Relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást.Meghallgattuk Bagdi Bella:Ha boldog vagy,mutasd meg mindenkinek a Világomban minden rendben van című dalát.
Beszélgettünk a barátságról,mennyire fontosak az emberi kapcsolatok az életünkben.
Mennyi örömöt és élményt tudunk adni egymásnak.
A havi tevékenységeinken túl,a Márton -napi lámpás felvonulásunkon is a társas kapcsolatok ápolása volt a kiemelt célunk.
Társas kapcsolatok ápolása
Beszámoló a Boldogságórákról – Társas kapcsolatok ápolása az első osztályban
Az idei tanévben is heti rendszerességgel tartom a Boldogságórákat az első osztályos tanulóknak, és örömmel tapasztalom, hogy a kisdiákok minden alkalommal izgatottan várják ezeket a foglalkozásokat. Bár a tantárgyaikat nem én tanítom, a Boldogságórák mégis olyan bensőséges, bizalmi közeget teremtenek, amelyben egyre mélyebben megismerhetjük egymást, és amely nagyban hozzájárul az osztályközösség formálásához.
November hónap témája a társas kapcsolatok volt, így a foglalkozások célja az egymáshoz való kapcsolódás erősítése, a közösségi élmények mélyítése és a barátságok tudatos építése volt. Az első osztályos korosztály számára különösen fontos a biztonságos, elfogadó közeg kialakítása, amelyben érzelmeiket megélhetik, megfogalmazhatják, és megtanulnak odafigyelni egymásra. A hónap gyakorlatain keresztül a gyerekek számos olyan élményt szereztek, amelyek finoman, játékosan, mégis nagyon hatékonyan segítették őket ebben a fejlődési folyamatban.
Minden Boldogságórát relaxációs gyakorlattal kezdtünk, amelyek nagy kedvencei lettek a gyerekeknek: a Napimádás, a Fújj-fújj és az Irkafirka. Ezek a tevékenységek segítik a feszültség oldását, az érzelmi önszabályozást, és lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek lecsendesedjenek, befelé figyeljenek, és biztonságban érezzék magukat. A rendszeres relaxáció fejleszti az önkontrollt és a megküzdési stratégiákat is, ami hosszú távon támogatja az érzelmi jóllét kialakulását.
A társas kapcsolatok témájához kapcsolódóan játékos, mozgásos feladatokkal segítettük a gyerekek kapcsolatépítését. Néma sétával párt kerestek maguknak, amit különböző üdvözlési módok követtek: alsó pacsi, felső pacsi, ölelés és simogatás. Ezek az érintésen alapuló, bizalmat építő feladatok természetes módon erősítették a kötődést, a testi-lelki biztonságérzetet és a pozitív érzelmi kapcsolódást.
A hónap folyamán külön foglalkoztunk a baráti és osztálytársi kapcsolatok összehasonlításával is. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mik a hasonlóságok és mik a különbségek a kétféle kapcsolat között. A gyerekek nagyon érett gondolatokat fogalmaztak meg arról, hogy az osztálytárs is lehet barát, de nem minden osztálytársunkkal vagyunk olyan közeli kapcsolatban, mint a barátainkkal. Ugyanakkor mindenkivel tisztelettel, kedvességgel és odafigyeléssel kell bánnunk, mert ettől lesz jó a közös élet az osztályban.
A beszélgetés után minden gyermek lerajzolta önmagát, majd ezeket a rajzokat közösen egy nagy osztályszív formájába rendeztük a táblán.
A táblára úgy kellett felhelyezniük a saját magukat ábrázoló képeket, hogy a barátaik mellett legyenek. Így végül egy teljes, zárt szív alakult ki, amely jelképezte az összetartozásukat és barátságaikat és azt is, hogy egy közösség tagjai vagyunk, akik összetartoznak, még ha mindannyian különbözőek is.
Az elkészült szív hatalmas örömöt okozott a gyerekeknek: büszkén keresték meg saját helyüket a közös műben, és megtapasztalták, milyen érzés, amikor mindenki értékes része egy nagy egésznek. Ez a tevékenység tovább erősítette az összetartozás élményét és a csoportkohéziót.
A Barátsál gyakorlat során sálakból kört alkottunk, amelyeket körbeadtunk kézről kézre. Minden gyermek elmondta a saját nevét és egy kedves gondolatot a mellette állóról. Ez a gyakorlat nemcsak a kommunikációs készségeket fejlesztette, hanem az egymásra való odafigyelést és a pozitív visszajelzések adásának és elfogadásának képességét is. A gyerekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés kedves szavakat kapni és adni – ez erősíti az önbizalmat és a közösséghez tartozás élményét.
