Az osztály farsangra különböző állatoknak öltözött be, és produkciójukkal bizonyították, hogyan tudnak megférni egymás mellett.
Önmagunkkal való együttérzés
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Az önegyüttérzés feldolgozására két órát szántam. Először megnéztük az önbizalom virágát és megbeszéltük, hogy múlt hónapban mi mindent tanultunk a feltétel nélküli önszeretetről. Majd beszéltem kicsit arról, hogy az önegyüttérzés szirma mire emlékeztet bennünket. Ráhangolódásnak elvégeztük a hegymászós vizualizációs gyakorlatot. Ezután a rajzkaland következett. A szomorú kicsi hegymászó rajzát sokszorosítottam, így csak fel kellett ragasztani a lapra. Viszont ki lehetett színezni az érzelmeinek megfelelően. A formákkal nem igazán jutottunk dűlőre, de születtek jó ötletek az ellentétes érzelmek megjelenítésére. Szituációs játékkal első alkalommal próbálkoztunk. Négy mondatkártyát készítettem, nagy örömömre már el is tudták olvasni őket. Mit mondanál a barátodnak, ha ilyen helyzetekbe kerülne? Hogyan vigasztalnád meg, hogyan fejeznéd ki együttérzésedet? Akinek volt kedve, húzott egy kártyát és eljátszhatta az együttérző barát szerepét. Ez egyébként nem volt nehéz, hiszen általában a valóságban is nagyon aranyosan meg szokták vigasztalni egymást. Az együttérzést önmagunk felé is megpróbáltuk elképzelni csukott szemmel. Átöleltük magunkat, megsimogattuk az arcunkat, mintha mi lettünk volna az előbbi helyzetekben. A következő feladatban 8 képet tettem egy-egy székre (körben voltak a székek) Nehéz helyzeteket ábrázoltak: elesett valaki biciklivel, veszekedő szülők, egy kislányt kigúnyolnak, stb. Először megbeszéltük, melyik képen mit látunk. Majd mindenki 8 korongot vett a kezébe és azokhoz a képekhez tett egyet, amelyiken olyan esetet látott, ami már vele is megtörtént. Nem volt olyan kép, ahová ne került volna korong. Szinte mindenki letette az összeset a kezéből. A gyerekek megállapították, hogy mindenki átél nehéz helyzeteket. Sőt, mindenki hibázik is. Átbeszéltük, hogy az utóbbi időben ki miben hibázott és milyen bántó gondolat követte ezt? A gondolatbeli radírral kiradíroztuk ezeket a bántó dolgokat és megpróbáltunk helyette együttérző mondatokat keresni. Végül a zárókörben olyan dolgot kellett mondani, amivel mindenki magának fog kedveskedni aznap.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Beszélgetőkör keretében tettem fel a kérdést a gyerekeknek: “Mit is jelenhet az, hogy önmagunkkal való együttérzés?” Volt, aki csak egy-két szóval válaszolt, de akadt olyan is, aki kifejtette a többieknek, hogy szerinte mit is jelenhet. Elfogadjuk, önmagunkat olyannak amilyenek vagyunk, ha hibázunk, akkor azt megpróbáljuk „kijavítani”. A „Kismanók találkozása, avagy Hogy száll el a manóharag?, című mesével folytattuk, Mindfulness gyakorlatokkal fejeztük be a foglakozásunkat.
Az önmagunkkal való együttérzés fontosságát úgy próbáltam érzékeltetni velük, hogy különböző szituációkban, mit mondanának maguknak, majd ugyanezekben a helyzetekben mit mondanának a legjobb barátjuknak. A válaszaikat a pptdiába írattam be velük. Utána megnéztük a különbséget, ami nagyon szembetűnő volt. Magukat ostorozták, míg a legjobb barátjukat bíztatták, vígasztalták. Megbeszéltük tanulságként, hogy magukkal is úgy kellene bánniuk a nehéz helyzetekben, mint a legkedvesebb más személyekkel, barátokkal.
Ez után Mira történetét beszéltük meg. Megértőek voltak Mirával. Vannak, akik annyira befeléfordulók, hogy nehéz nekik kapcsolatot kialakítani. Ráadásul új iskolába került. Nekik sem volt könnyű megszokni, hogy nem mennek haza a szülőkhöz iskola után, hogy a középiskola más követelményeket támaszt, mint az általános iskola, hogy új ismeretlen lányokkal kellett megszokniuk együtt élni.
Úgy gondolták Mira, úgy érzi, hogy vele van a baj, mert nem képes beépülni a közösségbe, neki az a nyilvánosság sok, amit sokan mások természetesnek vesznek. A sok új követelmény nekik is gondot okozott, nehéz volt ehhez hozzáedződni. A többieket megszokták, legalábbis annyira, hogy könnyen kommunikálnak velük, nyilvánosan fellépni ők sem szeretnek. Leginkább Mira próbálhat bátrabb lenni, de nagyon fontos, hogy a környezete támogassa, bátorítsa.
Ez után reggeli metta meditáció következett Mindfulness gyakorlatként, hogy a szeretetteljes kedvességet még inkább átéljék Mira, és a hasonló helyzetben lévő társuk, vagy épp önmaguk iránt. Itt a linkje a meditációnak:
Megállapították, hogy Mira mellett sok támogató ember volt, a szülei, az orvosa, a tanára, ez nincs mindig így. Pedig milyen jó lenne gyakrabban találkozniuk ezzel, pedig fontos a környezet, mert egy ilyen helyzetben, ha a közelében lévők nem megértők, akkor sokkal nehezebb megoldani az ilyen problémákat.
Ez után beszéltünk arról, hogy mi a Mindfulness. S ki, mit jegyzett meg erről az alapján készítette el a szoborról a rajzát. A jelenben élést, a szemlélődést, meditálást, a rossz gondolatoktól való távolságtartást, vagy azok átváltoztatását pozitívvá – ezeket fejezik ki a rajzok.
1 2