című dalra, jót mozogtunk, táncoltunk, énekeltünk. Az ősz adta kincseket nem feledtük, a gyűjtött gesztenyéinket felhasználva csiga-bigát gyúrtunk gyurmából. Almanyomatot készítettünk, így tettünk el télire „Barátság-befőttet”.
Nagyon tetszett a gyerekeknek a „Barátságjavító varázsgép” megépítésének ötlete. Mi a színes rúd készletet hívtuk segítségül. A megépített gépezetekről elmondták, hogyan működik, és hogyan javítja ki az elromlott barátságot. Barátság-házikók is épültek.

Egyik nap tartottunk egy Boldogságóra-játékdélutánt. Eljátszottuk a „Tükörjátékot” többféleképpen is. A „Halraj mozgásban” feladatot is megvalósítottuk. Néztünk olyan kis természetfilmeket, ahol madár és halrajok mozgását figyeltük meg. Megbeszéltük, miért fontos az állatok számára az összetartás, az együttmozgás. Mi is kipróbáltuk, hogy tudunk egymásra figyelve, egymást védve mozogni, járni. Harmadik játékként alkottunk egy „Barátság-alagutat”. Ennek az alagútnak az volt a különleges varázsképessége, hogy az alatta elhaladó fülébe dicsérő szavakat, jókívánságokat suttogott. Természetesen a gyerekek alkották az alagutat, és az alagútban elhaladó társuknak fülébe duruzsolták a jóleső üzeneteket: „Szeretek veled játszani!…Szorgalmas vagy!…Te vagy a legjobb barátom!…Szépen írsz!…”.

Adventhez közeledve, megtanultunk közösen egy karácsonyi verset. Osztály szavalóversenyt rendeztünk. A legsikeresebb előadók képviselhették osztályunkat az iskolai szavalóversenyen.

A hónap dalának meghallgatását követően megoldották a gyerekek azt a keresztrejtvényt, amelynek a megfejtése a szeretet szó volt. Karácsonyhoz közeledve a szeretettel kapcsolatos gondolataikat megosztották egymással, majd beszélgettünk arról, hogy a hozzánk közel álló emberek miért fontosak számunkra. A fagyott babzsák játék után meghallgatták Fésűs Éva: Pöttömke piros vitorlása című történetet. Jól megfogalmazták a történettel kapcsolatos véleményüket, gondolataikat. Barátság papírhajókat hajtogattak, ráírták üzeneteiket, végül körbeülve eljuttatták egymáshoz a hajóra írt kedves szavaikat.

A hónap dalának meghallgatását követően megoldották a gyerekek azt a keresztrejtvényt, amelynek a megfejtése a szeretet szó volt. Karácsonyhoz közeledve a szeretettel kapcsolatos gondolataikat megosztották egymással, majd beszélgettünk arról, hogy a hozzánk közel álló emberek miért fontosak számunkra. A fagyott babzsák játék után meghallgatták Fésűs Éva: Pöttömke piros vitorlása című történetet. Jól megfogalmazták a történettel kapcsolatos véleményüket, gondolataikat. Barátság papírhajókat hajtogattak, ráírták üzeneteiket, végül körbeülve eljuttatták egymáshoz a hajóra írt kedves szavaikat.

A társas kapcsolatok hónapjában a Mesemúzeumban jártunk. Megtapasztalhatták a gyerekek a mesén keresztül is, hogy milyen jó amikor van az embernek társa, segítője, támasza, barátja….és hogy egyedül nem is olyan könnyű legyőzni a 7 fejű sárkányt vagy éppen a boszorkányt:) Úgy gondolom ez a kirándulás még jobban összekovácsolta az osztályt. Új barátságok is születtek:)