Fontos része volt a foglalkozásoknak a különböző hétköznapi helyzetek megbeszélése: mit mondunk, ha találkozunk valakivel, ha kölcsönkérünk valamit, ha véletlenül meglöknek, ha segítséget kapunk vagy ha megbántunk valakit. A gyerekek nagyon őszintén fogalmazták meg érzéseiket, észrevételeiket, ami azt mutatja, hogy egyre jobban értik a társas viselkedés normáit, és egyre tudatosabban reflektálnak saját cselekedeteikre.
„A róka és a farkas a lakodalomban” című mese közös feldolgozása során a gyerekek sok jó tanácsot adtak a szereplőknek arról, hogyan viselkedhettek volna másként. Ez a mese lehetőséget adott a konfliktuskezelés, a helyes viselkedés és a társas szabályok átbeszélésére. A gondolattérkép készítése során közösen gyűjtöttük össze, hogy milyen tulajdonságok teszik az „igazi barátot” – ez segítette a gyerekeket abban, hogy belső képet formáljanak a jó baráti kapcsolatok alapjairól.
A lufis színezőben pedig mindenki megrajzolhatta, ki az ő igazi barátja – ez játékos módon segítette az érzelmek megfogalmazását és kifejezését.
Az egyik legizgalmasabb foglalkozás a Babkísérlet volt. Minden gyerek saját virágcserepet kapott, amelybe babszemeket ültettünk. Kiválasztottuk a „Szeretet babokat”, amelyeket külön gonddal, kedvességgel ápolunk majd, szívecskékkel díszített virágkaróval jelöltük, és a „Csendes babokat”, amelyeket csak az alapvető törődésben részesítjük. A gyerekek így saját élményen keresztül tapasztalták meg, milyen hatalmas ereje van a szeretetnek, odafigyelésnek és gondoskodásnak – ez a tanulság mélyen beépül a társas kapcsolataikba.
Minden órát meditációval zárunk, amit szintén nagyon várnak a gyerekek. A relaxáció segít lecsendesedni, elmélkedni az órán tanultakon, és békés hangulatban befejezni a foglalkozást. Az óra eleji üdvözlő rituálékat a gyerekek kérésére az órák végén is elvégezzük – így öleléssel és simogatással búcsúzunk, ami mélyíti a bizalmi kapcsolatokat és a csoport összetartozását.
A novemberi Boldogságórák nagymértékben hozzájárultak az osztály közösségének erősítéséhez. A gyerekek megélték, hogy jó egymáshoz kapcsolódni, kedvesnek lenni, odafigyelni a másikra. Minden foglalkozás egy kis lépést jelentett abban, hogy biztonságos, szeretetteljes, elfogadó osztályközösség alakuljon ki, ahol minden gyermek értékes és fontos tagja a csoportnak.
A kis elsősök öröme, kíváncsisága és nyitottsága pedig minden alkalommal megerősít abban, hogy ezeknek a foglalkozásoknak hatalmas szerepe van a gyerekek érzelmi fejlődésében és a közösség erejének építésében.
Ebben a hónapban a Boldogságórát azzal kezdtük, hogy a táblára felírták a gyerekek, hogy mi jut eszükbe a barátságról, a jó kapcsolatokról. Körüljártuk a témát, megvitattuk, hogy kikkel ápolnak szoros kapcsolatot (osztálytásak, edzőtársak, baráok, családtagok), illetve, hogy ebben az életkorban életükben a család vagy a barátok töltik be a fontosabb szerepet és miért.
Majd csoportokban dolgoztak. Minden csoport 3-4 szituációs kártyát kapott, és arra kellett megoldást kerseniük, hogy az adott helyzetekben hogyan segítenének, mit mondanának vagy tennének. Miután megbeszélték kijöttek és eljátszották a szituációkat és megbeszéltük, hogy mit-miértgondoltak így, mi lehet a következménye, hogyan segíti ez a másikat, milyen érzéssel tölti ez el őket illetve, hogy a többiek is ugyanezt tennék vagy nem, illetve miért/miért nem.
Házi feladatul azt kértem tőlük, hogy mindenki írjon egy köszönő kártyát valamelyik családtagjának, melyben leírják vagy lerajzolják, hogy a választott személy milyen jót tett velük, mit köszönhetnek nekik.
