Az óvodában a megküzdés gyakorlása segíti a gyermekeket abban, hogy megtanulják kezelni az érzelmeiket és a nehéz helyzeteket. Játékos tevékenységek, beszélgetések és mesék segítségével gyakorolják, hogyan oldjanak meg konfliktusokat, hogyan nyugodjanak meg, és hogyan kérjenek segítséget, ha problémájuk van. A megküzdési készségek fejlesztése hozzájárul a gyermekek érzelmi biztonságához, önbizalmához és társas kapcsolatainak fejlődéséhez.Szerepjátékok (pl. játék elvétele, sorban állás)
Egyszerű szabályok tanítása:
megmondom mit szeretnék
meghallgatom a másikat
megoldást keresünk együtt.

Önbizalom: Február
Önmagunkkal való együttérzés
Hétfőn reggel borsó ültetéssel kezdtünk, krumplit, lila, vörös, fokhagymákat raktunk vízbe, és csíráztatni próbáljuk. Tettünk borsószemeket nedves vatta közé, hogy napi szinten tudjuk majd követni a változást, ehhez fejlődés napló készül a gyerekek megfigyelése utáni megrajzolással. Természetesen megbeszéltük a feltételeket a növények fejlődéséhez, hogy nekünk mi a dolgunk, hogy a növények, virágok fejlődjenek, szépek legyenek. Ezután mindezt lefordítottuk az ’emberek nyelvére’: Mi kell ahhoz, hogy a gyerekek egészségesen, boldogságban fejlődjenek? Mit teszünk egymással, ha szeretettel, vagy ha állandó szidalmazással nevelünk? Mi jó nekünk, minek örülünk? Nagyon szépen megértették azt, amire kérdésekkel rávezettem őket, a szeretet szót is ők mondták ki, aminek nagyon örültem. Ezek után saját magunkról beszélgettünk, hogy magunkat is el kell fogadnunk úgy, hogy lehet néha hibázunk, de attól még értékesek vagyunk. Néha kényeztetni kell magunkat, szeretni magunkat, úgy ahogyan a barátainkat, vagy szüleinket is szeretjük, megbocsátunk nekik, és hálásak vagyunk, hogy vannak. El is ismételtük a versünket, amit a háláról már megtanultunk. A földön fekve ellazulva hallgattuk meg Bella dalát, A „Szép nap ölelj most át engem”. Másnap Szeretet bombát adtunk szinte mindenkinek, miután dráma játékban eljátszottuk, milyen a gyerekeknek, ha csak szépet, és jót mondanak nekik, és milyen, amikor rosszat. Még a testtartásunk is más, a jóra kihúzzuk magunkat, megnövünk picit, a rosszra összehúzódunk, szomorúak leszünk. Mindenki nagyon sok jót kapott, mindig megkérdeztem: Milyen érzés volt? De a mosolyuk is sok mindent elárult, és jönni akartak a székbe, ahol kapták a ’jóbombákat’! Beszéltünk az erősségekről, elmagyaráztam, képek alapján, melyik mit rejt, mi az értelme (a képeket az erősségek daláról töltöttük le, és nyomtattuk ki).
Figyeltük a csíráztatás, ültetés eredményeit, amik a harmadik napon már látványosak, így nagy volt az izgalom. Kicsomagoltuk a Szívmanó nyugilégzés kártyákat, és kipróbáltuk a reggel érkezőkkel. A jó az volt, hogy kérték még, csináljuk! Még én is mondtam, hogy mennyi mindent lehet csinálni egy levegővétellel, nem is gondoltam. Virágos fali díszt készítettek, akiknek volt kedve, és a mai mese Az égig érő paszuly volt. Ebben volt bátorság, bölcsesség, kedvesség, hála. Folytattuk az erősségek megismerését, ki kellett találni képről, hogy mi lehet az, de rávezetve mindet megfejtettük. Utána random kihúztam egyet-egyet, hogy megismerik-e, és egész jól ment. Később már azt is kértem, hogy aki azt érzi amit mutatok, abban ügyes, emelje a kezét. A végén a pillangós mindfullnest csináltuk meg.
Néhány ügyesebb gyermek vállalkozott arra, hogy lerajzolja magát óriás papírra, és utána locsolókannát rajzolva a felső sarokba, rárajzoltuk a papírra, hogy anya, meg apa mivel „locsol” minket, hogy boldog, gyerekek legyünk. Itt már segítettek a többiek is, mert mindent nem tudtunk lerajzolni, de szóban elhangzott: szeretettel, kedvességgel, öleléssel, dicsérettel….stb. Ezt eljátszottuk anya, apa és gyerek szereplőkkel. Aranyosak voltak, mert mindenki jönni akart szerepelni. Elmeséltem Zsófi meséjét a tankönyvből, és mivel torna óránk is volt a bátorságról, kitartásról, társas intelligenciáról ma sokat hallottak, többször beszélgettünk. Természetesen ültetett, csíráztatott növényeinket is megfigyeltük, és miután eljátszottunk egy hegycsúcs légzést, elmentünk az ablakhoz, puszit dobtunk az ültetvényeinknek, és bíztattuk őket, szép nagyra, erősre nőjetek. Mert ugye bizonyított tény, hogy szeretgetésre a növények is szebben fejlődnek.
Készítettünk tulipános kosárkát papírból, hogy tudjanak haza is vinni egy kis meglepetést. Beszélgettünk a jegesmedvékről, mert Nemzetközi jegesmedve nap volt. Azt erősítettem bennük, hogy mit tanulhatunk tőlük, például a gondoskodást, a kitartást, ahogyan a jégkunyhóban nevelik kicsinyeiket, meg ahogy megtanítják vadászni. Sajnos a globális felmelegedés miatt a jéghegyek veszélyben, de minden, amit csak tudunk tegyük meg. A hét végén összegeztük, hogy miket csináltunk ezen a héten, mi volt a legjobb, mi tettszett a legjobban. A jelet is kiraktuk a hegycsúcsunk felé.

Beszélgetőkör keretében tettem fel a kérdést a gyerekeknek: “Mit is jelenhet az, hogy önmagunkkal való együttérzés?” Volt, aki csak egy-két szóval válaszolt, de akadt olyan is, aki kifejtette a többieknek, hogy szerinte mit is jelenhet. Elfogadjuk, önmagunkat olyannak amilyenek vagyunk, ha hibázunk, akkor azt megpróbáljuk „kijavítani”. A „Kismanók találkozása, avagy Hogy száll el a manóharag?, című mesével folytattuk, Mindfulness gyakorlatokkal fejeztük be a foglakozásunkat.