Osztályunk a tenyérre írt üzenetek helyett a Mikulás szánját hívta segítségül, hogy pozitív megerősítéseket küldjenek a tanulók egymásnak. Ehhez négy munkacsoportot alkottunk sorsolással. A csoportokban mindenki megkapta saját feladatát a teljes kép megalkotásában. Mikor ez a hangulatos téli tájkép holdvilággal, fenyőfákkal előállt, érkezett a legnagyobb kihívás: a Télapó szánját nem csomagokkal kellett megtölteni, hanem sokkal értékesebb ajándékokkal, a társaknak szánt kedvességekkel. Nagyon jól sikerültek a rajzok és festmények, kiraktuk az osztályteremben a faliújságra. A minket meglátogató Mikulást is ezzel várhattuk! Tanulságos gyakorlat volt. Rengeteg pozitív tapasztalással járt. Olyan tanulókat hozott egymáshoz közelebb a feladat, akik eddig nem igazán találtak közös hangot. A barátok pedig igazán sok ötlettel álltak elő, hogy a másik napját bearanyozzák.

Decemberben a nyolcadikos diákok bevonásával folytatódott iskolánkban a boldogságóra projekt. A diákok számára nem volt ismeretlen a terület, mivel már tavaly is részt vettek hasonló foglalkozásokon. A mostani téma nagyon is aktuális. Pár hét és eddigi életük egyik legfontosabb kihívása előtt találják magukat. Aki hisz és bízik magában, előnnyel indul. Egy beszélgető körrel kezdtük a foglalkozást. Itt mindenki elmondhatta hogy szerinte fontos e az önbizalom és ha igen akkor miért. Jó kis beszélgetés kerekedett. Ezután mindenki kapott egy papírt amire a saját tenyerét kellett lerajzolnia és a tenyér fölé a nevét felírnia. A játék ezután indult. A papírt körbe kellett adni és mindenkinek egy-egy jó tulajdonságot kellett írnia az előtte lévő tenyérre. Egy szabály volt, amennyiben lehet ne ismétlődjenek a tulajdonságok egy tenyéren. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, pörgős volt a feladat megoldás. Mikor mindenki írt minden tenyérre, a papír visszaért a tulajdonosához. Amikor elolvasták a róluk szóló tulajdonságokat, nem kellett kihangosítaniuk, de többen azt fogalmazták meg, hogy nem gondolták, hogy így látják őt a társaik. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy ő sokkal negatívabbnak látja magát, mint a társai őt. Ezt követően a karácsonyi üveggömb, tükör játék jött. Itt mindenkinek saját magáról kellett a lehető legtöbb jó tulajdonságát beírni egy-egy díszbe. Ez a feladat sokkal nehezebbnek bizonyult, mint az első. Volt aki azt mondta, hogy ez nehezebb, mint egy matematika dolgozat. A végén aki úgy gondolta kiszínezhette a díszeket. Összességében nagyon hasznosnak tartom ezt a foglalkozást. Fontos hogy elhiggyék a diákok, hogy értékes emberek. A foglalkozás derűs jó hangulatban telt.

Decemberben a nyolcadikos diákok bevonásával folytatódott iskolánkban a boldogságóra projekt. A diákok számára nem volt ismeretlen a terület, mivel már tavaly is részt vettek hasonló foglalkozásokon. A mostani téma nagyon is aktuális. Pár hét és eddigi életük egyik legfontosabb kihívása előtt találják magukat. Aki hisz és bízik magában, előnnyel indul. Egy beszélgető körrel kezdtük a foglalkozást. Itt mindenki elmondhatta hogy szerinte fontos e az önbizalom és ha igen akkor miért. Jó kis beszélgetés kerekedett. Ezután mindenki kapott egy papírt amire a saját tenyerét kellett lerajzolnia és a tenyér fölé a nevét felírnia. A játék ezután indult. A papírt körbe kellett adni és mindenkinek egy-egy jó tulajdonságot kellett írnia az előtte lévő tenyérre. Egy szabály volt, amennyiben lehet ne ismétlődjenek a tulajdonságok egy tenyéren. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, pörgős volt a feladat megoldás. Mikor mindenki írt minden tenyérre, a papír visszaért a tulajdonosához. Amikor elolvasták a róluk szóló tulajdonságokat, nem kellett kihangosítaniuk, de többen azt fogalmazták meg, hogy nem gondolták, hogy így látják őt a társaik. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy ő sokkal negatívabbnak látja magát, mint a társai őt. Ezt követően a karácsonyi üveggömb, tükör játék jött. Itt mindenkinek saját magáról kellett a lehető legtöbb jó tulajdonságát beírni egy-egy díszbe. Ez a feladat sokkal nehezebbnek bizonyult, mint az első. Volt aki azt mondta, hogy ez nehezebb, mint egy matematika dolgozat. A végén aki úgy gondolta kiszínezhette a díszeket. Összességében nagyon hasznosnak tartom ezt a foglalkozást. Fontos hogy elhiggyék a diákok, hogy értékes emberek. A foglalkozás derűs jó hangulatban telt.