A barátsággal folytattuk a munkát, és a barátok különböző érzelmi helyzetét párban bemutatták 1-1 szoborral, a többiek pedig kitalálták a szobor témáját. Nagyon szerették ezt a gyakorlatot.
Az osztály tanulói sokszor keverednek veszekedésbe és sokszor nem értenek egyet. Nem látják át és nem gondolnak bele, hogy milyen a másik nézőpontjából nézni a dolgokat. A barátságos tekintet gyakorlattal megpróbáltunk egymás szemébe nézni, megismerni a másikat és megfigyelni, kinek mi a reakciója.
Az emberi kapcsolatokról, barátságokról volt szó Boldogságórán a napocska csoportba. Beszélgettünk róla, hogy miért jó, ha az embernek vannak barátai, ki-ki felsorolta a maga kis barátját, barátait, majd egy színező segítségével rajzban is megjelöltük őket. Sajnos volt egy negatív tapasztalás is, mivel van egy kisfiúnk, aki elég nehezen barátkozik és vele is kevesen barátkoznak, ő sajnos sírt is és a színezést se volt hajlandó megcsinálni.
Novemberi alkalmunk a társas kapcsolatokról szólt természetesen. Ez egy viszonylag könnyebben átélhető téma az óvodás gyermekek számára.
Dórával érkeztem a csoportba, a gyerekek már várták őt. (A csoport, amelyben a boldogságórás foglalkozásokat tartom nem az „enyém”. Nem én vagyok az óvónénijük, de a folyosón, ha találkozunk, sűrűn megkérdezik, hogy mikor jön hozzánk megint Dóra?) Dóra tartotta ma a foglalkozást, ő hívta a gyerekeket meditálni, és minden cselekvésre ő kérte őket.
Szokásosan zenével lazultunk el, Napimádással folytattuk és hűen az aktuális óvodai tematikánkhoz, a Totyog a liba gyakorlattal folytattuk. Ezt követően egy igen kedves libás dallal folytattuk, a „Ki libámat elviszi….”-vel, aminek a végén meg kell egymást ölelni.
Miután kellően hangulatba kerültünk, elutaztunk Barátság földre a kis léghajónkkal. Körbe álltunk és a „Ha boldog vagy” dal közben láncreakcióban végeztünk kedves tetteket. Megöleltük egymást, megsimogattuk egymást, megcsikiztük egymást, egyszóval olyan dolgokat cselekedtünk, amelyek felvidítják a társainkat, ha erre szükség van.
Ezt követően a havi mese jött, és beszélgettünk róla Dórával.
Foglalkozásunkat zenés relaxációval fejeztük be.
A barátságrl beszéltünk, és ötletbörzét tartottunk, hogy milyen kell, hogy egyen egy jó barátnak. Ezután hallgattuk meg a mesét (A róka és a farkas a lakodalomban).
Az iskolánk jubileumi hangversenyén szerepeltünk a gitárzenekarral. A fellépést követő órán pedig beszélgettünk arról, miért jó egy közösséghez tartozni, közösen zenélni, milyen élménnyel gazdagíthatjuk egymást vagy akar saját magunkat 🙂
A novemberi hónap során több élményszerű és értékteremtő programot valósítottunk meg a gyerekekkel. Kezdésként közösen elénekeltük a Boldogságdalt, amely remek hangulatot teremtett, és erősítette a csoport összetartozását. Az Örökbefogadás Napjához kapcsolódva beszélgettünk a család fontosságáról, az elfogadásról a gondoskodás erejéről és az iskola diákjai által gyűjtött eledeleket elszállítottuk a helyi és a szomszédos város Ebtelepeire. A gyerekekkel közösen kerestük a választ arra, mit jelent igazán valakihez tartozni, és hogyan tudunk szeretettel fordulni mások felé. A Magyar Labdarúgás Napján játékos mozgásos feladatokat végeztünk, megismerkedtünk néhány híres magyar labdarúgó nevével, és egy vidám, csapatépítő focijáték keretében gyakoroltuk a sportszerűséget, bátorítást és csapatmunkát. Ami ebben a hónapban a legjobban megérintett az a “Barátságos tekintet” c. játék alatt szerzett tapasztalatom. A tanulók elmondták, hogy mennyire jól esett nekeik az, hogy még, ha csak 30 másodpercre is, de nagyon jól esett nekik, hogy valaki ennyire figyelt rájuk. Az intézményünk gyermekei aktívan és lelkesen vettek részt a tevékenységekben.
Köszönöm szépen a figyelmet!
Konczné Szabó Szilvia
Tildy Zoltán Általános Iskola és AMI