Ha boldog vagy…
November a társas kapcsolatok hónapja

Ebben a hónapban igyekeztem az egymásra odafigyelésre helyezni a hangsúlyt. Mint mindig a hónap dalának meghallgatásával kezdtem a felkészülést, abból kiindulva merítettem ötleteket.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a gyermekek, de a felnőttek számára is az érzés, hogy ők fontosak valakinek, szeretve vannak, ügyesek… . Ehhez kapcsolódik a bevezető foglalkozásunk. Ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát. Nem volt olyan gyerek akinek ne izgett-mozgott volna mindene, ne csinálta volna amit hallott. Letettem egy dobozt, melynek az alján egy tükör volt elhelyezve (ezt a gyerekek nem tudták). Azt mondtam a gyerekeknek, hogy a doboz alján annak van a fotója, azt fogják látni, aki a csoportunkban legjobban szerethető, magabiztos, legügyesebb, legaktívabb és értékes. Hagytam egy kis időt arra, hogy leírják annak a nevét, akire szerintük gondoltam. Ezután megkértem a gyerekeket álljanak sorba és egymás után nézzenek bele a dobozba, de nem mondhatják meg kit látnak benne. A gyerekek izgatottan várták, hogy mit fognak látni. Bevallom, hogy engem is átjárt az izgatottság, hogy hogyan fognak reagálni arra, amikor meglátják magukat a tükörben. Nagyon aranyosak voltak, amikor szembe találkoztak magukkal. Volt aki meglepődött, tapsolt, puszit küldött, ugrált, zavarában gyorsan továbbment. Beszélgettünk arról, hogy eltalálták-e, kit fognak látni. Senki nem találta el, saját magát egy gyermek sem írta fel. Ezután azt mondták, hogy még nem mindenki nézett bele a dobozba, és arra kértek, hogy én is nézzek bele. Ez igazán jó érzés volt. Megfogalmaztuk, hogy a csoportunkban mindenki fontos, ügyes, mindenki mást és mást tesz hozzá az óráinkhoz, nagyon jól tudunk együtt dolgozni és épp ettől lesz boldog az óra.
A gyermekeknek tudni kell, hogy mindegyikük értékes. Az tud egészséges társas kapcsolatot kialakítani, aki boldog és kiegyensúlyozott. Itt az iskolában folyamatosan együtt vannak, együtt vagyunk. A mindennapokban fontos a jó kapcsolat a többiekkel, hogy szeressenek iskolába járni, tanulni. Vannak szorosabb baráti kapcsolatok és lazább osztálytársi. Mindegyiknek alapja az egymás tisztelete, elfogadása, egymásra odafigyelés. Ennek meglétében sokat segíthetünk mi pedagógusok.
Következő óránkon olyan játékokat hoztam, amikor egymásra oda kellett figyelni, a társakkal együtt kellett működni.
Elsőként körbe álltak a gyerekek és három labdát kezdtek el pattogtatni. Amikor tapsoltam át kellet adni a mellettük állónak. Ennek sikere attól is függ, hogy akinek át kellett venni mennyire figyelt a másikra. Ha valakinek nem sikerült, mert elpattant a labda, akkor sem gúnyolták ki, hanem biztatták, praktikákat adtak, hogyan tudja könnyebben megoldani a feladatot. Az első néhány próbálkozás után már ügyesen koncentrált mindenki és sikerült a labdákat körbe-körbe adni.
A kooperációs ernyő nagyon jó eszköz az együttműködés fejlesztéséhez. Elsőnek egy labdát kellett az ernyőn megtartani. A gyerekek hamar rájöttek, hogy apró mozdulatokkal könnyebben tudják a labdát megtartani, hogyan tartsák az ernyőt úgy, hogy mindenkinek jó legyen, hiszen nem egyforma magasak. Végül próbálták fellebbenteni az ernyőt. Eleinte nem sikerült, félrement attól függően ki milyen lendülettel emelte, ki milyen magasra lendítette a karját. Itt is megfogalmazták minden próbálkozásnál mi letett a hiba és addig korrigálták, amíg sikerült felreppenteni.

Együtt minden korban!
Török Enikő Andrea

Mindegy milyen korban élj, ha van empátia, barátság, elfogdás, akkor megvalósulhatnak az álmok. Együtt minden sikerülhet vallja a Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata.
Közös tervet valósítottak meg azáltal, hogy ruházatukkal az ókori római kort idézték.
Szerintük mindegy milyen korban él az ember, a lényeg a barátság és az összefogás.