A novemberi hónapunk témája a társas kapcsolatok ápolása. A csoportban nagy hangsúlyt fektetünk az egymáshoz való viszonyulásra. A barátságok egyre inkább elmélyültek.
Végeztük néhány relaxációs gyakorlatot, ezután kétszer is meg hallgattuk és közösen énekeltük a hónap dalát. Egy általam kitalált történetet meséltem a gyerekeknek, melyben az irígységet és ennek hatását fejtettem ki számukra. Ezt követően át adtam a lehetőséget a gyermekeknek és, aki szerette volna, párbeszéd formájában báboztak el egy baráti történetet. Szőttünk közösen egy barátság pókhálót. Volt, aki két barátot is választott. Kiszínezték a gyerekek az aktuális jelet és felhelyezték a Boldogság vár harmadik lépcsőfokára.
Tovább adtuk ezt és más csoporttal közösen játszottunk a szabadban és ölelést adtak egymásnak. A párbeszédes történeteket otthon is eljátszották.

A társas kapcsolatok ápolása, mondhatni a csoportunk kedvenc témaköre.
Nagyon szeretik a barátságot. Minden gyermeknek van 1-2 legjobb barátja a csoportban. Észrevehető, hogy amikor hiányzik valakinek a barátja betegség vagy egyéb ok miatt, akkor nem találja a helyét, de ilyenkor alakulnak újabb játszócsoportok, és olykor nagyobb barátságok is szoktak alakulni.
Észreveszik, ha egy társuknak szomorúbb napja van, és próbálják jobb kedvre deríteni.
Viszont néhányszor tapasztaljuk azt is, hogy egy-egy konfliktus alkalmával elhangzik a „Nem leszek többé a barátod” mondat. Van olyan gyerek, aki ügyet sem vet erre, és játszik tovább másik kis baráttal, de van néhány gyermek a csoportban, akiknek igazán mély érzelmi világuk van, és számukra drága kincs a barátság, ezért nagyon szomorúak lesznek. Nem avatkozunk bele egyből a konfliktusok megoldásába, mert szeretnénk, ha törekednének az együttműködésre, önállóságra, empátiára. Amikor úgy ítéljük, hogy segítségre szorulnak, akkor megbeszéljük a történteket, átgondoljuk, belegondolunk egymás helyzetébe, és próbáljuk felidézni az együtt eltöltött boldog pillanatokat, és elmondjuk, hogy mit szeretünk a másikba, valamint azt is, amit kevésbé.
A boldogságóráinkat minden esetben relaxációval kezdjük, amit nagyon szeretnek a gyerekek. A mostani boldogságóránkat az „Égig érő fa vagyok” gyakorlattal szerettem volna kezdeni, de megváltozott a véleményem, mert a tevékenység kezdete előtt, a lányok hajba kaptak, és elég frusztráltak voltak. Jobbnak láttam a „Haragom kifújom” gyakorlattal lecsillapítani őket. Érzékelhető volt rajtuk, hogy lecsillapodtak.
Majd a tavalyi évben kedvencükké vált „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal fellendítettük a témát, és azonnal átszellemültek. Ekkor volt egy kislány, aki azt válaszolta, hogy szomorú kissé, mert hiányzik az apukája. Ezt a kislányt és a testvérét, az apukája egyedül neveli, mert 3 éves korában, az anyukája elhagyta őket. Mindenki nagyon empatikus a kislánnyal a napok folyamán, és mintha éreznék, és tudnák, hogy neki több babusgatásra van szüksége, ő a csoportunk „kicsinye”.
A „Mindenkinek van barátja” játékkal mentünk tovább. Nagyon jól kirajzolódtak a kapcsolatok, és az is kiderült, hogy a jelenlévő gyerekek közül, egy gyerek sincs perifériára szorulva. Ezt követően párokat alkotva közösen táncoltunk Bagdi Bella- Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalára.
A témát a munkafüzetükben található feladatokkal zártuk.

Ebben a hónapban a társas kapcsolatok témakörével foglalkoztunk. Ez a téma remek alkalmat biztosított, hogy egy szociometriai vizsgálatot is elkészítsünk a gyerekkel annak feltérképezésének érdekében, hogy vannak-e olyan gyermekek a csoportunkba, akiknek a beilleszkedéshez, barátok szerzéséhez több segítségre van szüksége. Néhány gyermek valóban több odafigyelést igényel, de reménykedünk abban, hogy előbb, utóbb ők is kölcsönös baráti kapcsolatokra találhatnak társaik között.
Annak elősegítésére, hogy minél jobban megismerhessék egymást a gyerekek, a hónap során több ezt segítő játékot is játszottunk. Ilyen volt például a helycserés játék, amikor tulajdonságokat soroltunk, majd olyan dolgokat, amikben a gyerekek jók, ügyesek, illetve amik érdeklik őket. Az egyes állításoknál azok a gyerekek, akik magukra ismertek felálltak és egymással helyet cseréltek.
Például ilyen esetekben történt helycsere: fiú/lány vagyok, szeretem a kék színt, szeretek kirándulni, a kedvenc fagyim a csokis, szeretek mesét hallgatni, kedves vagyok, jószívű vagyok, szeretek rajzolni, stb.
Ezután jött egymás önbizalmának növelése érdekében a „meleg zuhany”, amikor 1-1 gyermek beült a kör közepére, a többiek pedig elmondták a róla elgondolt pozitív tulajdonságokat. Persze az életkoruk miatt megjelent több alkalommal, hogy azt szeretem benne, hogy szép a haja, cipője, jó az illata, de egészen kreatív és örömöt okozó gondolatok is elhangzottak; pl.: „Egyszer segített nekem megkeresni az elveszett szandálomat.”, „ügyes, mert jó búvóhelyeket talál az udvaron. „Ha megkérem, akkor azt játszik velem, amit én szeretnék.” „Amikor sírtam, megölelt.” „Egyszer hiányzott anya és odaült mellém és adott zsepit.”
Készítettünk kézfogós formákat. Nem volt könnyű feladat, hiszen mindenki kört alakított volna és a formák kialakítása nehézségekkel járt. Néhány próbálkozás után mégis sikerült a körből háromszöget, majd szívecskét, virágot és házikót is létrehoznunk. Megbeszéltük, hogy mi is volt ebben a feladatban nehéz, és arra jutottunk, hogy addig nem sikerült, amíg mindenki egyesével akart kijjebb-beljebb, arrébb állni, de amikor rájöttek a gyerekek arra, hogy figyeljenek oda egymásra, akkor elkezdett működni a dolog.
Boldog Dóra segítségével megbeszéltük, hogy otthon is előfordulnak olyan dolgok, amikért valaki boldogabb vagy szomorúbb. Feltérképeztük, hogy mit tehetnek a gyerekek azért, hogy anya, apa vagy a testvérek kicsit jobban érezzék magukat. Pl. „Ha anya fáradt, akkor csendben játszom egy kicsit, hogy tudjon pihenni.” „Segítek anyának elrakni a zoknikat.” „Nem verekszem a testvéremmel és akkor anya nem lesz mérges és többet játszik velünk.”
Végül a tenyérlenyomatainkkal kidíszítettük a csoportszobánk ajtaját, amire a csoportunkra is jellemző tulajdonságokat is felírtuk.
A hónap utolsó napján megtanulták a gyerekek, hogyan kell elbúcsúzni, mert az egyik gyermek ezen a napon jött hozzánk utoljára. Nagy öleléssel és kedves szavakkal köszöntek el társuktól.