Az osztálytársakat a közös programok és az általuk szerzett élmények, valamint a mindennapi találkozások kötik össze. Ezek a pillanatok összekovácsolják a csapatot.
Szerintük jó, ha az emberek sokfélék, mert így jobban megérthetjük egymást, segíthetünk a másikon, és új dolgokat tanulhatunk a másiktól. A barátok pedig azért fontosak, mert ők mellettünk állnak jóban és rosszban. A barátokkal sokkal színesebb és boldogabb lesz az életünk!

A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt ismét. A gyerekek örömmel végzik a mozgásos, játékos feladatokat. Szívesen hallgatnak mesét, bátran fogalmazzák meg érzéseiket, véleményüket. Jó volt látni a barátságlánc kialakításánál, hogy senki sem maradt barát nélkül. A kézműveskedés szintén tetszik a gyerekeknek, örömmel nézegették egymás babáit. A hallgatott dalok tetszenek a gyerekeknek, vidáman énekelnek. Úgy gondolom, hogy minden együtt töltött vidám perc hozzásegít bennünket, hogy jó osztályközösség alakuljon ki.

Nagyon szerették a lurkók, hogy karkötőt adhatnak a barátaiknak.

A támogató kapcsolatok vitathatatlanul az örömteli és értelmes élet legfontosabb tényezői. Tény,
hogy az egyéni célok, egyéni fejlődés jelentős szerepet játszik boldogságunk fenntartásában,
ennek ellenére azonban a legtöbb pszichológiai kutatás azt bizonyítja, hogy a hosszantartó jólléti
szint elérésének és fenntartásának legfontosabb tényezője nem más, mint a
kapcsolatrendszerünk.

Novemberi boldogságóra témánk az „Erősség-fa” volt, melynek keretében a gyerekekkel közösen készítettünk egy különleges alkotást. Az Erősség-fa egy olyan kép, festmény vagy rajz formájában született meg, amelynek minden egyes ága egy-egy gyermeket szimbolizált. Minden ághoz társítottunk egy nevet, hogy a fa egyedi legyen, és mindenki könnyen felismerhesse saját „ágát”.

Az ágakon elhelyeztük a leveleket, amelyekbe a gyerekek egyéni erősségeit írtuk. Ezek lehettek olyan tulajdonságok, mint például a kedvesség, segítőkészség, bátorság vagy kitartás. A gyerekek számára fontos volt, hogy mindenki felismerhesse saját értékeit és erősségeit, hiszen így a közös alkotás egyfajta motivációként is szolgált számukra.
Az leveleket névtelenül írtuk, valamint a pedagógus határozta meg, ki-kinek írjon, kiküszöbölve azt, hogy mindenki több falevelet tehessen az ágára.

A foglalkozás során beszélgettünk arról is, hogy ezek az erősségek hogyan jelennek meg a mindennapokban. Arra bátorítottuk a gyerekeket, hogy időről időre térjenek vissza a fához, és gondolják végig, hogyan használták ezeket az erősségeiket az elmúlt időszakban. Az Erősség-fa így nemcsak díszként szolgál, hanem segíti a gyerekek önbizalmának és önismeretének erősítését is, ráirányítva a figyelmet saját pozitív tulajdonságaikra.

A feladat elkészítéséhez nem használtunk sablont. Megbeszéltük, hogy nem baj, ha nem egyformák, hiszen mi sem vagyunk azok. Attól lesz jó egy közösség, hogy sokfélék vagyunk. Mindenkit úgy fogadunk el, ahogy van. Zárt kört alkotva raktuk össze a rajzokat, jelezve az összetartást, a védelmet.

Együtt játszani a legjobb dolog a világon.