Decemberben a nyolcadikos diákok bevonásával folytatódott iskolánkban a boldogságóra projekt. A diákok számára nem volt ismeretlen a terület, mivel már tavaly is részt vettek hasonló foglalkozásokon. A mostani téma nagyon is aktuális. Pár hét és eddigi életük egyik legfontosabb kihívása előtt találják magukat. Aki hisz és bízik magában, előnnyel indul. Egy beszélgető körrel kezdtük a foglalkozást. Itt mindenki elmondhatta hogy szerinte fontos e az önbizalom és ha igen akkor miért. Jó kis beszélgetés kerekedett. Ezután mindenki kapott egy papírt amire a saját tenyerét kellett lerajzolnia és a tenyér fölé a nevét felírnia. A játék ezután indult. A papírt körbe kellett adni és mindenkinek egy-egy jó tulajdonságot kellett írnia az előtte lévő tenyérre. Egy szabály volt, amennyiben lehet ne ismétlődjenek a tulajdonságok egy tenyéren. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, pörgős volt a feladat megoldás. Mikor mindenki írt minden tenyérre, a papír visszaért a tulajdonosához. Amikor elolvasták a róluk szóló tulajdonságokat, nem kellett kihangosítaniuk, de többen azt fogalmazták meg, hogy nem gondolták, hogy így látják őt a társaik. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy ő sokkal negatívabbnak látja magát, mint a társai őt. Ezt követően a karácsonyi üveggömb, tükör játék jött. Itt mindenkinek saját magáról kellett a lehető legtöbb jó tulajdonságát beírni egy-egy díszbe. Ez a feladat sokkal nehezebbnek bizonyult, mint az első. Volt aki azt mondta, hogy ez nehezebb, mint egy matematika dolgozat. A végén aki úgy gondolta kiszínezhette a díszeket. Összességében nagyon hasznosnak tartom ezt a foglalkozást. Fontos hogy elhiggyék a diákok, hogy értékes emberek. A foglalkozás derűs jó hangulatban telt.

Az év utolsó hónapja kicsit az összegzés, a visszatekintés, a számadás hónapja. A
meggyengült vagy a megerősödött célok, kapcsolatok most kicsit megméretnek.
Tenyér üzenet
Ezen dolgokra való rápillantás miatt azt a feladatot választottam, amely hozzáértő szemeknek
– füleknek nagyon jó visszajelzést adhat. Miről? Arról, amire a legkevesebb idő jut a mai
iskolákban: milyen vágyak, érzések, motivációk irányítják a gyerekeket. A mostani
összeszokott osztály-közösségekben nemcsak a jó barátok írhattak egymás „tenyerébe”
üzeneteket. Mindenki választhatott bárkit.
Igyekeztem a kevésbé szorosabb kapcsolatban lévőket is arra bíztatni, hogy támogassák jó
kívánsággal a társukat. Ezekben az esetekben csak általános kívánságok íródtak: – legyen sok
szerencséd; legyél boldog; boldog karácsonyt; legyen sok barátod!
Akik jobban figyeltek egymásra, nem hagyták ki a jó tanácsokat: remélem, okosabb leszel; ne
legyél gyakran szomorú; kapjál meg mindent, amit akarsz; legyen boldog életed; legyenek
jobb jegyeid!
A közeli barátok már jobban célba találtak: legyél a legjobb focista; legyen xbox-od; legyenek
egészségesek a kutyáid; legyen sok csajod; legyünk örök barátok!
Amikor saját üzenetet kellett írni, nagyon sok hasonló üzenet született, de a legjobban ezeket
emelnék ki:
– szeretem a családom, legyünk együtt,
– örök barátság, legjobb barát – ez nagyom sok tanulónál első helyre került,
– szeretnék egy elektromos rollert (!) (tárgyiasult világ!)
– megölelni anyát, apát.
Amikor a következő alkalommal mindenki elolvashatja a neki szóló üzeneteket, remélem egy
jó beszélgetés alakul ki a gyerekek között. Csakis a kapcsolatteremtés és megújulás legyen a
szemek előtt. Az önismeret talán elbírja a kritikák és a bátorítások súlyát.

2

Szeretetgolyó
A játék végén – amikor elkészült a kis csomag, megnéztem, milyen kifejezés lettek leírva:
– törődnek velem,
– nem bántanak meg,
– mondják, hogy szeretnek,
– beszélgetünk, nevetgélünk,
– bizalom.

Ismerve az osztály összképét, azt gondolom, nagyon jól érzik, mit kell megtenni a szeretetért.
A megvalósulás azonban néha még kicsit döcög.
Szeptember óta figyelem a kis közösséget és azt látom: egyre gyakrabban veszik észre és
figyelmeztetik is egymást az elvárható „helyes” viselkedésre egymás iránt. A cél: ne legyen
megbántás. Mindenki kapjon mások által visszajelzést, amely pozitív irányba viszi a
gondolkodást és a tetteket. Az üzenetek beazonosítására kevés időnk jutott, csak néhányat
felolvastunk. Remélem, hogy tovább lesz építve a közösség csodálatos vára.
Erősebb vára!